Magyar Hírlap online

Elfolyt a pénz a Volánbuszból

A vállalat 2009-2010-ben 560 millió forintot szakmai indok nélkül adott az alvállalkozóknak

A társasági érdekek ellenében adott megbízásokat bizonyos esetekben a Volánbusz Zrt. vezetése alvállalkozóknak és magánbefektetőknek 2002 és 2010 között – derül ki a lapunk birtokába került vizsgálati jelentésből. Olyan feladatok esetében is megbízást kaptak alvállalkozók, jelentős vagyoni hátrányt okozva a cégnek, amelyeket a társaság dolgozói munkaidőben is el tudtak látni.



Jelentős kifizetések áramlottak alvállalkozókhoz a Volánbusz Zrt.-től a szerződésben megállapított díjakon felül a 2002–2010 közötti időszakban. Mindez a társaságon kívüli érdekeket szolgálta – derül ki abból a vizsgálóbizottsági jelentésből, amely a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. megbízásából készült. A lapunk birtokába került jelentés szerint a bizottság számára eljuttatott kimutatásból az derül ki, hogy a Volánbusz 2009-ben és 2010-ben 560 millió forintot szakmai indok nélkül fizetett ki alvállalkozóknak. A Volánbusz két címen fizetett a jelentés szerint indokolatlanul. Egyrészt az üzemanyagár-változásból adódó kompenzációként, másrészt a devizaárfolyam-változásból adódó járműköltségek miatt, ami a megbízó – azaz a Volánbusz – számára hátrányos volt. A társaság ugyanis éppen azért adott külsős autóbuszos cégeknek megbízást, mert az általa kimutatott fajlagos kilométerköltségeknél az alvállalkozók alacsonyabb költségszinten vállalták el a meghirdetett feladatokat. Így viszont a Volánbusz által készített kimutatás szerint 2010-ben hiába értek el 272 millió forint költségmegtakarítást az alvállalkozók alkalmazásával, a pénz más csatornákon folyt ki a cégtől. Ezt megelőzően viszont, 2006 és 2009 között, nem volt kimutatható a költségmegtakarítás.

Ebben az időszakban, 2002 és 2010 között, Pekli Ferenc volt a Volánbusz vezérigazgatója. A jelentés szerint a kialakult helyzetért a tulajdonos, azaz az akkori állami vezetés is elmarasztalható. Amennyiben ugyanis hozzásegíti a társaságot – teljesítve tulajdonosi eszközpótlási kötelezettségét – új buszok vásárlásához, azaz a járműpark fiatalításához, akkor nincs szükség alvállalkozó bevonására. (Az alvállalkozók új vagy az átlagosnál jobb minőségű autóbuszokkal bonyolítják le a forgalmat, hozzájárulva ezzel az autóbuszpark fiatalításához.)

A vizsgálat rámutat: a társaság jelentős mértékben adott munkát külsős cégeknek, viszont a megbízások olyan tevékenységek ellátására is irányultak – leginkább tanácsadói és jogi témában –, amelyek a társaság szervezeti és működési szabályzatában alapfeladatként jelentek meg. A cég több esetben is kötött olyan megbízási szerződést, amely érdemi eredményt nem hozott, viszont a működésben többletköltséget jelentett. Mint az a vizsgálatban szerepel, a szakértői díjakra kifizetett összegek évente átlagosan 19 százalékkal emelkedtek a Volánbusznál.

A pénzek kiáramlásának tipikus esete volt, hogy a megállóhelyek táblái-
nak karbantartására külsős cégeknek adtak megbízást. Ebben az időszakban a Volánbusz kilencven százalékban saját maga, a munkatársaival és az eszközeivel látta el ezt a feladatot, mégpedig úgy, hogy a dolgozók más irányú tevékenységük mellett, munkaidőben végezték a táblázási teendőket is. A Volánbusz vezetése 2009–2010-ben mégis 68,2 millió forintot fizetett ki munkadíjként alvállalkozóknak a cég megállóinak 12 százalékára kiterjedő táblázási tevékenységért. Mégpedig úgy, hogy a munkához szükséges anyagokat a Volánbusz biztosította. Arról viszont a Volánbusz nem tudott számot adni, hogy 2002 és 2009 között, majd a társaság területének 88 százalékán 2009 és 2010 között mennyibe került a táblázási tevékenység, amikor is saját dolgozók végezték ezt a feladatot.

