Magyar Hírlap online

Kapkodás és tudatlanság uralta 2006 forró őszét

Sokszor egyszerű, értelmes lépésekkel elkerülhetők lettek volna a véres összecsapások 2006 őszén, és felelősségre lehetett volna vonni az elkövetőket – többek között ez derül ki az immáron könyvben is megjelent Balsai-jelentésből, amely mindenképpen tanulságul szolgálhat az ilyen események elkerüléséhez.



Kötetbe szerkesztve is olvasható már a 2006. őszi eseményeket taglaló Balsai-jelentés, amely átfogó képet fest a történtekről, az okoktól kezdve a zavargások eszkalálódásán át, egészen a véres megtorlásig. Mindezt korábban több vizsgálat is feldolgozta, de érdemes a jelentés által említett kulcsmomentumokra is koncentrálni, amelyek döntően befolyásolták az események menetét. Ismert, az őszödi beszédet követő felháborodás az MTV-székház ostromában csúcsosodott ki 2006. szeptember 18-án, este. A Kossuth téren összegyűlt tüntetők a televízió épületéhez vonultak, hogy elérjék petíciójuk beolvasását. Azonban senki nem volt hajlandó velük tárgyalni, pedig valószínűleg pusztán a petíció átvételével el lehetett volna kerülni a tragédiát.

Ahogy Balsai István is rámutat, az ostrom későbbiekre nézve talán legsúlyosabb következménye az volt, hogy a magát megalázottnak érző rendőri állományban kialakult egy revánsvágy a tüntetőkkel szemben. Egy idézett rendőr szerint az állományban pánik uralkodott, amit háromnapos megtorlás követett. A rendőrök vadásztak az utcán az olyanokra, akik nemzeti érzelmüket öltözékükkel, jelvényekkel vagy zászlókkal fejezték ki.

A jelentés külön kitér a Magyar Rádió udvarán történt eseményekre, amelyek már a bosszú egy újabb lépcsőfokát jelentették, hiszen az utcán megvert, ártatlan embereket tovább bántalmazták.

A tiltakozások folytatódtak, mígnem elérkeztünk október 23-hoz, az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének ötvenedik évfordulójához. Aznap délután három óra után egy bizonyított provokációt követően (egy középkorú nőt és annak férjét verték meg minden előzmény nélkül) a tüntetők áttörték az Alkotmány utcában felállított kordont, ami után a rendőrség tömegoszlatásba kezdett. Ha a székházostromnak a sikertelen petícióátadás volt a fordulópontja, akkor az október 23-i eseményeknek az, hogy miután a tüntetőket kiszorították a Bajcsy-Zsilinszky útra, és az oszlatást annak ellenére folytatták, hogy a helyszíni parancsnok többször is ennek befejezését javasolta. Az összecsapás folytatódott, a tüntetők az Erzsébet tér felé hátráltak, a rendőrök követték őket. A parancsnokot pedig, aki még egy kísérletet tett az oszlatás befejezésére, leváltották.

Közben az Astoriánál elkezdődött a Fidesz hatvanezres ünnepi rendezvénye. Az Erzsébet tér keleti szélén kialakult állóháborút a műtárgyként kiállított tank beindítása törte meg, amely Balsai vizsgálata alapján „casus belli” volt a rendőrség számára. A rendőröket oszlató tömeg és a Fidesz-gyűlés résztvevői „összenőttek”, a rendőrök pedig támadásba lendültek. Újabb kulcsmomentum: a rendezvény hivatalosan 17.45-kor ért véget, majd ezt követően 51 másodperccel kiadták a parancsot a tömegoszlatásra. A rendőrség gumilövedékeket is bevetett, figyelmen kívül hagyva, hogy a kényszerítő eszközök alkalmazásakor ezek használata szinte a legvégső fázis – állapítja meg a jelentés, amely tételesen felsorolja azokat az áldozatokat, akik gumilövedékek által maradandó egészségkárosodást szenvedtek.

(folytatjuk)