Magyar Hírlap online

Egymillió új munkahely

Csak mikro-, kis- és középvállalkozások emelhetik jelentősen és tartósan a foglalkoztatást

A magyar gazdaság fellendülésének egyik kulcsa az alacsony foglalkoztatási szint javítása. A külföldi tőke szemében ehhez vonzóvá kell tenni a magyarországi beruházásokat, s segíteni kell a kis- és közepes vállalkozások fejlődését, növekedését is. Mindezek mellett az embereket anyagilag motiválni kell a munkavállalásra, s a képzéseket az új gazdasági igényekhez kell igazítani. A megoldásokra számos javaslatot tartalmaz az új Széchenyi-terv.

Tíz év alatt egymillió új, legális munkahely megteremtése áll az új Széchenyi-terv középpontjában. A magyar gazdaság egyik kitörési pontjának az Orbán-kormány a foglalkoztatásbővítést tekinti. Hazánk az elmúlt nyolc évben jócskán lemaradt a régió országaitól. Szakértők szerint ez nem következhet a ledolgozott órák számából, mert Szlovákiá­ban kevesebbet, Lengyelországban és Csehországban a magyarral azonos számú órát dolgozik egy munkavállaló egy évben. A termelékenység sem lehet a lemaradás oka, mert egyedül a szlovák termelékenységi szint magasabb a miénknél. Az elmaradás valódi forrása a magyar foglalkoztatási szint alacsony mértéke. A cseh gazdaságban mintegy egymillióval többen dolgoznak és adóznak, mint a hasonló népességű Magyarországon. A hazai aktivitási ráta a második legalacsonyabb az Európai Unióban, 62 százalékos szintünkkel csak az 59 százalékos Máltát előzzük meg. Az unióban a foglalkoztatás átlagos aktivitási rátája 74 százalék.

Magyarországon meghatározó a mikro- és kisvállalkozások részesedése a foglalkoztatásban, ám az uniós támogatásokra benyújtott pályázatoknak csak a negyede jön ettől a szektortól, miközben beruházásaik nélkül nem lesz új munkahely. A hazai mikro-, kis- és középvállalkozások lennének egyedül képesek arra, hogy jelentősen és tartósan emeljék a foglalkoztatást Magyarországon. Ez nem a mi sajátosságunk, a globális gazdaság valamennyi övezetében ez a szektor teremt jelentős mértékben új munkahelyeket. Ehhez azonban technológiai fejlődés, beruházás szükséges. Hazánkban a szocialista-liberális kormányok főként a nagyvállalatokat részesítették támogatásaikkal előnyben, ám ezek a társaságok elsősorban nem létszámbővítő fejlesztéseket hajtanak végre, hanem a termelékenység és az exportképesség szempontjai vezérlik beruházásaikat.

Szakértők felhívják a figyelmet arra is, hogy Magyarországon az aktív korúak jelentős része sem a munkaerőpiacon, sem a munkanélküli szociális ellátórendszerben nincs jelen. Ez döntően a korhatár előtti nyugdíjazás intézményének következménye, ami a foglalkoztatási gondot kivonta a munkaerőpiacról és a szociális ellátórendszerből, s áttolta a nyugdíjrendszerre. Ez nem az ázsiai modell, ahol a családok szövik a belső társadalmi hálót, és tartják el a munka nélküli családtagot, s nem is az euró­pai jóléti modell, mert kivonták a munkanélkülit a szociális rendszerből. Mindez még amerikai piaci modellnek sem nevezhető, mert a munkanélkülinek nálunk nem ajánlanak legális részmunkákat. Az új Széchenyi-terv több javaslatot fogalmaz meg a helyzet megváltoztatására. Célul tűzi ki, hogy a külföldi tőke számára a korábbinál vonzóbbá tegye a magyarországi beruházásokat, s közben ösztönözni kívánja a kis- és közepes vállalkozások fejlődését, növekedését is. Mindezek mellett az embereket anyagilag motiválni kell a munkavállalásra, hogy ne meneküljenek inaktivitásba, s a képzéseket az új gazdasági igényekhez kell igazítani. A klasszikus állami közfoglalkoztatást az „értelmes” munka irányába kell terelni, és újra kell gondolni a vidéki, falusi közfoglalkoztatás alapjait. Sok településen sajnos már húsz éve hiányoznak a munka feltételei, nincsenek intézmények, s nincs meg a munka kultúrája sem. Ezért egyebek mellett bővíteni kell a szociális földprogramot és módosítani a jogszabályokat, hogy ki lehessen használni az önkormányzatok önellátását segítő foglalkoztatási lehetőségeket. Az adórendszeren is változtatni kell. A kormány ígéri: a cégek terheit csökkenti elsőként, ahogy azt az államháztartás egyensúlyának megtartása és a gazdasági bővülés engedi. Ezek fényében döntöttek a társasági adó tízszázalékos kulcsának kiterjesztéséről is, ami a hazai cégek háromnegyedének kedvez.