Annak idején is nagy visszhangot váltott ki a gumigazdálkodás kiszervezése, mégpedig olyan formán, hogy a megbízott vállalkozó bérleti díj fejében biztosította a járművek előírt abroncsait. A vizsgálat viszont arra mutatott rá, hogy a vállalkozók közötti verseny elmaradt. A szerződéses időszak alatt a vállalkozó megvásárolta az új gumiabroncskészleteket, egyúttal ellátta a karbantartási és szerelési feladatokat. A Volánbusz viszont a meglévő gumikészletét átadta, és mivel 11 hónapig nem kellett ezekért fizetni, a társaság részéről gyakorlatilag ingyenes áruhitel átadására került sor az Edler Kft. részére. A szerződés lejártakor, illetve azt megelőzően a Volánbusz visszavásárolta a gumiabroncsokat. Ezzel együtt a selejtezésre váró autóbuszok gumijait is visszavásárolták, a számszerűsített vagyoni kár ebből adódóan meghaladta a nettó 34 millió forintot. Emellett mind a 2004-es, mind pedig a 2010-es szerződés tulajdonosi döntést igényelt volna, ettől eltérően a szerződések megkötése szabálytalanul, vezérigazgatói hatáskörben történt.

Különösen hátrányos volt a cég számára, hogy stratégiailag fontos, a közszolgáltatási feladatokhoz tartozó ingatlanok kerültek magánkézbe 2002 és 2010 között. Mindezek rövid távú pénzügyi érdekeket szolgáltak – mutat rá a jelentés. Az ingatlan- és telephely-értékesítések, így például az érdi vagy a szentendrei műszaki telepek esetében, a társaságot kiszolgáltatott helyzetbe hozták, néhol veszélyeztetve az alapfeladat biztonságos ellátását. Emellett a bevételeket nem beruházásokra, hanem a hiány csökkentésére költötte a Volánbusz, ami a vagyon folyamatos felélését okozta. Az új fóti műszaki bázist befektetővel építtette meg a Volánbusz, holott a fejlesztés szakmai vélemény szerint saját ingatlanon (Andor utca, Szentendre, Gödöllő) is megvalósulhatott volna. A bázis építése 1,885 milliárd forintba került, és húszéves bérleti szerződést kötött a Volánbusz a befektetővel.

A társaság 2007 és 2010 között évente 278,2 millió forintot fizetett bérleti díjként, ezt figyelembe véve 7-8 év alatt ki lehetne fizetni a beruházást. Ám mivel a szerződés húsz évre szól, a bérleti díjak átlagos háromszázalékos emelkedését figyelembe véve 6,69 milliárd forintjába kerül az ingatlan használata a Volánbusznak. Az állagmegóvást leszámítva viszont 4,7 milliárd forint hasznot realizálhat a befektető a szerződés időtartama alatt.

---

A 2002–2010-es időszakról szóló jelentés kifogásai

• A rossz gazdálkodásból eredő jelentős vagyoni kár
• A vagyon felélése
• Szerződésen felüli kifizetések
• A kialakult helyzetért az állam is felelős
• Az alapfeladatok kiszervezése
• Eredmény nélküli, sokba kerülő megbízások
• A gumigazdálkodás kiszervezése
• Elmaradt az alvállalkozók közötti verseny
• Hibás ingatlangazdálkodás, amely veszélyeztette az alapfeladat ellátását is
• Beruházások elmaradása