Magyar Hírlap online

Maastricht után húsz évvel

Az eurózóna szétesésével fenyeget a túlköltekezés

Az európai gazdasági együttműködés fő célja a második világháborút követően egy olyan integráció megteremtése volt, amelynek köszönhetően elkerülhető lesz egy újabb világégéshez vezető konfliktus a kontinens vezető hatalmai között. Az Európai Gazdasági Közösséget hat ország hozta létre 1957-ben, és 35 év alatt duplázódott meg azon államok száma, amelyek megalapították az Európai Uniót. Ez a tucatnyi tagállam a gazdasági és monetáris unió, valamint a közös kül- és biztonságpolitika megvalósítását, illetve a bel- és igazságügyi együttműködés továbbfejlesztését tűzte ki célul. Ehhez meg kellett teremteni az Európai Unió új intézményrendszerét is. Többek között így jött létre az unió bűnüldöző hatósága, az Europol, az Európai Központi Bank és az Európai Számvevőszék. Intézményesült az Európai Tanács, az Európai Bizottság új nevet, míg a Bíróság új hatáskört kapott. Közösségi szintre emelkedett a jogalkotás, megszületett az uniós állampolgárság fogalma, s további területekre – köztük az oktatás, kultúra – terjedt ki a közösségi fellépés.

Az integráció következő lépcsőfokának legfontosabb jelképe a monetáris unió kiteljesedéseként az 1999-ben fizetőeszközként, 2002-ben pedig pénzként bevezetett euró lett. A maastrichti szerződés az eurózóna-csatlakozáshoz az infláció és az államháztartási hiány három százalék alatti mértékét, az államadósságra pedig hatvanszázalékos határértéket határozott meg. A szerződés azonban nem határozott meg szankciókat az eurózónában már bent lévő országok túlköltekezése esetére, ami a közös valuta súlyos, az unió egészét széteséssel fenyegető válsághoz vezetett.