Magyar Hírlap online

Cselekvés helyett titkolózott a szolgálat?

Megdöbbentő részletességgel számolt be a rendőrségen tett vallomásában a Katonai Biztonsági Szolgálathoz (KBH) fűződő viszonyáról a romagyilkosságok egyik gyanúsítottja, Cs. István. A lapunk birtokába került dokumentumban a férfi még kapcsolattartójának nevét és rangjelzését is megjelölte. Elmondta, hogy tartótisztje a 2009. áprilisban Tiszalökön történt támadás – amikor a tettesek Kóka Jenőt megölték – után kérdezgette őt a romagyilkosságokról. Ezek szerint a szolgálatnak elvileg tudnia kellett az elkövetőkről, annak ellenére, hogy egy ügyészségnek írt levelükben tagadták. Ráadásul nem kizárt, hogy akár meg is akadályozhatták volna az utolsó, kislétai támadást.

„Kérdésre elmondom, hogy ez valamikor 2003-ban vagy 2004 elején volt, akkor keresett meg a KBH, hogy segítsek, hogy nekem kellene segítenem az ő munkájukat. (…) Az volt a feladatom, hogy azokat az információkat, amelyek a fülembe jutottak, azokat osszam meg a KBH-val” – olvasható abban, a lapunk birtokába került jegyzőkönyvben, amely a Nemzeti Nyomozó Irodában készült Cs. István kihallgatásakor. A férfit azzal gyanúsítják, hogy a romagyilkosságok közül a 2009. április 22-én, Tiszalökön, illetve augusztus 3-án, Kislétán történt támadáskor társait a helyszínre fuvarozta. Előbbi rajtaütéskor a tettesek Kóka Jenőt, utóbbiban Balogh Máriát ölték meg, és 13 éves lányát életveszélyesen megsebesítették. A férfi elismerte, hogy a helyszínekre szállította társait, de azt nem, hogy tudott volna a gyilkosságokról.

A kihallgatási jegyzőkönyv szerint a férfi már a 2006-os budapesti zavargások idején jelentett egyik tettestársáról, K. Istvánról, aki több szélsőséges csoporttal is tartotta a kapcsolatot. Tehát, ha igaz, amit a férfi mondott, akkor a KBH-nál már 2006 környékén képbe kerülhetett K. István. A vallomás így folytatódik: „Lényegében a tiszalöki eset után engem megkeresett a Katonai Biztonsági Hivataltól egy tiszt, akivel én korábban is tartottam a kapcsolatot. (…) Aztán végül is, amikor találkoztam a KBH-s tiszttel, akkor ő nem kérdezett rá, hogy hol voltam én akkor, amikor a tiszalöki bűncselekmény volt. Amikor beszéltem a KBH-s tiszttel, akkor ez is felmerült, hogy ha hallok valamit a romák elleni támadásokkal kapcsolatban, akkor azt jelezzem a számára. Én akkor már szerettem volna jelezni, csak akkor a korábban hallottakról nekem egyértelművé vált, hogy nem csak az Árpiék vannak ebben a dologban, hogy ha esetleg az Árpiékat letartóztatják, akkor vannak kint még emberek, és nincsenek letartóztatva, de közük van a bűncselekményekhez.” Tehát a vallomás tanúsága szerint Cs. Istvánnak egyebek mellett az volt a feladata, hogy jelentsen a KBH-s tartótisztjének, ha megtud valamit a támadássorozatról. Arról nincs szó, hogy mindez meg is történt, csupán annyi, hogy a tiszt kérdezgetett a bűntettről. A vallomásból az is kiderül, hogy alapja lehetett annak a találgatásnak, hogy az elkövetők többen lehetettek. De erről majd később.

A kihallgatást végző rendőr a továbbiakban a gyanúsítottnak szegezte a kérdést: „Ha már itt tartunk, akkor a KBH-s tiszt nevét meg tudná mondani?” A férfi erre egyenes választ adott, de mi a személyiségi jogok miatt nem írjuk ki a teljes nevet. A válasz tehát: „H. Ernő százados.” Azaz a férfi mindenféle maszatolás nélkül elmondta tartótisztje nevét és rangjelzését.

