Magyar Hírlap online

Gyurcsányi elszólások, botrányok

Szociálliberális botránykormányzás 4. 2005: az MSZP–SZDSZ-torzsalkodás vesztese az államfői posztról lemaradó Szili Katalin lett

2002 óta kormányozza Magyarországot szociálliberális kormányzat. Ezen időszak hemzseg a különböző politikai és korrupciós botrányoktól. Sorozatunkban a legfontosabb momentumokat idézzük vissza napjainkig. 2005-ben az államfőválasztás körül volt talán a legnagyobb vihar, mely a szocialista jelölt Szili Katalin későbbi politikai karrierjére is kihatott, elég csak a tavalyi csúfos pécsi vereségére gondolni.

Csak Sierra Leone, Brazília, Argentína és Libanon előzte meg hazánkat az állami adósságszolgálat terhét meghatározó világranglistán – közölte a 2005 első napjaiban a brit The Economist. Nem sokkal később, februárban diplomáciai botránnyá dagadt Gyurcsány Ferenc kijelentése. A miniszterelnök az MSZP születésnapi ünnepségén azt találta mondani: „nagyon-nagyon sok terrorista” volt a szaúdi futballválogatottban, s a magyar labdarúgók „halált megvető bátorsággal” játszottak ellenük. Szili Katalin házelnök kénytelen volt lemondani szaúdi útját, Szaúd-Arábia nagykövete diplomáciai jegyzékben tiltakozott. Kovács László volt külügyminiszter „szerencsétlen elszólás”-nak titulálta párttársa szavait.

Februárban tíz útvonalon indultak meg a főváros felé az elégtelen állami agrártámogatások miatt elkeseredett gazdák traktorai, a demonstráció több héten keresztül, március közepéig tartott. A megállapodást követően Gyurcsány a helyzetet úgy értékelte, hogy a gazdák „meghátráltak”. Ennek hatására a tüntetők majdnem visszamentek Budapestre. Jakab István, a Magosz elnöke azonban ekkor úgy nyilatkozott, hogy a gazdáknak már a földeken van dolguk.

A 2005-höz köthető a Budapest Airport Zrt. eladása is, a privatizációs pályázaton decemberben hirdetett eredményt az ÁPV Zrt., a befutó ajánlatot a britek adták. A cég azonban még állami tulajdonban volt, amikor botrány kerekedett abból, hogy a piaci értéknél jóval drágábban vásárolt meg egy húszhektáros ecseri földterületet. Az ügylet hátterében a sajtó Puch László MSZP-s pártpénztárnokot sejtette, ám a nagy felháborodás miatt végül is az egészet visszamondták. Felelősségre vonás nem történt. Érdemes közbevetni, hogy a repülőtér jogi igazgatóságát ekkor az a Rényi-Vámos Krisztina vezette, akit nemrég hűtlen kezelés és bűnszövetségben elkövetett vesztegetés gyanújával előzetes letartóztatásba helyeztek.

Áprilisban mondta ki jogerős ítéletében a Fővárosi Bíróság, hogy 2003-ban jogsértő módon távolították el Mellár Tamást a Központi Statisztikai Hivatal éléről. A leváltás hivatalos indoka az volt, hogy olyan személy legyen az elnök, aki fel tudja készíteni a hivatalt az uniós csatlakozás diktálta kihívásokra. Csakhogy Mellár nemzetközileg elismert szakember, egyebek mellett az ENSZ statisztikai bizottságát is elnökölte. A háttérben többen inkább politikai okokat véltek.

Lemondásra szólította fel a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításáért felelős politikai államtitkárt, Tóth Andrást a Fidesz, mivel az ellenzéki párt szerint a tudtával semmisítette meg a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) a brókerbotrány kirobbanása után a Kulcsár Attila lehallgatott telefonbeszélgetéseiről készített 595 darab jegyzőkönyvet. Demeter Ervin fideszes képviselő szerint ez tovább erősítette a gyanút, hogy a dokumentumokban olyan mondatok, információk lehettek, amelyek terhelőek Gyurcsány Ferencre és kormányára. Párttársa, Répássy Róbert egyenesen úgy fogalmazott, hogy „az MSZP a K & H-ügyben a rendőrséget és a titkosszolgálatokat takarítóbrigádként használja”. A szocialista Tóth Károly replikázott: az NBH csak a hatályos jogszabályoknak megfelelően járt el.

Több mint egyévnyi bujkálás után csak 2005 szeptemberében adta fel magát Schönthal Henrik, aki a hatóságok gyanúja szerint részt vett a K & H-nál történt sikkasztássorozatból származó milliárdok tisztára mosásában. Az üzletembert Bárándy Péter védte, aki a Medgyessy-kormány igazságügy-minisztereként hónapo­kon keresztül nem írta alá a Schönthallal szembeni nemzetközi elfogatóparancsot, illetve kiadatási kérelmet. Ez utóbbit végül utódja tette meg helyette. A Fidesz szerint ezért súlyos etikai kérdéseket és jogi összeférhetetlenséget is felvetett Bárándy ügyvédi megbízása.

Májusban az SZDSZ-es Magyar Bálint oktatási minisztériumában „robbant a bomba”: a magyar érettségi tételeken túl a matematika feladatsorok is kijutottak az első kétszintű érettségire készülő diákokhoz. A rendszerváltoztatás óta először kellett megismételni a matematikaérettségit. Ennek ellenére Magyar megtarthatta bársonyszékét.

