Magyar Hírlap online

Mozdonyszerelőből váltókezelő

Véget ért egy fejezet, a MÁV Északi Járműjavító Kft. bezárása miatt 560 munkavállalóból 279 alkalmazottnak szűnt meg a munkaviszonya

A technikai kapacitás jobb kihasználása, a folyamatok racionalizálása, a hatékonyság növelése. Ezek a piacgazdaság alapfogalmai, amelyek egyre inkább kezdenek meghonosodni az állami vasúttársaságnál is. Kérdés, hogy mit kezdenek ezzel azok a munkavállalók, akik egy gyár megszűnése miatt aggódnak. A MÁV Északi Járműjavító Kft. bezárásával 560 munkavállalóból 279-nek szűnt meg a munkaviszonya.



Hamarosan kiürülnek a bezárt MÁV Északi Járműjavító Kft. Kőbányai úti üzemcsarnokai, a mozdonyjavító gépcsoportok szinte már teljesen eltűntek, ami még maradt, azt vagy a MÁV Szolnoki Járműjavító Kft. veszi át, vagy valamelyik fémhulladéktelepre kerül. A 142 éves, nagy múltú járműjavító, valamint az itt dolgozó mintegy hatszáz ember sorsát a gazdasági válság pecsételte meg: a MÁV, illetve mozdonyokat fenntartó vállalata, a MÁV Trakció Zrt. vezetése a piaci válságra hivatkozva döntött arról, hogy megszüntetik a V43-as villamos mozdonyok felújítását, ami a járműjavító legfontosabb bevételi forrása volt. A MÁV Trakció Zrt. ugyanis egyre kevesebb megrendelést kapott az árufuvarozó-piacról, így nincs szükség annyi mozdony üzemben tartására, mint eddig. Másrészt ezt a típust fokozatosan kiváltanák az új mozdonyok: a MÁV huszonöt Bombardier Traxx vontatójárművet rendelt meg, viszont annak egyelőre kicsi az esélye, hogy bővítsék az új flottát. A járműjavító bezárásával viszont nemcsak egy gyár szűnik meg, hanem több száz, a járműjavításban jártas és jól képzett szakember szóródik szét, és még szerencsésnek mondhatja magát, aki a vasútnál maradhat. Az északiban mintegy harminc munkavállaló maradt, ám ők is csak a költöztetésben vesznek részt. Bár a MÁV hivatalosan felkínált nekik állást, most mégis azt mondják: nem tudják, hogy az új szolgálati helyen, döntően a szolnoki járműjavítóban, milyen munkakörbe kerülnek. A vasúttársaság szerint 222 dolgozót foglalkoztatnak tovább, 126-ot Szolnokon. A munkavállalók közül ötvenkilencet nyugdíjaztak.
A MÁV ugyan minden „északis” dolgozójának felajánlotta, hogy máshol, nagyrészt ugyanabban a munkakörben el tudja őket helyezni, ám az emberek szerint ez a gyakorlatban nagyon sántít. Egyrészt azért, mert még mindig nem tudják, mit kell majd dolgozniuk, másrészt voltak olyan esetek is, hogy a felajánlott munkakört már betöltötték. Arra is akad példa – állítják a vasutasok –, hogy a jól képzett mozdonyjavító szakmunkás most valamelyik pályaudvaron váltót állít.

A vasút a járműjavító 560 munkavállalójából 279-nek mondott fel azzal az indokkal, hogy a felajánlott munkahelyek közül egyiket sem fogadták el. A dolgozók állítják: akik maguk mondtak fel, nem jószántukból tették, a munkavállalók fele sértetten távozott a cégtől.

„Ezek az emberek, akik a járműjavítóban teljesítettek vagy teljesítenek szolgálatot, az egész életüket és szakmai karrierjüket a vasútnak szánták. Velük elég nehéz elfogadtatni, hogy a piaci válság vagy a hatékonyságjavító intézkedések miatt nincs többé szükség rájuk” – mondja egy még alkalmazásban lévő északis. Erre tett rá egy lapáttal a szakszervezetek hozzáállása. Amikor a munkavállalók – állásukat és a gyárat féltve – hozzájuk fordultak, leginkább ezt a választ kapták: „Arccal Szolnok felé.”

A piaci viszonyokhoz a MÁV-nak is alkalmazkodnia kell. Ebben az összefüggésben gyakorlatiasnak tűnnek a vállalat indokai, bár nagy kérdés, hogy a gyár bezárásáért aggódó munkavállalóknak mindez mit segít. Mit kezdenek például ezekkel a szavakkal: stratégiai cél a folyamatok racionalizálása, a hatékonyság növelése és a telephely racionalizálása. Az is tény, hogy a MÁV járműjavítói kapacitásainak a 45-50 százalékát használja ki. Ez viszont csak kevesebb lesz. Nemcsak azért, mert csökken a forgalom, hanem fokozatosan leselejtezik azokat a járműveket, amelyeket még a magyar ipar állított elő, és erre épült fel a járműjavítói háttér. A MÁV által megvásárolt mozdonyok és motorvonatok ma már kizárólag külföldi nagyvállalatok termékei, legfeljebb azt lehet csak elérni, hogy itthoni üzemeket hozzanak létre. Míg a V43-as, V46-os és V63-as mozdonyok nagyjavítását itthon végezték, az új Siemens és Bombardier járműveknél erre nem lehet számítani. Azoknak ott végzik majd a felújítását, ahol gyártották őket. Az pedig nem hazánk.