Magyar Hírlap online

Tudatlanok nyugalmával? Vagy van kiút

Új korszak kezdődik a Nemzetközi Valutaalappal a gazdaságpolitikában

Széles Gábor szerint a nemzetközi pénz- és tőkepiacoknak üzeneteket kellene küldeni, amelyek jelzik, hogy mi is dolgozunk a felvetett kétségek, problémák megoldásán (Fotó: Hegedüs Róbert) 

Azzal, hogy a kormány a Nemzetközi Valutaalaphoz fordult, új korszakához érkezett a gazdaságpolitika. Fogalmazhatnék úgy is, régi-új gazdasági periódushoz érkeztünk, ám a helyzet alapjaiban más, mint 2008 novemberében volt. Akkor, amikor a Gyurcsány-kormány az IMF-től, az Európai Uniótól és a Világbanktól kért húszmilliárd eurós pénzügyi segítséget, államcsőd közelében volt Magyarország. Gyurcsányék társadalmi támogatottsága pedig a minimálisra zuhant a választók körében.

Most más a helyzet. Jelenleg képesek vagyunk magunkat a piacról finanszírozni, egy-két negatív állampapír-aukciót leszámítva, ám csak magas hozam ígérete mellett veszik a magyar kötvényeket. Fontos kiemelni, hogy Magyarország fizetésimérleg-többlettel rendelkezik, azonban egyszeri bevételi tételek nélkül a költségvetési deficit a piaci elemzők szerint hat-hét százalékos, az államadósság pedig a friss adatok alapján a bruttó hazai termék (GDP) 82 százaléka. A forint ide-oda rángatása azt jelzi, spekuláció eszközei lettünk. A kormány ugyanakkor továbbra is viszonylag magas elfogadottsággal rendelkezik a társadalomban, és nincs vele szemben továbbra sem olyan meggyőző, ellenzéki politikai erő, amely képes lenne az országot irányítani.

Helyesen tette a kormány, hogy az IMF-hez fordult. Ezzel ugyanis a nemzetközi pénz- és tőkepiacokon biztonsági hálót épített ki, építhet ki Magyarországnak. A magyar gazdaságnak, a gazdasági szereplőknek kimondottan jó hír ez. Ha pedig létrejön az új megállapodás a valutaalappal, akkor véget érhet a hazánkkal kapcsolatos piaci bizalmi válság.

Ezzel együtt valószínűleg nem lesz könnyű együttműködni a Nemzetközi Valutaalappal!

Újabb költségvetési kiigazítások, akár nagyobb megszorítások is jöhetnek, miután általában a nemzetközi hitelező intézet kemény kritériumokat támaszt a pénzügyi kölcsönök folyósításakor.

Emlékeztetőül: a lengyelek két éve azért kaptak a Nemzetközi Valutaalaptól hitelt, mert sikerült csökkenteniük az inflációjukat, a folyó fizetési mérleg és a költségvetés hiányát, az államadósságot, és különösen azért, mert hiteles volt a gazdaságpolitikai keretük. Valószínűleg az első szakmai csatája a kormánynak a valutaalappal a költségvetési alappálya átírása lesz. Aligha járul hozzá az IMF például a másfél százalékos, jövő évi gazdasági növekedési tervhez! A kormány ezen prognózisát sem az Európai Unió, sem a Magyar Nemzeti Bank, de még az állami tulajdonban lévő Magyar Fejlesztési Bank sem osztja.

Ha pedig drasztikusan csökkenteni kell a növekedési tervet, akkor tovább szűkül a mozgástér. Veszélyforrások persze másutt is adódhatnak, ilyen például az államadósság szintjének alakulása, annak finanszírozása, vagy éppen a forint árfolyamával történő állami kalkulálás is a költségvetésben.

Nem tudni, milyen összegű és milyen típusú hitelről van szó, pontosabban, mit kapunk majd a Nemzetközi Valutaalaptól. Ami biztos, hogy a kormány korábban meghirdetett úgynevezett nem ortodox gazdaságpolitikáját át kell írni, újra kell tervezni annak alapelemeit. Bár a lehető legjobb út volna a magyar gazdaság számára a növekedésközpontú intézkedések bevezetése, illetőleg gazdaságnak iparosítása, amit a kormány újabban egyre inkább hangsúlyoz, sajnos sokkal inkább költségvetési megszorításokra kell rövid távon számítani.

