Magyar Hírlap online

A D–209-es ügynök

Szociálliberális botránykormányzás 1. 2002: hatalomra kerül az MSZP–SZDSZ-duó

2002 óta kormányozza Magyarországot szociálliberális koalíció. Ez az időszak hemzseg a politikai és korrupciós botrányoktól. Sorozatunkban a legfontosabb momentumokat idézzük fel, egészen nap­jainkig. A már hét és fél éve tartó szocialista kormányzás első évének legfontosabb eseménye Medgyessy Péter ügynökmúltjának leleplezése volt. Normális demokráciákban egy ilyen eset a kormányfő lemondását vonta volna maga után, hazánkban azonban ez szóba sem került.

A 2002 tavaszán megtartott választások után, négy év polgári kormányzást követően ismét szocialista–szabaddemokrata kormány alakult Magyarországon, miután a két párt koalíciója többséget szerzett a parlamentben. Bár a választások idején számtalan bejelentés érkezett illegális kampányokról és szavazatvásárlásról, az Országos Választási Bizottság (OVB) elutasította azokat a beadványokat, amelyek a voksok újraszámolását indítványozták, pedig azt százezren követelték aláírásukkal. Május negyedikén az OVB véglegesítette az eredményt, az Országgyűlés pedig Medgyessy Pétert választotta miniszterelnökké. A kormányalakítás után azonnal elkezdődött a tisztogatás, az állami vállalatok és intézmények éléről leváltották a vezetőket, de ez várt az APEH és az ÁPV Zrt. elnökeire is. Közben május közepén a rendőrség bűncselekmény hiányában megszüntette a vesztegetés gyanúja miatt indult nyomozást a Roosevelt téri Gresham-palota ügyében. Sajtóhírek szerint 1998 őszén, az V. kerületi szocialista önkormányzati képviselők befolyásolásáért cserébe, Medgyessy Péter családi vállalkozásának százezer dollárt ajánlott fel a Roosevelt téri luxusszállodát építő Gresco Rt. Lapinformációk szerint Medgyessy az összeg egy töredékét karácsonyi ajándék címén szétosztotta a helyi szocialista frakcióban.

Ebben az ügyben tehát még nem, de június 18-án már szembe kellett néznie az igazsággal Medgyessynek. Kiderült ugyanis, hogy a frissen megválasztott kormányfő a pártállami titkosszolgálat szt-tisztje volt. A dokumentumok szerint Medgyessy 1977-től a Belügyminisztérium III/II-es főosztályán, szigorúan titkos állományban, D–209-es néven dolgozott. A hír hatására a rendszerváltáskor még harcos antikommunizmusát hirdető, majd a szocialistákkal már másodszor összebútorozó SZDSZ először múltjának tisztázására, illetve ennek hiányában lemondásra szólította fel Medgyessyt, egy nappal később azonban mégis hitet tett a miniszterelnök mellett. Medgyessy először tagadta a vádakat, majd elismerte, és magyarázkodásba kezdett. Állítása szerint csak kémelhárító volt a gazdasági hírszerzés területén, és ezzel a „hazát szolgálta”, hiszen például a szovjet titkosszolgálat, a KGB ellen dolgozott. A botrány ellenére Medgyessy hivatalában maradt.

A csalás gyanúját is felvető választások, illetve a kormányfő leleplezése nem hagyta hidegen a közvéleményt. A demonstrációk közül kiemelkedik a július 4-i, amikor a szavazatok újraszámlálását követelő pár száz tüntető, megbénítva a forgalmat, lezárta az Erzsébet hidat. A rendőrattak során többen megsérültek. A tiltakozók később a Kossuth térre vonultak, ám a rendőrség szétverte a spontán demonstrációt, s több embert őrizetbe vett. Július 11-én újabb tüntetések zajlottak a Kossuth és a Március 15. téren, ám a hónap végén az OVB pontot tett a választás tisztasága körüli vitára, miután megsemmisítette a szavazólapokat!

