Magyar Hírlap online

A 80 éves Bedő György köszöntése

Sütő andrás könyvének dedikálása az írók boltjában felért az erdélyi magyarság melletti tüntetéssel

Bedő György, a magyar könyves szakma doayenje nyolcvan éve, 1930. július 11-én, a megcsonkított Magyarországon, a szabolcsi Mándokon, régi középosztályi család sarjaként látta meg a napvilágot. Édesapja, Bedő Lajos főszolgabíró volt Horthy Miklós kormányzósága idején. A családi gyökerek a Királyhágón túlra, a Kárpátok ölelte Erdélybe, a Székelyföldre vezetnek. Ugyanezen családból származott az az alsórákosi Bedő Ilona, aki Nyirő József székely író hites társa, hű felesége volt az erdőn túli tájon és a száműzetésben, bajor földön és Spanyolországban.

Mindszenty József hercegprímás 1947. augusztus 15-én, Esztergomban hirdette meg a naptári esztendőnél jóval hosszabbra tervezett Mária-évet. Ennek keretében egy-egy zarándoklaton több tízezer, olykor százezer hívő vett részt, hogy tisztelje Istent és a magyarok Nagyasszonyát. 1948. május 13-án a kommunista vezetésű rendőrség Budán, a Sziklakápolna előtt szétverette a hatvan-hetvenezer fős zarándoklatot. Bedő György ekkoriban érettségizett. A fokozódó állami terror és az egyházüldözés ellenére az egri teológiára jelentkezett. Két szemeszteren át tudós atyák tanításait hallgatva papnak készült.

1948. december 26-án, karácsony másnapján, Szent István vértanú napján letartóztatták, majd koncepciós perben bíróság elé állították Mindszenty József hercegprímást. Bedő György pályáján ekkor fordulat következett be: világi pályára szánta magát. Az irodalom, a filozófia, a teológia vonzotta, de a kommunista rezsim sokáig elzárta előle a tanulás, a továbbtanulás lehetőségét. Mint egykoron a népi írók szegényparaszti szárnyának csillagai, autodidakta módon képezte magát. Sokat olvasott. Ha nem tanulhatott, tanított. Óraadó orosztanárból hiány volt, így a kisvárdai gimnáziumban szerzett orosztudását kamatoztatva tanított, bár csak egy-egy tanórával járt a tanítványai előtt. Bulányi György piarista atya a koalíciós időkben Kisvárdán is járt, ahol nem csak lelki gyakorlatot tartott. A lopakodó kommunista diktatúrával szemben öt-hat fős ellenálló csoportokat hozott létre. Olyannyira titkosan, hogy a kis csapat tagjai egymást sem ismerhették. Az egyik ilyen közösség tagja volt Bedő György. Vezetőjük, egy frissen végzett orosztanár segítette, megmutatta, hogyan kell a tudást átadni. Bedő orosz nyelvet, cirill betűket és szovjet mozgalmi dalokat okított, de a nap végén közösen imádkozott a tanítványaival. A sors iróniája, hogy éppen a munkájával elégedett materialista szakfelügyelő ajánlotta továbbtanulásra.

A főiskola helyett azonban a katonaság következett. Mint rossz kádert, reakciós osztályidegent, munkaszolgálatra osztották be. Ő maga e fegyvernemet így jelölte meg: „zuhanó talicskázó”. Katonaládájában őrizte Prohászka Ottokár Soliloquia című, az 1919-es vörösterror rémségeiről, idegen voltáról híven beszámoló naplóját, Sík Sándor Esztétikáját és a Rónay György szerkesztette Vigilia jó néhány számát. A lélekemelő katolikus folyóiratot a néphadseregben szolgálva is járatta. A Vigilia biztos tájékozódási pontot jelentett tudni vágyónak, hívőnek. A katonaság alatt 250–300 százalékos eredményeket értek el a sztahanovista mozgalomban, az építőmunka frontján. Ekkor állapította meg: bukásra van ítélve az a rezsim, amelyik önmagának is hazudik. 1953-ban, Nagy Imre első miniszterelnöksége idején szerelt le, majd a fővárosban próbált megélni. Könyvelői tanfolyamot végzett, osztályidegen volta ellenére itt már szép lassan feljebb léphetett a ranglétrán, főnöke olyan emberben bízott csak meg, aki nem lop, sőt másokat sem hagy lopni. 1955-ben megnősült, feleségével Komáromba költözött. 1956-ban, a forradalom alatt tbc-vel feküdt a budapesti János kórházban. Bedő Györgyöt nem tartotta vissza a tüdőbetegség. 1956. október 30-án szobatársaival bejárták a Nagykörutat, ismerkedtek a szabad, forradalmi Budapesttel. November 2-án szovjet csapatok özönlöttek be az országba, Nagy Imre hiába tiltakozott Andropov nagykövetnél. Sok jó nem várható, ezért Bedő György a kórházat elhagyva elindult a körülzárt forradalmi fővárosból Komáromba. 1956. november 13-án megszületett kislánya, Kati.

