Magyar Hírlap online

A gyógyturizmusra kell építeni

Bánki Erik: Be kell fejezni az évenkénti új termékválasztást, s el kell felejteni a gulyás-csikós-pipacsos ország reklámozását

Új országmárkára van szükség, aminek az alapja a gyógyvíz. Tudatni kell a világgal, hogy Magyarország egy olyan ország, ahol az ember jól érzi magát, mert olyan éttermi és borkultúránk van, s annyi kulturális örökségünk, amely Európában egyedülálló. Jövőre megszűnik az idegenforgalmi ingatlanok után fizetendő helyi adó, és átalakul az üdülésicsekk-rendszer. Új nemzeti turizmusfejlesztési stratégiára is szükség van, mint ahogy egy hatezer férőhelyes konferencia-központra is – minderről Bánki Erik, az Országgyűlés sport- és turizmusbizottságának fideszes elnöke beszélt a Magyar Hírlapnak.

– Még nem hullott ki minden csontváz a szekrényekből, így ma még nem tudni, melyik területre mennyi költségvetési pénz jut. Mégis, mi várható a turizmusban?
– A kormány a jövőben a nemzetgazdaság stratégiai ágazataként kezeli a turizmust. Ugyanakkor az átadás-átvétel óta eltelt rövid időszak alatt még nem derült ki, hogy mi vár ránk pontosan. Annyi bizonyos, hogy 2006-ban ért bennünket az első pofon, amikor kiderült, a kormány trükközik a költségvetés számaival. Ez egyébként most is igaz, hiszen bármennyire tagadta Bajnai Gordon korábbi miniszterelnök, hogy ez a költségvetés csak áprilisig készült, most, hogy átvettük a kormányzást, látjuk: valójában csak addig szólt. Most térképezzük föl, hogy a valóságban milyen mozgásterünk maradt. Ezt követően szeretnénk összerakni azt az akciótervet, amely a miniszterelnök által ismertetett 29 pontban részben már benne van, de a szakmán belül szeretnénk megfogalmazni azt a három-négy alapvetést, amit a következő négy évben mindenképpen meg akarunk és meg tudunk valósítani. A legfontosabb, hogy meghatározzuk: mely terület lesz a turizmuson belül a zászlóshajó.

– Ha az ország adottságait megnézzük, akkor az nemigen lehet más, mint az egészségturizmus.
– Így van. Bár lehet, hogy egészségiparnak nevezzük a jövőben. Azt szeretnénk elérni, hogy ne csak a klasszikus gyógyvízre épülő rehabilitáció, hanem a modern szépészeti kezelések, valamint szakorvosi szolgáltatások is beletartozzanak ebbe a körbe. Gondolok itt a plasztikai sebészetre, fogászatra, a nagyobb műtéti beavatkozásokra, például protézisek beépítésére, annak érdekében, hogy ezek Magyarországon valósuljanak meg.

– Ennek azonban az a feltétele, hogy az egészségügyi tárca és a turizmus irányítása együttműködjön.
– Mindenképp. Úgy látom, ennek a személyi feltételei már ma is adottak. Szócska Miklós egészségügyi államtitkár rendkívül dinamikus ember, aki az üzleti életből jött, és világosan látja, hogyan kell átszervezni az egészségügyet, illetve az egész ellátórendszert annak érdekében, hogy az megálljon a lábán.

– Hogyan szeretnék rákapcsolni erre az egészségügyi turizmus szolgáltatásait?
– Horváth Endre helyettes államtitkár már meg is kezdte a tárgyalásokat Szócska Miklóssal és Réthelyi Miklós miniszterrel ez ügyben, tehát ez adja az alapot. Be kell fejezni az évenkénti új termékválasztást, amely szerint egy adott termék éve van Magyarországon. Szerintem ha valaki egy márkát épít, azt nem lehet egy év alatt megvalósítani. Ha a nemzeti turisztikai marketingszervezeten, a Magyar Turizmus Zrt.-n keresztül egy új brandet akarunk építeni, akkor komoly változásokra van szükség. Egyszer s mindenkorra le kell szállni a gulyás-csikós-pipacsos ország reklámozásról. Az új márka alapja a gyógyvíz kell hogy legyen és az egészségipar. Magyarország egy olyan ország, ahol az ember jól érzi magát. Tudatni kell a világgal, hogy olyan éttermi és borkultúránk van, s annyi kulturális örökségünk, amely Európában egyedülálló.

– Amit elmondott, az azt is előrevetíti, hogy felül kell vizsgálni a nemzeti turizmusstratégiát.
– Így igaz. Ennek első lépése volt az a konferencia, amelyet a Parlament felsőházi üléstermében szerveztünk a Nemzetgazdasági Minisztérium­mal a turisztikai szolgáltatóknak, mert mi valóban kíváncsiak vagyunk a véleményükre. Tizenegy éve, az első Orbán-kormány idején szerveztük hasonló nagyságrendű szakmai konzultációt, azóta nem volt ilyen. A következő lépés pedig, hogy felszámoljuk azt a „mutyi világot”, amelyet az előző kormány művelt. Nevezetesen, hogy kizárólag a különböző szakmai érdek-képviseleti szervezetekkel egyeztetünk. Ezt befejezzük. Mi a kocsmáros, a panziós néni, a borász, a múzeumigazgató véleményére vagyunk kíváncsiak. Ugyanis ők tudják, hogy miként és hogyan tudnának megélni a hivatásukból.

– A turizmus alkalmas terület lehetne a hátrányos helyzetű kistérségek felzárkóztatására.
– Valóban. Ezt el lehet érni az adórendszer változtatásával vagy az üdülésicsekk-rendszerben rejlő lehetőségek kihasználásával, amit az előző kormány végig sem gondolt.

