Magyar Hírlap online

Áleurók győzelme a bűnüldözés felett

A vesztegetők elfogytak, mint a gyertyaszál az évtized emblematikus, terézvárosi, tizennyolcmillió forintos kenőpénzes ügyében

A bűnüldözés, az igazságszolgáltatás és mindenekelőtt a korrupcióval szemben folytatott egyre elkeseredettebb harc totális, megsemmisítő vereségével végződött a 18 millió forintos terézvárosi vesztegetési ügy, amelyben bizonyítottság hiá­nyában felmentették a vád szerinti vesztegetőt.

Az ítélethirdetés idejére megszelídült az utóbbi évek egyik legfelkapottabb korrupciós ügye, amely 2008. január 23-án robbant ki, amikor bilincsben vezették el a Terézvárosi Vagyonkezelő Zrt. vezérigazgatóját az igazgatóság üléséről, egy másik helyszínen pedig a 18 millió forint kenőpénzt átvevő „táskás emberre” csaptak le a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) emberei. A nagyszabású, a hatalmas médiavisszhang miatt az ország közvéleményét felrázó korrupciós botrány maga alá temethette volna azt az évek óta egyre nyilvánvalóbbá váló vagyonfelélést, amely a VI. kerületben is erzsébetvárosi mintára zajlott, a végeredmény azonban – a Fővárosi Törvényszék múlt heti elsőfokú ítélete alapján – nagyjából a nullával egyenlő.

A vesztegetéssel megvádolt volt SZDSZ-es alpolgármestert, B. Zoltánt bizonyítottság hiányában felmentették, a 18 milliós ajánlatot tévő volt vezérigazgatóval, K. Péterrel szemben már az ítélethirdetés előtt egy évvel megszüntették az eljárást. Az ügyben egyedül a „postást”, a pénz átvételével megbízott Juhász Károlyt ítélte el az elsőfokú bíróság. Juhász két év börtönbüntetést kapott, ám ez sem jogerős, mivel a vesztegetés miatt elítélt férfi fellebbezést nyújtott be. Juhászt egyébként az ügyészség vesztegetés bűnsegédletével állította bíróság elé, de mivel elfogytak mellőle a bűntársak, végül ő maga lett az ítélet szerint a vesztegető.

Nem utólagos okoskodás a részünkről, de lapunk – és egyébként a feljelentő, Berecz Károly, a Bajcsy-Zsilinszky út 61. szám alatti üzlethelyiség bérlője is – már a bűncselekmény kirobbanásakor megdöbbenésének adott hangot, a bűnüldözés során történt nyomozati és bírósági döntések ugyanis nem csupán eltértek a korrupciós ügyekben megszokott protokolltól, hanem lényegében a józan paraszti észnek is ellentmondtak.

Az üzlethelyiség bérlője – akitől a vezérigazgató a „döntéshozók” képviseletében a 18 millió forint kenőpénzt kérte az üzlet megvásárlásának lehetőségéért – ugyanis 2008. ja­nuár 15-én feljelentést tett, a korrup­ciós randevúra a Nyugati pályaudvarral szembeni Skála Metró elé már „bedrótozva” érkezett. Nyolc nap múlva jött a telefon a „táskás embertől”, hova kell vinnie a pénzt. Az NNI nyomozói azonban csapdapénzként lezárt borítékban áleurókat adtak oda Berecznek (a hátuljára pirossal rányomtatták, hogy minta), a rajtaütésen pedig a nyomozók lehallgatás helyett zsebre tett telefonon tartották a kapcsolatot a feljelentővel, s közben egymás között olyan hangosan beszélgettek, hogy a táskás ember azonnal kikapcsoltatta Berecz telefonját.

Ezután ütöttek rajta a táskás emberen és ezzel egy időben a vagyonkezelő vezérigazgatóján egy másik helyszínen. Másnap azonban megint csak különös dolog történt. Egy korrup­ciós ügyben, amikor az összebeszélés és a bizonyítékok eltüntetésének lehetősége nagyon nagy, a bíróság nem találta indokoltnak az őrizetbe vettek előzetes letartóztatását, csupán két nap múlva, az ügyészség fellebbezése során a másodfokú bíróság. Ekkor a vezérigazgatót előzetesbe rakták, ahol hallgatott, mint a sír, majd fél év múlva kiengedték, a táskás ember pedig házi őrizetbe került. Később B. Zoltán alpolgármestert vádolták meg azzal, hogy ő volt a vesztegetési pénz megrendelője, de a törvényszék az ezzel kapcsolatos bizonyítékokat nem találta elegendőnek.

Hát így ért véget az utóbbi évek egyik legemblematikusabb korrup­ciós ügye.