Magyar Hírlap online

Kárpótlásra várnak hat évtizede

Több mint hat évtizede várnak kárpótlásra azok a magyarországi polgárok – illetve örököseik –, akiket a Felvidékről telepítettek ki. Másfél évtizeddel ezelőtt számukra kedvező alkotmánybírósági döntés is született az ügyben, ám kézzelfogható eredményről azóta sem lehet beszámolni. Talán az idén rendeződhet a kérdés.

Az 1947-es párizsi békeszerződés arra kötelezte a magyar kormányt, hogy a Csehszlovákiából kitelepített magyarokat kártalanítsa. Ismeretes, az 1940-es évek második felében a Felvidékről a lakosságcsere során sok tízezer magyar nemzetiségű embert kényszerítettek át Magyarországra. Házukat, földjeiket, értéktárgyaikat kénytelenek voltak hátrahagyni s új életet kezdeni. A magyar állam kötelezettséget vállalt a jóvátételre, ám ez a mai napig sem történt meg.

Az 1990-es években több törvényjavaslat is született a kárpótlásról. Eredménytelenül. Ez érdemben mindmáig nem történt meg, pedig 1996-ban az Alkotmánybíróság 1997. június 30-át jelölte meg a rendezés határidejeként – emlékeztette lapunkat Gutay Gyula, a negyvenes évek derekán Felvidékről kitelepített honfitársunk. „A sokat szenvedett, megalázott és anyagilag kifosztott magyar családoknak bő hatvan évvel a gyászos időszak után végre elégtételt, kárpótlást kellene kap­niuk. Már sajnos nagyon sokan nincsenek közöttünk, ám az ő örököseik is jogos igazságtételt várnának” – hívta fel a figyelmünket az idős úr. Az ügy egyébként több tízezer felvidéki származású magyarországi családot érint.

Gutay a Győr-Moson-Sopron megyébe került és évtizedek óta magyar állampolgárként élő sorstársai nevében még 2010 kora őszén levelet intézett az új összetételű Országgyűlés elnöki hivatalához. A Győr városában élő idős ember kárpótlásuk esélyeiről érdeklődött. Levelére több hónap után, jelesül 2011 februárjában a Magyar Országgyűlés Társadalmi Kapcsolatok Hivatala válaszolt. „Az ügy bonyolultsága miatt” szíves türelmét kérték az érdemi válasz megérkezéséig. Újabb értesítést aztán augusztusban kapott, szintén az említett hivataltól. Mint kiderült, májusban az illetékes parlamenti bizottság foglalkozott a kérdéskörrel, igaz, egy „nagy csomagban”, a legkülönfélébb kárpótlásokkal kapcsolatos jogszabályalkotás nehézségeit és teendőit ecsetelve.

A levélben az is olvasható, hogy az államnak pontosan fel kellene mérnie, hány embert érinthet a Felvidékről kitelepítettek ügye. Tehát a magyar állam, nem kevés ciklust is várva, végre információt gyűjtene. Gutay Gyula és számos sorstársa az ismeretségi körében ismét csak türelmesen vár, ám személyesen semmilyen felméréssel, adatfelvétellel, -gyűjtéssel nem akadt dolguk, nyár óta sem. Gutay Gyula és megannyi sorstársa – több tízezer család – még mindig nem tudja, hogy az Országgyűlés a másfél évtizeddel ezelőtti alkotmánybírósági határozatnak ebben a ciklusban miképpen kíván teljes körűen eleget tenni.

Reménykeltő ugyanakkor, hogy a parlamentben december 23-án és 28-án is szó esett a kérdéskörről. Utóbb Navracsics Tibor tárcavezető azonnali kérdésre válaszolva közölte, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium már dolgozik a Felvidékről a második világháborút követően kitelepített magyarok kárpótlásán.

Emlékeztetett arra, hogy a kérdésre elsőként a jobbikos Gaudi-Nagy Tamás hívta fel a figyelmet másfél évvel ezelőtt. Navracsics elmondta, minisztériumában megpróbálják számba venni s a mai értékén forintban összesíteni a kárpótlás összegét, illetve formáját, azonban ez nem könnyű feladat a kitelepítés óta eltelt hosszú idő miatt.