Magyar Hírlap online

Felértékelődik szerepünk Európában

A világgazdaság az elmút tíz évben jelentős változásokon ment keresztül. Miközben a fejlett világot adósságválságok, spekulációs krízisek vagy a mostani gazdasági recesszió alapjául szolgáló származtatott jelzálogpapír-válság rázta meg, addig a feltörekvő országok, különösen Brazília, Oroszország, India és Kína egyre komolyabb gazdasági szereplőkké váltak. Szomorú volt látni, hogy bár az első években valamennyi mutatót tekintve dobogósok voltunk, azóta stabilan és látványosan visszaestünk – minderről Braun Márton, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének alelnöke, a magyar delegáció vezetője beszélt lapunknak.



– Önt nemrégiben az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének alelnökévé választottak, korábban éveken át alelnöke, majd elnöke volt a tanács gazdasági és fejlesztési bizottságának is. Nyilván nagyobb rálátása volt a nemzetközi gazdasági folyamatokra is. Milyen tapasztalatokat szerzett?

– Valóban kivételes szerencse, hogy a gazdasági és fejlesztési bizottságban dolgozhatok már több mint tíz éve. Itt ugyanis alkalmam van olyan nemzetközi, vagy ha úgy tetszik, globális gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozni, amelyek magánemberként is rendkívüli módon érdekelnek. Hogy mást ne mondjak, mint a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, azaz az OECD, mind az EBRD, vagyis az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank az Európa Tanácsot mintegy parlamentáris fórumnak tekinti, és ennek keretén belül mindkét szervezet évenként számot ad a – tengerentúli delegációkkal kibővített – közgyűlés előtt tevékenységéről. A gazdasági és fejlesztési bizottság pedig mint az Európa Tanács által felkért testület önálló jelentést készít a két szervezet tevékenységéről, az OECD esetében a világgazdaság, az EBRD-nél pedig értelemszerűen Kelet-Európa gazdasági helyzetéről. Elmondható, hogy a két intézmény mellett az egyes gazdaságpolitikai szakterületeken kívül a bizottság hatáskörébe tartozik a kapcsolattartás a Világbankkal, az IMF-fel, vagyis a Nemzetközi Valutaalappal és más fejlesztési bankokkal is.

– Úgy tudjuk, jelentést írt az EBRD-ről és az Európa Tanács Fejlesztési Bankjáról is. Foglalkozott a témával, de bizonyára ön is érezte, hogy a kérdés nem feltétlenül csak a szakmai tapasztalatokra irányult. Miként ítéli meg a világgazdaság változásait az elmúlt egy évtizedben?

– Rengeteg dolog történt, olyan is, amelyre korábban egyáltalán nem számíthatott senki. Kisebb és nagyobb válságok, tőzsdei buborékok keletkezése és kipukkanása mellett korábban ritkán látott fellendülést is megélhettünk ez alatt a rövid idő alatt. A legfontosabb változást azonban abban látom, hogy miközben a fejlett világot adósságválságok, spekulációs krízisek, mint az úgynevezett dotcom buborék kidurranása, vagy a mostani gazdasági recesszió alapjául szolgáló származtatott jelzálogpapír-válság rázta meg, addig a feltörekvő országok, különösen a BRIC-országok – Brazília, Oroszország, India és Kína – egyre komolyabb gazdasági szereplőkké váltak. Ezek az országok ma a világgazdaság rendelkezésére álló munkaerő, természeti erőforrások és termelő kapacitások jelentős részét birtokolják. Habár jövedelemtermelő képességben még elmaradnak mögöttünk, de nem fogadnék rá nagyobb összegben, hogy ez tartósan így marad.

– Milyen helyet tölt be hazánk a világgazdaságban?

– Ha statisztikai adatokra kíváncsi, akkor megfogott, nem készültem. Ám komolyra fordítva a szót, Magyarország szerepéről a világgazdaságban, csak mint az Európai Unió tagjaként – amely a világ vezető gazdasági ereje, s ötszázmilliós piac – van értelme beszélni. Az más kérdés, hogy mi a jelentőségünk az Európai Unión belül.

– Tényleg, mi?