Június 7-én Sólyom Lászlót, az ellenzék jelöltjét választotta meg köztársasági elnökké az Országgyűlés, miután az MSZP a koalíciós társ SZDSZ ellenkezése ellenére is kitartott jelöltje, Szili Katalin mellett. Az eredmény kapcsán elemzők a koalíciós szakítást is elképzelhetőnek tartották, ám erre végül is csak évekkel később került sor.

A Nemzeti Nyomozó Iroda júliusban megszüntette az orosz államadósság lebontása során – sajtóhírek szerint – az MSZP-közeli cégek közreműködésével eltűnt hatvankétmillió dollár miatt akkor már két éve tartó nyomozást. A nyomozóknak annyit sikerült kideríteniük, hogy az érintett vállalatok egy része nem számolt el a magyar állammal.

Szeptemberben megrótta Magyar­országot, illetve a kormányt Joaquín Almunia EU-biztos a költségvetési kozmetikázások miatt, egyúttal kétkedését fejezte ki a kimutatások hitelességével kapcsolatban is. Novemberben hazánk magas költségvetési hiánya miatt megértést kért Gyurcsány Ferenc kormányfő José Manuel Barrosótól, az Európai Bizottság elnökétől, aki akkor Magyarországon tett látogatást. Később a hiány leszorítását szinte egyedüli gazdaságpolitikai célként meghatározó miniszterelnök akkor úgy fogalmazott, hogy nem akar éhséglázadást. Egyúttal hangsúlyozta: 2010-ben bevezethető lesz az euró Magyarországon. Orbán Viktor Fidesz-elnök arra kérte Barrosót, hogy az Európai Unió ne büntesse a magyar embereket azért, mert a kormány éveken keresztül hamis adatokat közölt.

„Adócsalás gyanújába keveredett Gyurcsány Ferenc” – jelentette ki őszi sajtótájékoztatóján Szijjártó Péter fideszes képviselő, aki ígéretet tett arra, hogy az általa vezetett, az Apró–Gyurcsány-érdekkör meggazdagodását vizsgáló parlamenti bizottság is foglalkozik azokkal a hírekkel, melyek szerint a később bukott miniszterelnök volt cége, a Fittelina Kft. luxusberuházásai miatt kár érhette a magyar államot. Az ügyészség elutasította a bejelentést.

Ha már botrány: szeptemberben kiderült az is, hogy sokadik állami megbízását kapta meg a volt MSZMP KB-titkár, a rendszerváltoztatás során a kerekasztal-tárgyalásokon az állampártot képviselő Fejti György cége, amely ezúttal a kormányautók műholdas védelmére kapott megrendelést a Miniszterelnöki Hivataltól. Demszky Gábor Budapest főpolgármesterének pedig az okozhatott fejfájást, hogy a közvélemény tudomást szerzett róla: volt kampányfőnöke, Bruck Gábor cége, a Sawyer Miller Group Kft. nyerte el 217 milliós ajánlatával a finoman szólva sem sikertörténetként ismert négyes metró építésének kommunikációs feladatait.

„A polip, amelyik Gyurcsány Ferenc mögött kirajzolódik, meglehetősen messzire elér. Úgy tűnik, hogy nagyon sok személyes átfedés és kapcsolat van a gazdasági és a politikai szféra irányában. Jogosnak tűnik az a helyzetelemzés, amely szerint Gyurcsány Ferenc az országot egy jól behatárolható, szűk érdekkörnek kívánja kisajátítani” – fogalmazott egy sajtótájékoztatón Szijjártó Péter a Trendex Holding Zrt. sorozatos állami megrendelései kapcsán. A cég igazgatósági tagja a Gyurcsány cégbirodalmából megismert Antalóczi Zoltán volt.

 

---

Megkérdeztük

 

Zárug Péter Farkas politológus: A 2005-ös államfőválasztás sajátos alapállású, hiszen ’90-től először állt be az az állapot, hogy a legnagyobb kormánypárt jelölhetett köztársasági elnököt. A politikai konfliktus körülötte ezen alaphelyzetből indult ki, mivel a kormánykoalícióban lévő SZDSZ tizenöt éven keresztül megszokta, hogy paktumpolitikájának eredményeként a zsarolópotenciálja érvényesül az államelnök-választásokon. Göncz Árpádot 1990-ben erőltették a kormányzó MDF-re, később, Horn Gyula miniszterelnöksége idején, kormányzati szerepvállalásuk feltételeként jelölték újra a volt SZDSZ-es ügyvivőt államelnöknek. 2005-ben az MSZP újra erősödőben volt a miniszterelnök-váltás után, koalíciós partnerüknek jelezni akarták, végre saját jelöltet akarnak. Szili Katalin házelnökként ezt a belső szocialista akaratot képviselte, az SZDSZ pedig nem tágított a paktumpolitika szellemétől. Nevető másodikként így tudott befutni a Védegylet által jelölt, de az egész parlamenti ellenzék által támogatott Sólyom László, hiszen az SZDSZ nem szavazott e fontos kérdésben. Szili Katalinnak ugyanakkor ez volt az első komoly politikai pofon, amelyet elszenvedett. Házelnöki székben maradása egyben párton belüli helyzetének lebegését is okozta. Ő úgy volt az MSZP legnépszerűbb politikusa, hogy a párt egyetlen erővonalához sem csatlakozott, maga körül pedig ilyet nem épített ki. A szocialista fővonaltól és Gyurcsány Ferenc irányától mindig nyilatkozatokban különböztette meg magát, de szavazataival ő is minden jelentős megszorítást, gyurcsányi demokratikusintézmény-rombolást támogatott, s ez egyenesen elvezetett ahhoz, hogy saját körzetében, Pécsett megbukott.