Magyar Hírlap online

Meghökkentő fordulatok a K & H-perben

Még a nyári ítélkezési szünet előtt első fokon ítélet születhet a K & H-per megismételt eljárásában, amely 2011-ben számos fordulatot hozott, és ellentmondások sorát is. A per ma folytatódik.

A Fővárosi Ítélőtábla megsemmisítő végzését követően a fellebbviteli főügyész átirata nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a K & H-perben nem is sikkasztás, hanem csalás történt. Az ügyet 2010 decemberében kezdte újratárgyalni a Fővárosi Bíróság, s a minősítés e bíróság – immár a Fővárosi Törvényszék – dolga lesz, a szakértői vélemények máris számos ellentmondásra rávilágítottak. Például arra, hogy Kulcsár Attila, a K & H-per elsőrendű vádlottja nem csupán a szervezeti és működési szabályzat szerint nem rendelkezhetett az ügyfelek pénze felett a brókercégnél, de az informatikai rendszerbe történő belépéséhez sem voltak meg a jogosítványai – mondta a tőkepiaci szakértő.

A sikkasztás vádjának megdöntésére Kulcsár ügyfelek tucatjait idéztette meg tanúként, és azt állította, a 180 ügyfelének nyolcvan százaléka nem károsultja az ügynek. Csakhogy ez nem derült ki, mert a szakértői anyagok az első bírósági eljárásban az ügyfelek valós egyenlegét nem tárták fel. Szerinte ezért jutott téves következtetésre a vádhatóság vele szemben, már ami a sikkasztást illeti, amit meg sem tehetett.

Nem ez volt az egyetlen meglepő fordulat az „évtized büntetőeljárásában”, amelyben Kulcsár szerint a szakértői vélemény és a vádirat között ötmilliárd forint az eltérés, 103 ügyfelének dossziéjában ugyanis más adatok szerepelnek, mint a vádiratban.

A brókerügyben milliárdok forogtak a K & H Bank technikai számláján, és ezt észlelnie kellett volna a pénzintézet back office részlege vezetőjének, a belső ellenőrzésnek, a Vigadó téri fiók vezetőjének, a felügyelőbizottságnak, sőt a könyvvizsgálónak is – ezt három szakértő is egyöntetűen állapította meg. Sőt a pénzmosás elleni törvény szerint a bank vezetésének a milliárdos pénzmozgásokról bejelentési kötelezettsége is lett volna. A bűncselekmények sértettjei, így a bank azon ügyfelei, akiknek a számlájáról eltűnt a pénz – állították.

A bűncselekmények sértettje elsősorban a Betonút Rt. – ezt szintén a szakértők állapították meg, akik szerint az ügyfelek számláin keletkezett hiányokat a Betonút Rt. milliárdjaiból egyenlítették ki. (Már Kulcsár Attila felbukkanása előtt kettő–négymil­liárd forintos hiány volt a pénzintézetnél, a brókerügy szálai tehát régebbre nyúlnak vissza, bár a bíróság – a vádhoz kötöttség miatt – ezt nem vizsgálja.) A vádhoz kötöttség elvét maga az ügy bírája is gyakran emlegette az eljárás során, de az év utolsó tárgyalásán egy különös mondat is elhagyta a bíró száját: „A bírósági eljárás csak a vádhoz kötöttség fogalmát ismeri, a sértetthez kötöttségét nem…”

Ki tudja, hogyan kell ezt érteni?

Mindenesetre tény, a Betonút jogutód cége polgári pert indított a pénze visszaszerzése érdekében, s első fokon nyert is, a bíróság nyolcmilliárd forint megfizetésére kötelezte egyetemlegesen a K & H brókercégét, vagyonkezelőjét és anyabankját is. Vagyis egy polgári bíróság kimondta: a bank alkalmazottai is jogsértően működtek közre a Betonút Zrt.-nek kárt okozó ügyletben. Hasonlóképp pert nyert első fokon Garamszegi Gábor is a pénzintézettel szemben, 270 millió forintot ítéltek meg a számára, ám a pénzintézet mindkét ítélettel szemben fellebbezett.

Kulcsár Attila, a K & H-per elsőrendű vádlottja a brókerbotrány nyomozása során azt vallotta, ügyfe­leivel háttéralkut kötött, akik az ígért hozam fejében hozzájárultak ahhoz, hogy pénzüket szabálytalanul forgassa.

Az új eljárásban viszont számos ügyfél elismerte, hogy teljes körű meghatalmazást adott a brókernek a befektetett pénze kezelésére, mert őt csak a hozam érdekelte. Az senkit sem zavart, ha a hozamot Gyuszi taxis nejlonszatyorban vitte házhoz.