– Ha megengedi, mellőzném most azokat az adatokat, illetve összehasonlításokat, amelyek a környező országok hasonló adataival mérik össze hazánkat, hiszen ezt a Magyar Hírlap olvasói pontosan ismerik. Engedjen meg helyette egy személyes tapasztalatot. Mint már említettem, 1999 óta évenként volt lehetőségem arra, hogy részt vegyek az EBRD által tartott prezentációkon, amelyben a közép- és kelet-európai térség országainak pillanatnyi gazdasági állapotát, illetve a piacgazdasághoz való felzárkózását mutatták be. Az első években még valamennyi mutatót tekintve dobogósok voltunk a Cseh Köztársasággal és Szlovéniával versengve, azután stabilan és látványosan visszaestünk, először az átlagos, aztán az átlag alatti, majd a sereghajtó kategóriába. Mit mondjak, nem volt jó érzés szembesülni azzal, hogy mások miként ítélnek meg minket.

– Említette, hogy kapcsolatban állnak az IMF-fel, miként ítéli meg a tárgyalások megszakadását a kormány és a valutaalap között?

– Pontosítanom kell, a bizottságunk feladatkörébe tartozik a kapcsolattartás, így az IMF-fel is Ez azonban nem jelent rendszeres kapcsolatot. Bizottságunk, illetőleg annak illetékes albizottsága 2008 nyarán volt az IMF vendége Washingtonban, ahol fogadott minket Dominique Strauss-Kahn, a szervezet vezetője is. Akkor és ott olyan országok képviselői ültek az asztal körül, akik soha nem, vagy már nem voltak ügyfelei az IMF-nek. Akkoriban az volt a legnagyobb problémánk, hogy mi lesz az IMF sorsa, illetőleg jövőbeni szerepe, és érdeklődéssel hallgattuk a vendéglátókat az amerikai jelzálogpiac anomáliáiról. Meg is hívtuk az egyébként francia Dominique Strauss-Kahnt, hogy jöjjön el az őszi ülésszakra Strasbourgba, amelyet jó szívvel meg is ígért. Azután őszre – többek között Magyarország miatt – hirtelen más dolga lett.

– Emlékszünk, de mégis mi a véleménye Magyarország és az IMF mai kapcsolatáról?

– Ha megengedik, nem állnék be az IMF-et szapulók növekvő táborába. A hitelezőt vagy kölcsönt nyújtót, miután már megadta a kért segítséget, nem szokták szeretni. Már nehezebben ismerik fel az utcán, nem érdeklődnek a hogyléte, a családja, az egészségi állapota iránt, és egyébként is igyekeznek elkerülni a vele való találkozást. Amit fontos leszögezni, hogy az Európai Unió, a Világbank és az IMF nagyon súlyos és kritikus pillanatban nyújtottak segítséget hazánknak, amelyért köszönettel tartozunk nekik. Ám érthető a kormány azon álláspontja, hogy Magyarország már középtávon sem kliense, ügyfele akar lenni az IMF-nek, hanem támogató tagja. Végül, anélkül, hogy közvetlen ismereteim lennének a felek álláspontjáról, engedjen meg egy magánvéleményt. Nyilván sokan olvastuk Joseph Stieglitz A globalizmus és visszásságai című bestsellerét, ott számos példán keresztül bírálja az IMF és a Világbank tevékenységét. A felsorolt példákból számomra egy valami közös volt, mégpedig az, hogy az említett két szervezet minden egyes esetben, függetlenül az adott ország adottságaitól és jellemzőitől, ugyanazt a politikát követte. Magyarul, csak egyféle receptet, egyféle partitúrát ismert, s elvárta, hogy mindenki azt egye, illetve mindenki abból énekeljen. Ez egyébként a nagy nemzetközi szervezetekre jellemző. Az amerikai hamburgerláncnál is a világ valamennyi pontján ugyanolyan minőségű a szendvics, ám ugyanolyan unalmas is.

– Most mivel foglalkozik?

– Ha a szabadságomról visszatérek, nekilátok a mikrohitelezésről szóló jelentés összeállításának az Európa Tanács számára. Remélem, nem lesz nehéz dolgom, részben magam is foglalkozom a kérdéssel, részben olyan források állnak a rendelkezésemre, mint Becsey Zsolt államtitkár korábban készített kiváló jelentése az Európai Parlament számára.

---

Pályakép

Braun Márton, 47 éves jogász-közgazdász, országgyűlési képviselő 1998 óta, az európai ügyek bizottsága és a külügyi bizottság, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének alelnöke, a magyar delegáció vezetője. Korábban, 2008-2009 között az Európa Tanács gazdasági és fejlesztési bizottságának elnöke, 2004-2007 között alelnöke.

Hirdetés:
Nincs lakásbiztosítása? Kösse meg a piacvezető lakásbiztosítónál, havonta már egy pizza áráért védheti otthonát! Lakásbiztosítás