Magyar Hírlap online

Széles Gábor: médiapiaci egyensúlyt!

A kábelszolgáltatók diktatúrája egyaránt kiszolgáltatottá tette a tévécsatornákat és a nézőket

A televíziós tartalom- és a kábelszolgáltatók szétválasztását, a magyar tartalommal jelentkező magyar kábelcsatornák előnyben részesítését, a csatorna-előfizetés meghonosítását is javasolja az új médiatörvény megalkotásához Széles Gábor nagyvállalkozó, lapunk és az Echo Tv tulajdonosa.

– Médiatulajdonosként mit szól az új médiatörvény tervezetéhez, az e tárgyban kialakult vitához?

– Igazi véleményt csak úgy lehetne kialakítani az új szabályozásról, ha az egész törvényt összefüggésében láthatnánk. Mivel az a parlament elé két részletben kerül, erre most még nincs lehetőség. Amit most tárgyal a törvényhozás, az a törvény általános része, a közszolgálati médiumok irányítási szerkezetének megváltoztatása, a kuratóriumok összevonása.
A tartalomszabályozás csak augusztus 20. után kerül a parlament elé. Tartalomszolgáltatóként ez utóbbi számunkra nagyon fontos kérdés.

– A balliberális oldal nagy felháborodással fogadta a törvény általános részét. A helyreigazítási kötelezettség miatt ágálnak leginkább.

– Ez nem csoda, hiszen a céljuk az, hogy a balliberális oldal médiafölényét megőrizzék. A vidéki, tizenkilenc megyében megjelenő sajtó – tisztelet a néhány kivételnek – még mindig az ő kezükben van. Ez hatalmas erő, naponta 300-350 ezer példányban jelennek meg ezek az újságok. Az új szabályok elfogadása után ezek a lapok sem tudják majd úgy támadni a jobboldalt, mint eddig tették. Visszatartó erővel hat majd, ha a valótlanságaik közlése után ekkora példányszámban kell majd a helyreigazításokat közzétenniük.

– Az elektronikus média szabályozásában ön szerint min kellene változtatni?

– A mostani médiaszabályozásnak a műsorterjesztésre vonatkozó része teljesen korszerűtlen, hazug és versenyellenes. Nagyon nagy hiá-
nyossága, hogy a televíziókat, tehát a tartalomszolgáltatókat nem választja szét a kábelszolgáltatóktól. Ez utóbbiak tehát nyugodtan indíthatnak saját televíziókat úgy, hogy az országos sugárzási lefedettségük nyolcvanszázalékos. Emellett a többségük balliberális beállítottságú. Ezek a szolgáltatók saját televízióikkal hatalmas versenyelőnybe, monopolhelyzetbe kerülnek. Ez teljesen versenyellenes. A jelentős piaci erővel rendelkező műsorterjesztő vállalkozások saját csatornái kiszoríthatják a már piacon lévő hasonló tematikájú csatornákat saját terjesztőrendszereikből. Ennek a gondolkodásnak esett áldozatul például az egyik legjelentősebb műsorterjesztő hálózatain a Vital Tv független, magyar életmódcsatorna.

– Mi ennek a helyzetnek a legnagyobb veszélye?

– Egy idő után így a kábelszolgáltatók kezébe kerülhet minden tartalomszolgáltatás, tehát ők dönthetik el, milyen televíziós csatorna adását sugározzák. Az elmúlt nyolc évben kialakuló jobboldali tévék így akár meg is szűnhetnek egy idő után, hiszen ezeket a csatornákat a sajátjaikkal fogják kiszorítani a piacról a kábelcégek. Csak azokat a tévéket veszik fel a csomagjaikba, amelyek ideoló-
giailag hozzájuk állnak közel, vagy csak a népbutítás a céljuk. A legfontosabb feladat tehát szétválasztani a tartalom- és kábelszolgáltatást. Csak példaként sorolom fel, hogy a műsorkészítői piacon a UPC a Chello Médiával, a Digi Kft. a Digi Sporttal, a T-Com csoport pedig a Life és az Ozone Networkkel van jelen. A kábelszolgáltatók ezeken az alcsatornákon keresztül tovább erősítik saját médiapozíciójukat. Limitálni kell tehát, hogy hány alcsatornája lehet egy-egy kábelszolgáltatónak. Ezen túlmenően a nemzeti gondolkodás szellemének megfelelően előnyben kellene részesíteni a magyar tartalmakat szolgáltató magyar kábelcsatornákat a műsorterjesztő hálózatokon.

