Magyar Hírlap online

A Kincsem park rablógazdálkodása

Milliárdokat játszanak el, miközben a lóversenyzés éves veszteségéből akár egy uszodát is fel lehetne építeni

	Fényesség a szürke hétköznapokban: verseny a Kincsem parkban. Immár hetente csak egy-egy ügető- és galoppversenyt rendeznek (Fotó: Béli Balázs)

• Végveszélyben a Tattersall is

A lovassport szerelmeseként, krónikásaként mindig elérzékenyülök, amikor néhány százan a magyar lóverseny jövőjéért tüntetnek, s arra hivatkoznak, hogy a 181 éves "körhinta" a magyar kultúra része, amely minden pénzt megér. Valóban felháborító az a szándék, hogy a Kincsem parkot bezárják és értékesítsék.

Ötmilliárdos tartozás

Ennél megdöbbentőbbek csak a tények: a Nemzeti Lóverseny Kft. vesztesége 2006-ban 771 millió, tavaly 1 milliárd 22 millió forint volt, a társaság tartozása pedig már több mint ötmilliárd forint. Mindez azt jelenti, hogy jelenleg ahányszor versenyt rendeznek a Kincsem parkban, az az adófizetőknek tízmillió forintjába kerül.

Hogy ez mekkora ráfizetés, azt jelzi, hogy az egész magyar sport az idén kétmilliárd forint állami támogatást kapott az olimpiai felkészülésre és a pekingi részvételre. Vagy például: a lóversenyzés éves veszteségéből egy a százhalombattaihoz hasonló korszerű uszodát lehetne felépíteni.

Késik a privatizációs pályázat

Nem véletlen, hogy az állam minél gyorsabban szeretne megszabadulni ettől a szép hagyományokat ápoló, de egyre nagyobb hiányt termelő kulturális örökségtől, amelyért viszont nem állnak sorba a vevők. A tavalyi első privatizációra csak egyetlen jelentkező akadt, akit azonban a Nemzeti Vagyonkezelési Tanács hatalmas vagyonvesztésre hivatkozva kikosarazott.

A 85 hektáros ingatlan értékét – ha átminősítik a terület besorolását – ötvenmilliárd forintra becsülik, ez pedig túl jó üzlet ahhoz, hogy valakik előbb-utóbb ne gazdagodjanak meg rajta.

Egyelőre azonban nem épül lakópark a Pest központjában lévő hatalmas területen. Az októberre várt újabb privatizációs pályázat kiírása ugyan késik, de a lóversenyzés jövője nem kilátástalan. Száraz Gábor, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. szóvivője elmondta: két hete a Nemzeti Vagyonkezelési Tanács úgy határozott, hogy az állam két és fél milliárd forintért megveszi a Nemzeti Lóverseny Kft. tulajdonában lévő alagi ingatlant, s ebből az összegből az idén másfél, jövőre pedig egymilliárd forintot fordíthatnak a versenyek rendezésre, tehát a lovi 2009. december 31-ig valószínűleg ebben a formában működik.

Hajdanán még nyereséges volt

Létrehoztak egy szakértői bizottságot, amely előkészíti a következő privatizációs pályázatot. Tehát még nem dőlt el, hogy privatizálják-e a Kincsem parkot, vagy csak a szervezéssel és fogadással foglakozó két céget értékesítik, s a 85 hektáros terület marad állami tulajdonban.

Száraz Gábor szerint a lovi ugyan haladékot kapott, de azért az idő sürget, az új pályázatot minél előbb ki fogják írni, mert az állam nem akar több pénzt "eljátszani" a Kincsem parkban. Persze nem volt a lóversenyzés mindig ráfizetéses hazánkban. Fehér Dezső – aki 1971-től 1990-ig volt a Magyar Lóverseny Vállalat igazgatója – 86 évesen is jól emlékszik rá, hogy a rendszerváltozáskor 43 millió forintos nyereséggel adta át a vállalatot, amelynek azóta kilenc "csodatevő" vezetője volt.

Nincs országos fogadóhálózat

A kilencedik Vajtó Lajos. Négy éve vette át a Nemzeti Lóverseny Kft. irányítását, de a hiányt nem tudta csökkenteni, sőt egyre nagyobb lett a ráfizetés.

"Sokan hivatkoznak arra, hogy bezzeg más országokban nyereséges a lóversenyzés – magyarázta Vajtó Lajos –, pedig ez egyáltalán nem így van. Például Angliában, Amerikában igen, de a környező országokban vagy szintén gondokkal küzd, vagy már meg is szüntették. Ahol nyereséges, ott országos fogadóhálózat működik, nálunk viszont csak Pesten van erre lehetőség. Az infrastrukturális rendszer elavult, fejlesztésre nincs pénz. Sok, lóversenyzést népszerűsítő programot szerveztünk, és három éve fogadási csúcsot értünk el, de azóta a pálya látogatottsága és a fogadási kedv is csökkent. A működési költségek azonban rohamosan emelkedtek, víz, villany, gáz… Ráadásul a X. kerületi önkormányzatnak kétszázmillió forintos ingatlanadót kellett befizetni, ezért nőtt az adósságunk."

Az adósság az idén elérheti a másfél milliárd forintot!

Persze nem véletlenül, hiszen a legnagyobb gondról a lóversenyzésből élő szakemberek sohasem beszélnek. Arról, hogy Magyarországon egyre kevesebb embert érdekel a lóversenyzés, a kiemelt versenyeket leszámítva alig néhány százan keresik fel a Kincsem parkot. Az érdeklődésre jellemző, hogy amíg tizenöt éve még hetente két ügető és két galoppversenyt rendeztek, addig napjainkban már csak egyet-egyet, s azokon is mérsékelt az érdeklődés.

A fiatalokat nem érdekli a lovi?

Az elmúlt évtizedekben felnőtt egy olyan generáció, amelynek semmit sem jelent ez a 19. századi találmány, és ha próbára akarja tenni a szerencséjét, akkor azt az internet segítségével otthonából is megteheti. A sokat emlegetett aranykorban Pesten csak lottózni, totózni és lovizni lehetett, napjainkban viszont a tippmixtől kezdve a skandináv lottóig rengeteg a fogadási lehetőség.

Tudom, egy nagyon szűk körben szentségtörésnek számít feltenni azt a kérdést, hogy egy olyan országban, ahol nincs jelentős érdeklődés iránta, szükség van-e lóversenyzésre?

A sikeres korszak vezetője és szemtanúja, Fehér Dezső szerint szakmai hozzáértés és alázat nélkül nem lehet eredményesen irányítani a magyar lóversenyzést, amelynek a legjobb reklámja a tiszta versenyzés.

Bizony, ha a közönség azt érzi, hogy a pénzéért becsapják, akkor elpártol a lovitól. Ahogyan idős barátom, néhai Beták Imre mondta: a fogadó ugyan szenvedélybeteg, de nem hülye.