Magyar Hírlap online

Turizmus: húzóágazatból válságiparág

Az összes statisztikai adat azt mutatja, hogy 2002 és 2010 között soha nem látott mértékű hanyatlás következett be a turisztikai, vendéglátó és szállodaipari ágazatban. A fejlesztések leálltak, a vállalkozások adóterhei fojtogatóvá váltak, a vendégek száma és fizetőképessége pedig csökkent.



Számos kifejezetten szegény országnak jelent a nyomorúságból kiutat a turizmus. Ilyenek például az észak-afrikai országok, ahol az éves bruttó hazai termék (GDP) akár negyven százaléka is ebből az ágazatból származik. Nem így nálunk, ahol ez a szektor húzóágazatból válságiparággá lett az utóbbi nyolc évben. Tíz évvel ezelőtt dinamikus fejlődésnek indult az ágazat, főként a Széchenyi-tervnek és egyéb fejlesztési forrásoknak köszönhetően. A 2002–2006-os kormányzati időszakban elsőként ezeket állították le, s az évek folyamán lassan kivonult az állam a támogatásokból. A turizmus ma hazánkban csaknem négyszázezer embert foglalkoztat, és az elmúlt évek statisztikái szerint a GDP mintegy tíz százalékát adja.

A gyógy- és egészségturizmus az Orbán-kormány idején kiemelt fejlesztési terület volt a Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia keretében. Ugyanis a jól fizető külföldi vendégeket vonzza ez az ágazat, munkát és bevételt biztosítva ezzel számos helyi vállalkozásnak. A gyógyfürdőbeli kezelések állami támogatásának mértéke azonban évek óta nem követi a valós bekerülési árat, ami azt eredményezi, hogy a hazánkban lévő 87 minősített gyógyfürdő vendégeinek egyre többet kell fizetniük a kezelésekért.

A turizmus másik jelentős ága a vendéglátás, amely az idegenforgalom bevételeinek negyvenkét százalékát adja. Az elmúlt 10-12 év alatt több mint négyszeresére emelkedett, s így 55 ezerre nőtt a vendéglátóüzletek száma, ám az egy üzletre eső átlagforgalom több mint negyven százalékkal csökkent. Az érintett vállalkozók arról panaszkodtak, hogy nincs nagykereskedelem az ágazatban, így a termékeket lakossági áron szerzik be az üzletek, s emiatt húsz-harminc százalékos beszerzésiár-hátrányban vannak az uniós országokhoz képest. Költségeik folyamatosan nőnek, míg az árrés dinamikusan csökken. Nem javít ezen a helyzeten az idén módosított adótörvény sem. Az európai uniós országokban szinte kivétel nélkül alacsony, jellemzően öt-tíz százalékos áfakulcs alá tartozik a szállásdíj, valamint a vendéglátás bevétele is. Nálunk 2004-ben 12-ről 15 százalékra, 2006-ban pedig húsz százalékra emelkedett a szállásdíj forgalmi adója, amelyet tavaly az úgynevezett „kedvezményes”, 18 százalékos kulcsba soroltak, ami még mindig kiemelkedően magasnak számít. Ma a túlélésért küzd a szállodaipar is. S hogy a helyzetükön lendítsenek, a Magyar Szállodaszövetség a minap egy több pontból álló javaslatcsomagot állított össze. Közölték, hogy számos kormányzati intézkedésre van szükség. Ezek között említették a 18 százalékos áfakulcs tíz százalékra csökkentését, az üdülési csekkek adómentességének visszaállítását, a Magyar Turizmus Zrt. marketingkeretének megemelését és az idegenforgalmi adó korábbi állami kiegészítésének visszaállítását. A feketegazdaságot növeli, s a forgalom visszaeséséhez vezet az idén az amúgy is szerény bevételű falusi vendéglátásban az adómentesség megszüntetése. Eddig nyolcszázezer forint éves bevételig volt ez a szolgáltatás adómentes, most viszont mintegy hétezer szolgáltatónak kell a szobakiadás minden forintja után adóznia. Pedig a külföldi utazások iránti érdeklődés megcsappanása miatt most éppen felfuthatna a hazai vendégfogadás. Az étkezési utalványok kedvezményrendszerének szűkítése két és fél millió munkavállalót és minden negyedik éttermet érint. Idén a tervezett 122 milliárd helyett csak 7,2 milliárd forintot hoz a költségvetésnek az utalványok megadóztatása. Ugyanakkor ez az intézkedés 142 milliárd forinttal csökkenti a vendéglátóipar forgalmát, és csaknem 19 ezer munkahely megszűnését okozhatja.

Az üdülési csekkek forgalma 2005-ben 12 milliárd forintot tett ki, 2008-ban pedig 41 milliárdot. 2008-ban a teljes csekkforgalomból 78 százalékban részesedtek a szálláshelyek, öt százalékban pedig az utazási irodák, így az üdülési csekkek legalább harmincezer munkahelyet tartottak életben. Üdülési csekk nélkül mintegy 1,8 millió felhasználó tűnhet el a piacról.