Ezen a téren még két dolgot említenék. Egyfelől a romló világgazdasági környezetet és az ebből fakadó piacszűkülést, ami további veszélyforrás a döntően a kivitelre épülő magyar gazdaság számára, másrészt a jövő évtől jelentősen emelkedő adókat, amelyek miatt a fogyasztás bővülésével sem lehet számolni.

Ami tehát az IMF és a kormány viszonyrendszerét illeti, a helyzet sokkal jobb, mint akkor, amikor felvettük a húszmilliárd eurós gigahitelt, ugyanakkor különleges kedvezményre, pont a világgazdasági helyzet eszkalálódása miatt a kormány nem számolhat. Viszont amivel számolnia kell, hogy a hitelminősítők keményebben léphetnek fel, mint korábban azzal kalkulálni lehetett.

Nagyon kevés időnk van, mindössze egy hónap, hogy a nagy hitelminősítő intézetek közül legalább egy, a Standard & Poor’s ne tegye Magyarországot a „bóvli” államkötvényekkel rendelkezők piaci státuszába. Piaci információk szerint ugyanis december 21-én dönthet a nevezett hitelminősítő Magyarország lerontásáról.

A bóvli kategória nemcsak azért veszélyes, mert sokkal rosszabb feltételekkel (költségvetésre nagyobb terheket róva) lehet majd eladni az államkötvényeket, hanem azért is mert onnantól kezdve a tőzsdei brókereknek szabadulniuk is kell az ebbe a kategóriába került állampapíroktól. Magyarország valutatartalékait dupla sebességgel fogja emészteni, valamint egy rendkívül gyorsan bekövetkező válsághelyzetet fog előidézni!

Mivel még legalább egy hónapig szélcsendesebb időszak várható, ki kellene használni ezt az időt arra, hogy olyan üzeneteket küldjünk a nemzetközi pénz- és tőkepiacok felé, ami jelzi azt, hogy mi is dolgozunk a felvetett kétségeik, problémáik megoldásán, és nem ölbe tett kézzel, a tudatlanok nyugalmával üldögélünk.

Sajnos az elmúlt fél évben, hogy ilyen mértékben megváltozott a pénzpiacok véleménye Magyarországról, az nemcsak azért van, mert bizonyos költségvetési intézkedéseket nem kellett volna megtenni, hanem azt sem vettük észre, hogy a háttérben nyilván a súlyosbodó pénzügyi helyzetre egy olyan együttgondolkodás indult be az amerikai és német pénzügyi körök között, amire korábban a történelemben nem volt példa.

Látszik, hogy az amerikaiak rájöttek arra, hogy egy erős Európai Unió nélkül ők egymagukban már nem képesek a világgazdaság bizonyos kihívásainak megfelelni. Ezért szerintem, legalább hallgatólagosan az amerikai pénzügyi körök is elfogadják, vagy elfogadták, hogy német gazdasági dominancia nélkül nem lehet az unió gazdaságát „gatyába rázni”. Tetszik, nem tetszik, ez van, mivel csak Németországnak van tartaléka, valamint csak nekik van a legversenyképesebb iparuk az unióban. Jó példa erre az autóipar. A német márkájú autókat az egész világban, amerikai, kínai stb. piacokon is el lehet adni. Francia márkákat, már inkább csak Európában, olasz márkákat meg főleg csak belföldön.

De más típusú példákat is lehet hozni, a multik világából. Érdemes megnézni, hogy a Kínával való kereskedelemben a német multik (Siemens, Volkswagen stb.) mennyire más pozícióban vannak, mint az amerikai vállalatok.

Mivel az írásomnak nem az a célja, hogy ezeket vagy akár a német–orosz gazdasági kapcsolatokat részletesebben kifejtsem, ezért ahhoz a gondolathoz térnék vissza, hogy milyen olyan lépéseket kellene megtennie a kormánynak az elkövetkezendő egy hónapban, hogy azt az ideges hangulatot lenyugtassa, ami kialakult a nemzetközi piacokon Magyarországgal kapcsolatban. Ezek a következők:

1. A fiskális, improvizációs időszakot le kell zárni. Ez részben azzal érhető el, ha a kormány megfontolja egy önálló Pénzügyminisztérium felállítását. Ennek következő előnyei lennének:

– Elválna a fiskális gondolkodás, a gazdaságfejlesztési gondolkodástól. Látszik, hogy egy miniszter számára (bárkiről is van szó) ez a jelenlegi nemzetközi és belgazdasági helyzetben tudathasadásos állapotot jelenthet.