Pár nappal később Medgyessy meg­hirdette a száznapos programot, amelynek reklámozására 44 millió forintot költöttek. A MSZP–SZDSZ-kormány osztogatásba kezdett, például a közalkalmazottak bérét átlagosan ötven százalékkal megemelte, s több százmilliárd forinttal terhelte meg az államháztartást. A hiány augusz­tus végére elérte a 656 milliárd forintot.

Közben beindult a szocialista bosszúhadjárat, amelynek többek mellett egyik áldozatává vált a Millenáris Kht. korábbi vezetője, Berkecz Mária is. Ellene Keller László közpénzügyi államtitkár tett feljelentést hűtlen kezelés gyanúja miatt. A rendőrség megalázta a Millenáris volt vezetőjét: kihallgatásakor meztelenre vetkőztették és testüregeit is átvizsgálták. Csalás, illetve hanyag kezelés gyanújával eljárás indult az Orbán-kormánnyal szerződésben álló Happy End Kft. ügyvezetője és az Országimázs Központ osztályvezetője ellen is. Ezeket a nyomozásokat egy évvel később az ügyészség bűncselekmény hiányában megszüntette, s a hűtlen kezeléssel vádolt Berkecz Máriát is felmentették.

Az osztogatás, a jelentős médiatúlsúly és a „győzteshez húzás” hatására a kormányoldal október végén biztos győzelmet aratott az önkormányzati választásokon. Az MSZP–SZDSZ-koalícióra leadott szavazatok aránya a fővárosi és megyei közgyűlésekben összesen majdnem elérte az ötven százalékot.

A vecsési számlagyár ügyében őrizetbe vett Balázsi Tamás egykori vecsési szocialista elnök áprilisi szabadlábra helyezése után, novemberben a Fővárosi Bíróság az utolsó gyanúsítottak előzetes letartóztatását is megszüntette.

December 1-jén Medgyessy példátlan lépésre szánta el magát: a hazánkba látogató Adrian Nastase román kormányfővel koccintva ünnepelte Erdély 1918-as elcsatolásának évfordulóját Budapesten, a Kempinski Hotelben. A hírre spontán demonstrációt tartottak az Erzsébet téren, s a tiltakozók csoportját a rendőrség feloszlatta.

December végén Medgyessy Péter regnáló magyar miniszterelnök a kubai Varaderóba utazott, hogy kipihenje kormányzása első évének fáradalmait.

 

---

Megkérdeztük

 

Szomszéd Orsolya, a Nézőpont Intézet elemzője: Az ügynökbotrány nem sokkal a kormányzás megkezdése után robbant ki, amikor még magas népszerűségi indexet produkáltak a kormányzó szocialisták, míg később az EP-választáson elszenvedett vereségük után és a gyenge kormányzati teljesítmény miatt hátráltak ki Medgyessy mögül. Vagyis, amíg a siker ígéretét hordozta magában a miniszterelnök, addig kiálltak mellette. Bukásában sokkal inkább az játszott szerepet, hogy rosszul mérte fel saját helyzetét, lehetőségeit. Medgyessy kevés politikai érzékkel rendelkezett, taktikai hibákat követett el. Ügynökmúltja erre kevésbé volt hatással, bár nyilván komoly problémát jelentett, hogy a nyilvánosság nem ismerhette, hogy ilyen tevékenységet végzett az előző rendszerben. Az SZDSZ akkori döntése jelentős mértékben közelítette a pártot az MSZP-hez, összekovácsolta a koalíciós partnereket, tehát a rövid távú érdekeknek akár meg is felelt a liberálisok viselkedése. Hosszú távon ugyanakkor kétségtelenül káros volt, és az SZDSZ által elkövetett egyéb hibák mellett ez a lépés is szerepet játszott a párt hanyatlásában. A D–209-es ügy önmagában nem meghatározó, de jól mutatja, hogy az SZDSZ folyamatosan vívódott az önállóság, a liberális elvek melletti kiállás és az MSZP-vel való közös kormányzás fenntartása között, és számos esetben a koalíciós érdek mellett döntött. Úgy tűnik, rosszul.