A boldog apa tüdejével még mindig gond van. Betegszabadságon, kislányát a babakocsiban tolva be-benéz a komáromi könyvesboltba. A boltvezetők „jó elvtársak”, de csapnivaló szaktársak, szakértelem híján igen gyorsan váltják egymást. Az utolsó, festő- és mázolósegéd. Nem vitte diktátorságig, beérte a boltvezetéssel, de ez utóbbi tudás, műveltség, könyvismeret híján túlméretezett feladat volt számára. Tegyen próbát Bedő György, pályázza meg a boltvezetői állást. Csodák csodája, minden osztályidegenség és klerikális kötődés ellenére sikeres a pályázata.

Értett hozzá, többször megkétszerezte a könyvesbolt forgalmát. 29 esztendős korában kezdődött könyves pályája, ami első nagy korszakában jó három évtizedig, egészen az úgynevezett rendszerváltozásig tartott. Az első fele 1977–78-ig boltvezetéssel telt, a második felében az Állami Könyvterjesztő Vállalat beszerzési osztályának vezetője volt. Boltvezető korában személyesen nem ismertem, de a könyves szakmában szerzett hírneve sokakhoz, így hozzám is eljutott. Tanúja lehettem egyik rendkívüli sikerének. Ekkor az Írók Boltja vezetője volt. Sütő Andrást hívta meg új könyve megjelenése alkalmából. A dedikálás több volt, mint könyves ünnep, felért egy Erdély magyarsága melletti tüntetéssel. Az Anyám könnyű álmot ígér írója előtt tisztelgők, a dedikációra várakozók hosszú sora nem fért el az Írók Boltjában, hosszan kígyózott az Andrássy úton (akkor Népköztársaság útja).

A hetvenes évek végén az ELTE Egyetemi Színpadon betöltött művészeti titkári állásomból való eltávolításom után az Andrássy út–Bajcsy-Zsilinszky út sarkán a Fehér Alajos vezette ÁKV-s antikváriumban töltöttem „belső száműzetésemet”. A főváros egyik legrangosabb antikvár könyvesboltja volt a Fehér úré. Sok nagyszerű könyvre, könyvritkaságra tettem itt szert, az Erdélyi Szépmíves Céh előfizetői illetményköteteitől a Magyar Élet Kiadó népi szellemiséget sugárzó kiadványain át az emigráns könyvekig. Bedő Kati itt kollégám, munkatársam volt. Bedő György a lánya és a parádés könyvkínálat miatt, bejárt a boltba. Imponált nekem teológiai és filozófiai műveltsége, mert nekem sokkal inkább a szépirodalom iránt volt erős érdeklődésem. Emlékszem, egyszer egy új könyv megjelenése okán valóságos kiselőadást tartott Chestertonról. Tátott szájjal, elbűvölve hallgattuk.

A rendszerváltás után az át nem gondolt privatizáció feldarabolta és balliberális kézre játszotta az egykori Állami Könyvterjesztő Vállalatot. Nagy szükség lett volna egy más, keresztény szellemiségű könyvterjesztő vállalatra, ami a keresztény-nemzeti kiadók hathatós együttműködéséből, összefogásából jöhetett volna létre. Egy ilyen könyvterjesztő vállalat megteremtésén fáradozott Bedő György ezekben az években. Az 1990 után újraindult, vagy éppen akkor alapított kiadók vezetői – kevés kivételtől eltekintve – nem voltak elég érettek az ilyen összefogásra, nem láttak túl a szűken értelmezett önérdeken. Nem Bedő Györgyön múlott, hogy nem erősödött meg, sőt a maga teljességében ki sem épült ez a formáció.

A Kairosz Kiadót Bedő György 1996-ban alapította. Ekkor jött el a feladathoz a cselekvésre alkalmas, megszentelt idő. Nem sok hasonló esetet tart számon a magyar könyvkiadók története, amikor rátermett, felkészült könyves szakember bő fél évtizeddel a nyugdíjba vonulását követően alapít könyvkiadót. Sokan buktak bele az elmúlt húsz esztendőben ködös kiadóalapítási kísérleteikbe. A Bedő György alapította és vezette Kairosz Kiadó immáron 14 esztendeje talpon van, és szolgál. Teológiai, vallástörténeti könyvei, a történettudomány fehér foltjait feltáró munkái, régészeti vagy éppen művészettörténeti, színháztörténeti kiadványai sokak érdeklődésére tartanak számot. Azok a művek is, amelyek egészséges életmódot ajánlanak a meggyötört, kizsarolt magyar embereknek. A Miért hiszek? és a Magyarnak lenni című zsebkönyv formátumú sorozatok a kiadó legsikeresebb könyves vállalkozásai közé tartoznak. És sorolhatnánk még tovább: a reprezentatív képes albumokat, a versesköteteket…

Jómagam a Kairosz Kiadó alapítását követően ismét munkakapcsolatba kerültem Bedő Györggyel. Akkor megkért, hogy ajánljak neki kiadásra alkalmas, az olvasók és a kritikusok körében sikerre érdemes könyveket. Elsőként Nyirő József A zöld csillag című, száműzetésben fogant regényét emeltem le a polcomról és ajánlottam megjelentetésre. Ezzel, 1997-ben megkezdődött a Nyirő József-életműsorozat kiadása, amely az idén jutott el a 17. kötetig.

Sok könyves sikert, jó egészséget és töretlen munkakedvet kívánok tisztelői, munkatársai, barátai és a magam nevében a nyolcvanesztendős Bedő Györgynek, a Kairosz Kiadó hivatott vezetőjének! Sokáig maradjon vele a megszentelt idő!