– Ezeken kívül mi még a mostani médiatörvény hiányossága?

– Teljesen átláthatatlan a kábelszolgáltatók által a műsorszolgáltatóknak fizetett csatornadíjak rendszere. Ez erkölcstelen, meg kell szüntetni. Elképzelhető ugyanis, hogy a kábelszolgáltatók a hozzájuk politikailag közel álló televízióknak sokkal több pénzt fizetnek, mint másoknak. Tehát nem a néző dönti el, hogy melyik csatorna mennyit ér, hanem a kábelszolgáltató. Az új médiatörvényben elő kellene írni, hogy a tévécsatornákat nem csomagban, hanem egyenként rendelhesse meg az állampolgár, a csomag-előfizetés helyett a csatorna-előfizetést kellene meghonosítani, mert csomag-előfizetés esetén egyfajta ízlésterror is kialakulhat. Így a néző valóban azt a tévét nézhetné, amelyiket szereti. Ha baloldali, a baloldali műsorokat, ha jobboldali, a jobboldaliakat. Így valóban le lehetne mérni a televíziók népszerűségét. Átláthatóvá válna, hogy a nézők mennyit is fizetnek a szolgáltatásért, illetve hogy a csatornáknak így mennyi pénz is jár pontosan a kábelszolgáltatóktól. Most a csomag-előfizetés miatt azt sem lehet tudni, hogy egy-egy televíziónak mekkora a piaci értéke, de a változtatás után ez is kiderülhetne. A nemzetközi gyakorlat tükrében a hazai helyzet versenykorlátozó, és csak bizonyos csoportok érdekeit szolgálja. Mind a nézők, mind pedig a tartalomszolgáltatók teljes mértékben kiszolgáltatottak a kábelcégeknek, hiszen a terjesztők döntik el, hogy egyáltalán milyen csatornákat kínálnak fel a nézőknek, és ezeket milyen díjú csomagokban helyezik el. Ezért előfordul, hogy a kedvenc tévécsatornáját a néző kizárólag csak egy drágább vagy akár egy legdrágább díjú csomag előfizetése esetén tudja nézni. Olyan kiszolgáltatottak jelenleg a nézők és a tartalomszolgáltatók a műsorterjesztőknek, mint a bankoknak a hiteleket felvevő polgárok.

– A nézettséget most egyetlen cég méri Magyarországon. Mennyire lehet hinni ezeknek a számoknak?

– Ez a cég is monopolhelyzetben van, ami ellentétes a piacgazdasággal. Állami szerepvállalással és megfelelő törvényi szabályozással versenyhelyzetet kellene teremteni az egyes mérőrendszerek között. A kiindulópont az, hogy ne a mérőcég, hanem a nézők száma döntse el, melyik csatorna a népszerű és melyik nem.
A mostani helyzetben nem lehet megbízni a mérésekben. Éppen ezért fontos lenne az is, hogy a médiahatóság betekinthessen a mérési adatokba, kontrollálhassa, hogy a nézettségi mérés mintája valóban megfelelően reprezentatív-e.

– A televíziók közötti esélyegyenlőséget hogyan lehetne még megteremteni?

– Jelenleg a televíziónézők a televíziózásra fordított idő ötven százalékában a különböző kábelcsatornákat nézik, a maradék ötven százalékban pedig a „nagy” kereskedelmi és közszolgálati adókat, ám a televíziós piac teljes reklámköltségének csupán mintegy a tíz százaléka realizálódik a kábelcsatornáknál, ami már önmagában is elgondolkodtató és furcsa. Svédországban például olyan rendszer működik, hogy a nagy csatornák a reklámbevételeikből kötelezően visszaosztanak a kis televízióknak. Ez a svéd minta követhető lenne Magyarországon is, hiszen az erőfölénnyel való visszaélés, a monopólium egy jól működő piacgazdaságban elképzelhetetlen. Mi pedig a jól működő piacgazdaság megteremtését akarjuk elérni.