A szóban forgó információkat Cs. István egyébként nem akarta elmondani. Arra hivatkozott, hogy titoktartási kötelezettsége van a KBH-nak, és csak akkor beszélhet, ha a titokgazda feloldja a kötelezettség alól. A nyomozó hatóság – az ügyészségen keresztül – az idén februárban kérte is a KBH-t, hogy Cs. István személyével és a terhére rótt bűntényekkel összefüggő titoktartási kötelezettséget oldja föl. A férfi vallomásában egy szóval sem állítja, hogy a bűntettekről azért nem beszélhet, mert azok a KBH titkos akciójának részei. Egyszerűen csak közli, hogy a kislétai bűntettel összefüggésben őt titoktartási kötelezettséggel tartozik a KBH, debreceni, 5. Bocskai István Könnyűlövészdandár helyőrségében lévő kirendeltségének. Ha figyelembe vesszük, hogy csak tanúnak kötelező az igazmondás, a gyanúsított Cs. István akár hazudhatott is kihallgatóinak. De ha ez így történt, mi célja lehetett a hazugságával? Hiszen nem takarózott azzal, hogy a KBH megrendelésére cselekedett, csak egyszerűen közölte, hogy operatív információ elmondására nem jogosult.
A rendőrség az ügyről hat kérdést tett föl a KBH főigazgatójának. Néhány nap múlva meg is érkezett a hivatal válasza, amelyben közölték: Cs. Istvánt semmilyen titoktartási kötelezettség nem terheli, így az alól felmentés sem adható. Arról is tájékoztatták a rendőrséget, hogy a hat kérdés között nem szerepel olyasmi, amelyről a hivatalnak tudomása lenne, illetve amelyekben Cs. Istvánt államtitoknak, vagy szolgálati titoknak minősülő adatra vonatkozó titoktartási kötelezettség terhelné.

A hivatal semmitmondó válasza azért érdekes, mert azt nem állítják, hogy semmi közük Cs. Istvánhoz, soha még a nevét sem hallották, s emiatt a férfinak nincs titoktartási kötelezettsége – hanem pusztán közlik, hogy szerintük a férfi az ügyről bármit elmondhat. Ráadásul a rendőrség hat kérdése közül az egyik arra vonatkozott, hogy a férfi nemzetbiztonsági kapcsolatáról tudott-e bárki is? De erre sincs válasz.

Az is figyelemre méltó, hogy a Pest Megyei Főügyészség a fent ismertetett kérését februárban küldte meg. A KBH viszont tavaly, amikor először felvetődött Cs. István KBH-s érintettsége, sajtóérdeklődésre azt közölték, hogy „a Cs. Istvánra vonatkozó konkrét információkérés a nyomozó hatóság részéről először 2009. június 30-án érkezett, amelynek a KBH haladéktalanul eleget tett”. Nos, erről a nyomozó hatóság nem tudhatott, hiszen az idén februárban olyan részletes tájékoztatást küldtek Cs. Istvánról a KBH-nak, mintha a férfiról elsőként szó volt szó a két hatóság közti információcserében.
A vallomás több helyütt foglalkozik azzal, hogy a négy elkövetőnek társaik és támogatóik is lehettek, akiket még nem fogtak el, vagy addig csak tanúként hallgattak ki. Cs. István egy nőt név szerint is megemlít. „(…) vannak ilyen külön felderítők, meg vannak olyan emberek, akik segítik őket anyagilag, és akkor kérdeztem rá konkrétan, hogy az egyik támogató a megérzésem szerint a Ny., és az Árpi akkor mérges lett. (…) Annyit tudtam meg, hogy vannak olyan személyek, akik a felderítésre álltak rá, illetve vannak olyanok, akik a támogatásra. Ezen túl nekem úgy tűnt – ezt ugyan nekem nem mondták, csak úgy tűnt –, hogy lehet más olyan személy is, aki részt vett a támadásokban is rajtuk kívül.”

Miként arról már beszámoltunk, négy férfit – K. Árpádot, K. Istvánt, P. Zsoltot és Cs. Istvánt – gyanúsít a rendőrség a 2008 és 2009 között, hat áldozat halálával végződött, kilenc alkalommal, romák ellen elkövetett támadássorozattal.

A gyilkosságok elkövetését a gyanúsítottak tagadják. Csupán három olyan támadás elkövetését ismerték be, ahol nem halt meg és nem sérült meg senki. Ezenkívül még K. Árpád terhére róják, hogy egy besenyőszögi rabláskor szerezte a gyilkosságokhoz használt fegyvereket, valamint azt, hogy belőtt a debreceni menekülttáborba. A négy férfit éppen egy éve fogták el Debrecenben. Hármójukat a Perényi 1 nevezetű szórakozóhelyen, Cs. Istvánt pedig lakása előtt vették őrizetbe. A rendőrség hétfőn tartott sajtótájékoztatót arról, hogy lezárták a nyomozást, és az ügy aktáit átadták a vádat majdan elkészítő Pest Megyei Főügyészségnek.

---

A Honvédelmi Minisztérium válasza
Lapunk megkereste a Honvédelmi Minisztériumot (HM), mint a Katonai Biztonsági Szolgálat fenntartóját. Több kérdést tettünk föl, amelyben szerettük volna megtudni, hogy Cs. István igazat mondott-e a rendőrségen. Ezt a választ kaptuk a kommunikációs főosztályról: „A jelenleg rendelkezésre álló dokumentumok alapján az előző vezetés által megjelentetett információkhoz képest újabbal nem rendelkezünk. A KBH vizsgálja, hogy hiánytalanul rendelkezésre állnak-e a föltett kérdésekkel kapcsolatos iratok, és az eddigi gyakorlatnak megfelelően továbbra is támogatja a nyomozást.”
(MH)