Magyar Hírlap online

A vörös diktatúra áldozatai

Szamuelyék akasztásaival kezdődtek a kommunizmus szörnyűségei, az áldozatok számát világszerte százmilliónál is többre becsülik

Két fiával állították Bernáth Mihályt a kalocsai törvényszéki palotában ítélkező Szamuely Tibor elé 1919. június 25-én délelőtt. Amíg az apát vallatták, egyik fiát felakasztották a Fő utcán a jezsuita templom előtti fára. Rigó Mihály szeme láttára vitték be a fiát, és két perc múlva agyonlőtték. Kedden egész éjjel lógtak az áldozatok, s áztak az esőben.

Kohn-Kerekes az egyik áldozatnak, aki a fán lógott, kolbászt dugott a szájába. A Váry Albert koronaügyész-helyettes által összegyűjtött hivatalos jelentések és bírói ítéletek alapján idéztük fel a kommunisták első, 1919-es hatalomátvételének borzalmait a kommunizmus áldozatainak emléknapján.
Minden év február 25-én a vörös diktatúra borzalmaira emlékezünk. 1947-ben ezen a napon tartóztatták le és hurcolták el a Szovjetunió-ba Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. Az emléknap bevezetéséről még az Orbán-kormány rendelkezett.

A kommunista rendszer ideológiai alapvetése Marxtól származik, aki szerint az osztályokat az emberek termelőeszközökhöz fűződő viszonya határozza meg. A társadalmat ez alapján jóra és rosszra osztja. Az utóbbiak közé elsősorban a proletariátus kizsákmányolóit sorolja, akiket meg kell semmisíteni.

A kommunizmus, a proletárok diktatúrája világszerte, így hazánkban is, az ellenségkép megteremtésével és kegyetlenkedések árán tartotta fenn hatalmát. Magyarországon első ízben 1919-ben 133 napig, majd a második világháború után csaknem fél évszázadig a kommunisták birtokolták a hatalmat. A rendszer vélt és valós ellenfeleit a vörös diktatúra bebörtönözte, a Szovjetunióba deportálta. 1989-ben formailag megszűnt ugyan az egypárti hatalom, de a kommunizmus eszméje tovább él a hatalomgyakorlás technikájában és a szellemi életben.

Ennek bizonyítéka, hogy hazánk 1945-ös szovjet megszállását ma is felszabadulásként ünneplik a közélet meghatározó személyiségei. Az oktatásban használt történelemtankönyvek többsége a rendszerváltás után húsz évvel is az osztályharc elmélete alapján mutatja be a politikai, társadalmi folyamatokat. A kommunista időszak megítélésében az egységes álláspont kialakítása húsz éve várat magára. Így lehetséges, hogy Nádas Péter író néhány éve a Die Presse című lapnak úgy nyilatkozott: „A kommunisták nem szándékoztak embereket ölni és őket kirabolni.”

A kommunizmus világszerte százmillió emberéletet követelt, köztük félmillió honfitársunkét. Hétszázezer magyart a származása, nézetei miatt a Szovjetunióba hurcoltak, 220-260 ezren soha nem tértek haza.