---

Rugalmasabb munkaügyi szabályozókra van szükség

A foglalkoztatottak létszámának bővítése csak úgy lehetséges, ha a foglalkoztatás szabályai alkalmazkodnak a gazdaság igényeihez. Az Európai Unió országaiban már a hetvenes években megjelentek az úgynevezett atipikus foglalkoztatási formák, amelyek napjainkra a fejlettebb országokban már a keresők negyven-hatvan százalékát közvetlenül érintik. Vannak, akik csak időszakosan dolgoznak így, például a nők szülés után. Egy másik csoport rendszeresen vállal így munkát, s infokommunikációs eszközök segítségével nagyobb távolságról végez el feladatokat több gazdálkodó megbízásából. Van olyan is, aki abból él, hogy a szabadságát töltő dolgozót helyettesíti. Magyarországon is lehetővé kell tenni, hogy elterjedjen a részmunkaidő, a távmunka és az önfoglalkoztatás. Ettől ma még messze vagyunk, hiszen ha ma a munkáltató egy teljes idejű foglalkoztatottat két részidejűvel akar kiváltani, akkor másfél-kétszer annyi adminisztrációs költséget kell felvállalnia. Ez pedig gazdaságtalanná teszi a konstrukciót. Segíteni kell a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását is. A csoport tagjainak száma hazánkban ma 100-150 ezer főre becsülhető. Közülük támogatással nagyjából hatvanezren jutnak munkához. A támogatási rendszer ugyanis csak egyes szervezeteknek kedvez, ilyen például a Kézmű Kht. vagy a Főkefe. Az alapítványok és egyesületek, valamint a versenyszférában dolgozó vállalkozók egyáltalán nem vagy csak súlyos nehézségek árán vehetik igénybe a támogatásokat, így nem tudnak lehetőséget adni a a megváltozott munkaképességűeknek.

---

Lecsúszó vidék, növekvő mélyszegénység

A munkanélküliségi ráta 2010 tavaszának végére elérte a 11 százalékot Magyarországon. Ez a gond elsősorban a vidéket sújtja. Becslések szerint 2010 végére 12–13 százalékos munkanélküliségi rátával néz szembe az ország, amely vidéken elérheti a 15–18 százalékot is. Mindez tovább növeli hazánkban az elszegényedést, ami magával hozza egyes települések, térségek végleges leszakadásának veszélyét. Egyre több család csúszhat mélyszegénységbe, s ez további terheket jelent a helyi közfeladatok ellátásában. Az is tény, hogy jelenleg a 45 év feletti munkanélküliek visszavezetése az elvesztett szakmába aligha lehetséges, ráadásul a szociális segélyezési rendszer akadályozza a kitörést a szegénységből, mert nem ösztönöz a munkavállalásra. Az utóbbi nyolc évben a szocialisták olyan szociális-kulturális környezetet hoztak létre, amely megakadályozza a visszatérést a munka világába.