– Csak egy önálló Pénzügyminisztériumot lehet olyan munkára kötelezni, hogy a hatástanulmányok elkészítése nélkül nincs kormány szintű előterjesztés a minisztérium részéről. Ezzel nagyon sok ötletelést kormányon belül, vagy frakción belül el lehetne kerülni.

– Jobb együttműködést lehetne kialakítani a fiskális és monetáris politika irányítói között, egy megvalósítható gazdaságfejlesztési koncepciótól függetlenül.

– Az ország cash flow-ját is felelősségteljesen kézben lehetne tartani, beleértve az ország pillanatnyi eladósodását is. (Függetlenül attól, hogy az MNB vagy a KSH mit ad ki.)

2. Második nagyon fontos üzenet lenne a piacok felé, amit a miniszterelnök már a mostani angliai tárgyalásain is kiemelt: a gazdaságfejlesztési, növekedési és munkahely-teremtési kérdések.

Véleményem szerint itt a következő kérdésekre kellene reagálni:

– Tudomásul véve azt, hogy az elmúlt másfél évben lassult a világ, azon belül az Európai Unió gazdasága, valamint abból kiindulva, hogy az unió maga számára is sokkal mérsékeltebb gazdasági növekedést jelöl meg a következő évre, ezt el kellene fogadni tényként, és ehhez igazítani a Széll Kálmán-tervet. Magyarán szólva a Széll Kálmán-terv olyan „egyszerűsített” változatát kellene elkészíteni, amely nem annyi mindenre fókuszál a gazdaság fejlesztésében. Abból kiindulva, hogy mind a kül- mind a belgazdasági növekedés kisebb lesz Magyarországon is.

Tehát a legfontosabb öt-hat súlyponti, ágazati gazdaságfejlesztési koncepcióra kellene koncentrálni a Széll Kálmán-tervből 2012-re. Véleményem szerint a külgazdasági folyamatok menedzseléséhez nem elegendő a jelenlegi államigazgatási struktúra legfelsőbb szintje, ahol is helyettes államtitkár irányítja Magyarország, a magyar gazdaság export folyamatait, illetőleg tárgyal befektetőkkel, kereskedelmi kamarákkal, nemzetközi pénzpiaci szereplőkkel. Csak egy jóval magasabb állami vezetői státusz teheti komollyá ezt a szintet. Ugyancsak fontosnak tartanám, hogy a súlyponti feladatok között nagyobb szerepet kapjon a belgazdaság, a vidék fejlesztése, a háztáji gazdálkodás feladatainak és struktúrájának meghatározása.

Véleményem szerint, ha a súlyponti kérdésekre jobban fókuszálna a gazdaságpolitika a következő évben, az sokkal hitelesebb lenne a Nyugat számára, mintha azt mondjuk, hogy a világgazdasági vagy európai uniós növekedés ide vagy oda, mi akkor is 1,5 vagy magasabb gazdasági növekedést fogunk elérni.

Tehát ha elfogadjuk előzetesen az unió több forrásából jövő értékelést, miszerint Magyarországra csak egy fél százalékos gazdasági növekedést lehet prognosztizálni, akkor ebben a helyzetben egy hiteles új makrogazdasági pályát lehetne az unióval, illetve a pénzpiacokkal elfogadtatni. Véleményem szerint ebben a témában már a következő hetekben is jelzéseket kellene adni a pénzpiacok és a hitelminősítő intézetek felé!

3. Meggyőződésem, hogy félszázalékos GDP-növekedéshez tartozó új makrogazdasági pálya meghatározása, egy új második szja-kulccsal megvalósítható, az meg elfogadtatható a választópolgárokkal, hogy ebben a megváltozott külgazdasági helyzetben és egy jelenleginél sokkal szigorúbb európai uniós fiskális politikában csak így lehet kiutat találni magunk számára, illetve pozitív jelzéseket küldeni a pénzpiacoknak.

4. Természetesen ahhoz, hogy egy fél százalékos gazdasági növekedést és az új makrogazdasági pályát leíró anyag hiteles legyen, valamint egy sokkal pragmatikusabb kormányzati munka is létrejöjjön, ahhoz bizonyos feladatok újraosztását, átcsoportosítását is a minisztériumok között, vagy akár a kancellária működésének visszaállítását is meg kellene fontolni.

Széles Gábor
A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének volt és tiszteletbeli elnöke