– Apropó, üdülési csekk. Mi lesz a sorsa?
– Az üdülési csekk megszüntetését támogatom, de a csekkrendszer eltörlését nem. Ez egy papíralapú csekk, ami a 21. században nem korszerű, és az előállítása is költséges. Abban gondolkodunk, hogy egy olyan elektronikus plasztikkártyát vezetnénk be, mint a rekreációs kártya. Ennek egyszeri a kibocsátási költsége, az üzemeltetése pedig minimális. Ma egyébként hat–hét százalékot vesznek le az üdülési csekkről kezelési költségként. Ez a pazarló rendszer felesleges kiadásokat jelent. A Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány tavalyi forgalma 45 milliárd forint volt ebből adó­dóan, amelyből mintegy hárommilliárd a jutalék. Mindezt meg kell szüntetni, és azt a pénzt, amit ezen az ágon megtakarítunk, vissza kell fordítani a szociális üdültetés támogatására és a turizmus élénkítésére.

– Folyamatban van az egész adórendszer átdolgozása. Sejthető, hogy milyen változásra számíthatunk a turizmusban?
– Amit biztosan mondhatok, az az, hogy megszűnik az idegenforgalmi ingatlanok után fizetendő helyi adó. Azt, hogy a Gyurcsány-kormány által elvett plusz egyforintos támogatást vissza tudjuk-e adni, arra október-novemberben tudunk visszatérni a költségvetési vita során. Annak a híve vagyok, ha vissza tud állni a rendszer, akkor azzal a megszorítással történjen, hogy az ebből befolyó pénzt csak turisztikai célra – és ne folyó önkormányzati költségek fedezésére – lehessen használni.

– Szerdán bemutatta a kormány az új Széchenyi-tervet, amelyben kiemelt helyen szerepel a turizmus.
– A kormány négy év alatt ezermilliárd forinttal támogatja a hazai kis- és középvállalkozásokat, s miután a turizmus területén döntően ezek működnek, ez azt jelenti, hogy ez az ágazat része ennek a tervnek. Ha górcső alá vonjuk a válságot, akkor azt látjuk, hogy szinte a turizmus egésze összeomlott, csak a gyógy- és a wellnessszállók tudtak talpon maradni.

– Az előző kormány viszont élesen támadta ezeket a fürdő­fejleszté­seket.
– Az élet mégis bennünket igazolt, jól tettük, hogy az első Orbán-kormány alatt kiemelten támogattuk a fürdőfejlesztéseket. Míg korábban vidéken egyáltalán nem épültek szállodák, az idő alatt négycsillagos hotelek sora létesült.

– Mi lesz a turisztikai célelőirányzat sorsa?
– Mindig annak a pártján álltam, hogy bár fontosak az európai uniós források, azokat elsősorban a nagyberuházásokra kell fordítani. A kisebb fesztiválok megszervezése, kiadványok készítése, helyi rendezvények támogatása, vagy olyan termékek fejlesztése, amelyek kistérségi, regionális szinten tudják kifejteni a hatásukat, azokat nemzeti forrásból kell támogatni. Annak érdekében, hogy felmérjük, melyek a leginkább forrásigényes területek, a parlamenti konzultációt vidéki találkozók is követnék. Ennek a párbeszédsorozatnak a végén jutnánk el odáig, hogy a nemzeti turizmusfejlesztési stratégiának egy újradolgozott változatát elkészítsük, amely a 2011 és 2020 közötti időszakban meghatározná a turizmusfejlesztés irányvonalát.

– Lesz-e külön Balaton-fejlesztési stratégia?
– Egyértelmű, hogy egy önálló fejlesztési programot kell kidolgozni a Balatonra. Számos lehetőség rejlik ugyanis benne. A Balatonnál a mostani vitorláskikötői kapacitás nagyjából két és félszeresére, háromszorosára növelhető. Ráadásul ez egy sokat fizető vendégkört vonzana a magyar tengerhez. Ami indokolja, hogy ebben a régióban további konferenciaszállodák megépítését érdemes megfontolni, és újra kell gondolni a Moto GP-pálya sorsát.

– Mit gondol a konferenciaturizmus szerepéről? Régóta kér a szakma egy ötezer férőhelyes központot.
– Mindenképpen van létjogosultsága egy hat–hétezer férőhelyes új konferencia-központnak, amelyet Budapesten kell megépíteni. Olyannak képzelem, amely egyben kiállítási helyszínként is működne, és olyan szintű éttermi háttérszolgáltatást is nyújtana, amely ennyi vendég ellátására alkalmas. Ha kellő bátorsággal és határozottsággal állunk neki a feladatnak, akkor Budapest bekerülhet Európa top 3 kongresszusi központ helyszínei közé, így Barcelona és Berlin mellett fővárosunk lenne a 3B trió harmadik tagja. Ez azt jelentené, a világ öt legforgalmasabb konferencia-központjainak sorába is bekerülnénk. Ez tíz év alatt teljesíthető.

– Mekkora az ideális költségvetése a Magyar Turizmus Zrt.-nek?
– Azt mondták, hogy négy és fél milliárd forintból másfél milliárdot fordítanak működési költségekre. Nemrég kiderült, hogy ez egyáltalán nem igaz, a marketingszervezet működési költsége csaknem ötven százalék. Az a célunk, hogy ezt az arányt jelentősen csökkentsük, mert úgy látjuk, mintegy ötszázmillió forint megtakarítható a működési költségből, amit az ország reklámozására lehet fordítani.