---

Az alacsonyan képzettek sem fölöslegesek

Az Orbán-kormány szerint az előző ciklusban folytatott politika lemondott az alacsonyan képzett emberekről. A segélyekkel, a közmunkával, az időleges alkalmazás támogatásával azt üzente, hogy az emberek a maguk erejéből képtelenek boldogulni. Lényegében százmilliárdokat fizettünk azért, mert az előző kormány azt gondolta: az alacsony képzettségűek nagy része képtelen aktív szerepet vállalni. Ez a társadalmi csoport ma legalább nyolcszázezer emberből áll. Az új kabinet a Széchenyi-tervben kiemeli: minden intézkedést arra kell összpontosítani, hogy az alacsony képzettséggel rendelkezők beléphessenek a munkaerőpiacra. Ennek keretében le kell építeni a passzivitásra ösztönző támogatási elemeket, csökkenteni kell a minimálbér átlagbérhez viszonyított arányát. A fejlesztési forrásokat ezen a téren célzottan kell felhasználni, és segíteni kell az alapkészségek fejlesztését. Ösztönözni kell az alacsonyan képzetteket foglalkoztató gazdasági tevékenységeket. Olyan foglalkoztatási formákat kell támogatni, amelyek jobban illeszkednek a munka nélküli csoportok élethelyzetéhez. Segíthet a legális foglalkoztatást könnyítő, ösztönző szabályozási és adórendelkezések bevezetése is. 

 

---

Hátrány a gyakorlott munkaerő hiánya

Egyre nagyobb gátat jelent a magyar gazdaságban a jól képzett munkaerő hiánya. A magyar szakképzőintézményekben továbbra is az elméleti ismeretek oktatása dominál, miközben a vállalatoknál és a tanműhelyekben folyó szakmai gyakorlatok háttérbe szorultak.

Közvetlenül a rendszerváltás után a külföldi tőkebefektetések egyik legfontosabb motiváló tényezője a hazai munkaerő – árához viszonyítva – jó szakképzettsége volt. A betelepülő nagyvállalatok többnyire ki is használták ezt a lehetőséget, sőt az ezredforduló óta egyre inkább magasabb szakképzettséget igénylő munkafolyamatokat telepítenek az országba. Közben azonban elfogytak a jól képzett szakmunkások. Hiányuk mára a külföldi nagyvállalatok letelepedésének s a hazai kis- és középvállalatok fejlődésének is egyik legfőbb gátjává vált.

Szakértők figyelmeztetnek: az elmúlt másfél évtizedben az oktatás területén is megbomlottak az egyensúlyok. A fiatal korosztályok egyre nagyobb hányada vesz részt a felsőfokú oktatásban, miközben a szakképzés nagyot veszített presztízséből. Így ma már egyes szakmákban szinte minimálisra csökkent a képzésben részt vevők száma. Ezeknek az arányoknak megváltoztatása nélkül nem képzelhető el a gazdasági felzárkózás.

Mindezt tetézi, hogy az uniós csatlakozás után megnyílt a külföldi munkavállalás lehetősége a hazai szakmunkások előtt. Ráadásul a kivándorlók helyett nem mindig alkalmazhatnak határon túli, jól képzett szakembereket a munkaadók, mert foglalkoztatásukat bürokratikus akadályok egész sora gátolja. A legnagyobb gond mégis az, hogy a magyar szakképzőintézményekben továbbra is az elméleti ismeretek oktatása dominál. A vállalatoknál és a tanműhelyekben folyó szakmai gyakorlatok háttérbe szorultak. Pedig van honnan példát meríteni. Németországban sikerrel működik az úgynevezett duális szakképzés, amely alapvetően a vállalatoknál zajló gyakorlati képzésre épül, amelyet csak kiegészít a szakképzési intézményekben folyó elméleti oktatás. Noha a rendszer adaptálását már elkezdték a hazai szakmai érdekképviseletek, napjainkra mégis egyre nyilvánvalóbb: a magyarországi vállalatok versenyképessége – a betelepült külföldi nagyoké éppúgy, mint a hazai kicsiké – már csak a szakképzés rendszerének teljes átalakításával biztosítható. Az új Széchenyi-terv ezen a téren is változást ígér.