Magyar Hírlap online

Egy államcsőd a bankokat is maga alá temetheti

A héten világossá vált, hogy az európai bankok válságkezelési tesztjén a pénzintézetek többsége átment. Az európai bankrendszer tehát szilárd lábakon áll, de mindezt vészesen megingathatja egy uniós tagország államcsődje. Ezt egyelőre sikerült elkerülni, de a szakemberek egy része szerint elkerülhetetlen lesz az átütemezés.

Biztató, de korántsem megnyugtató – így összegezhető a bankszakma reakciója az egy hete nyilvánosságra került stressztesztre, amely a pénzintézetek válságkezelő képességét mérte fel. A Bank of America Merrill Lynch közvélemény-kutatása szerint a befektetők egyharmada arra számít, hogy a pénzintézetek a következő egy évben tőkét hajtanak majd fel a piacokon a feltárt hiányosságok kiküszöbölése érdekében. A szakemberek ugyanakkor egyetértenek abban, hogy az európai teszt nem volt eléggé szigorú és a 3,5 milliárd eurónyi hiány, amit a rendszerben feltártak, csak egy a lyukak közül.

A szakértők emellett rámutattak arra is: az európai bankok gyenge pontja nem az, hogy mekkora tőke van mögöttük, hanem az, mennyit tudnak ebből mozgósítani szükség esetén. Pénzügyi szakemberek többek között hiányolták az egyes tagországok államcsődjének kezelésére vonatkozó tesztet. Valószínűleg azért, mert ha ezt is beleveszik, akkor olyan sok hitelintézet mutatna csődközeli helyzetet, hogy önmagában már ennek a híre is pánikot keltett volna a piacokon, ami néhányukat tényleg csődbe is vihetné.

A szakértők szerint ugyanakkor a görög államcsőd veszélye már 2012-ben is reális veszély, s ennek esetleges hatásait mindenképpen tesztelni kellett volna. Az amerikai pénzügyminisztérium tavaly az első negyedévben kezdeményezett egy stressztesztet, amihez igen szigorú feltételeket szabott. A teszt lényege éppen az volt, hogy a befektetők úgy tekintsék, mint a legrosszabb forgatókönyv szimulálását. Az amerikai bankok ezt követően jelentős összegeket hajtottak fel annak érdekében, hogy a hiányosságokat kiküszöböljék. Ennek megfelelően az amerikai piacok megnyugodtak, és a részvényárfolyamok mozgása már nem hasonlított hullámvasúthoz. Az ennél lágyabbra sikerült európai tesztnek is lehetnek azonban hasonlóan pozitív eredményei, ha az itteni bankok és biztosítók is ugyanolyan nagyságrendű összegeket hajtanak majd fel a pénzpiacokon a feltárt hiányosságok orvoslása érdekében.

A bankok tehát valószínűleg túlélik a válságot, de még nincsenek túl a nehezén. A piacok ugyanis már nem bíznak abban, hogy az eurózóna alkalmas a gyenge tagországok felzárkóztatására. Erre ugyanis csak akkor volna esély, ha mindenki betartaná a költségvetési fegyelmet. A jelek szerint azonban a tagországok kormányai a nemzeti szuverenitásuk szerves részének tekintik azt, hogy annyi adósságot halmozhatnak fel a közös valutában, amennyit jónak látnak. Ráadásul a felzárkóztatást hátráltatja az a tény is, hogy az euróövezeti országoknak nem áll már a rendelkezésükre a még kívül rekedtek leghatékonyabb fegyvere: a nemzeti valuta leértékelése. Ezzel ugyanis javítani lehet az exportpozíciókon, ami ösztönözheti a gazdaság fejlődését.

Az eurózónán belüli fegyelem meg­szigorítása tehát létkérdés, hiszen ha nem születik erről a közeljövőben döntés, akkor az unió léte kerülhet veszélybe. A tagországok abban egyetértenek, hogy a gazdaságpolitikák összehangolására volna szükség a további csődhelyzetek elkerüléséhez. A gond csak az, hogy az eurózóna két vezető gazdasági nagyhatalma, a németek és a franciák ellentétes nézeteket vallanak arról, mit is kellene összehangolni. A németek kemény büntető intézkedéseket vezetnének be a pénzügyi szabályokat be nem tartó, vagyis a túlköltekező tagállamokkal szemben. Ezeket nemcsak az uniós fejlesztési alapok forrásaitól vágnák el, de még a szavazati jogaikat is megvonnák. Berlin szerint a szabályoknak a közös valutaövezeten még kívül álló országokra is ki kell terjednie, mert ezek is belépésre törekednek a közeljövőben. A fran­ciák ugyanakkor egy európai gazdasági kormányzatban gondolkodnak, amely az eurózón belüli egyeztetési mechanizmus lenne. Ez a fórum dönthetne a források átcsoportosításáról, valamint az adóterhek és a munkaerő-költségek egyeztetéséről, hogy e téren ne versenyezzenek egymással a tagországok.