Magyar Hírlap online

Az MSZP–SZDSZ kormányzása alatt megrázó lett az áramár

A szocialisták szociális érzéketlenségének egyik legfontosabb fokmérője a legrászorultabbak rezsiköltségeinek drasztikus emelkedése az utóbbi években. A villanyszámla az utóbbi nyolc évben több mint a duplájára szökött fel.

A társadalmi igazságosságról szónokló szocialista kormányok tehetetlenül nézték a lakosság legrászorultabb rétegei rezsiköltségeinek drasztikus emelkedését az utóbb nyolc évben. A szakemberek szerint az alamizsnaosztogatás helyett olyan energiastratégiát kellett volna meghonosítani, amely minden rendelkezésre álló eszközzel támogatja a hazai energiahordozók fejlesztését és a takarékosságot. Az ilyen célok megvalósítását kitűző programok kidolgozásához és beindításához elegendő idő állt rendelkezésükre a két ciklus alatt, s 2008-ig a nemzetközi pénzpiacokon is volt hozzájuk fogadókészség. Minimális diplomáciai erőfeszítéssel az Európai Uniónál is támogatásokat lehetett volna kiharcolni mindehhez, az ilyen programok ugyanis összeegyeztethetők a brüsszeli célkitűzésekkel. Mivel a szomszédos országok is hasonló gondokkal küzdenek, a visegrádi keretek között is – egyúttal teljesen új alapra helyezve a visegrádi együttműködést – össze lehetett volna hangolni ezeket a törekvéseket, s a brüsszeli regionális alapokat is meg lehetett volna csapolni. Új stratégiával nagymértékben csökkenteni lehetne az ország energiafüggőségét és a lakosság rezsiköltségeit is, amelyek emelkedése ma már súlyos szociális probléma. Ennek egyik kikerülhetetlen eleme az áramszolgáltatás, amelynek díja 2002 januárja óta több mint a duplájára emelkedett. A Magyar Energiahivatal adatai szerint a kilowattóránkénti lakossági átlagárat 20,5 forinttal vették át a polgári kormánytól a szocialisták, most 48 forint felett van. A Fidesz-kormány idején, 2000. és 2001. január elsején tíz százalék körüli infláció mellett öt-hat százalékos, 2002 elején pedig hét százalék körüli pénzromlás mellett 4,8 százalékos áramáremelés volt. Vagy­is az áremelkedés az infláció alatt maradt.

A szocialisták hatalomátvétele után fordulat következett be: 2003-ban az infláció öt százalék alatt maradt februárban, ám ebben a hónapban ezt jóval meghaladó mértékben, 8,6 százalékkal, míg augusztusban kilenc százalékkal ugrott meg a lakossági átlagár. A következő esztendő elejére a pénzromlás üteme is felgyorsult hét százalékra, de a villanyszámla még ezt is túlpörögte, mivel 11,6 százalékkal drágult. Még ennél is nagyobb számlát nyújtottak be azonban a szocialisták a lakosságnak következő, 2006-os győzelmük után. Az év augusztusában a hat százalék körüli inflációhoz képest 14,4 százalékkal szökött fel a villanyszámla. Ehhez a szokásukhoz hűek maradtak, hiszen 2008 januárjában hét százalék körüli pénzromlási ütem mellett 9,8 százalékos áramáremelés következett be.

A kormányzat általában a nemzetközi energiaár-emelkedésre hivatkozva tárja szét a kezét, ha a hazai árszintről van szó. A nemzetközi piaci szint azonban nem igazolja ezeket az árakat. A hazai árszint az utóbbi három évben minimum harminc százalékkal meghaladta a németországit. Ezt az árkülönbséget semmilyen hazai gazdasági tényező nem indokolja. A földgázt nem kapjuk drágábban, az energiaszolgáltatók költségei pedig jóval alacsonyabbak, mint a kontinens nyugati felén. Arra sem lehet hivatkozni, hogy drágább a vezetékrendszer bővítése, hiszen a földárak, amelyek ezt meghatározzák, alig a tizedét teszik ki a nyugatiaknak.

A lipcsei árampiacon az év elején újabb áresés következett be, és még jobban szétnyílt az olló, hiszen jelenleg 11 forint körüli összegért juthatnak áramhoz az ipari fogyasztók, miközben itthon ugyanazért a kilowattóráért húsz forint körüli összeget kell fizetniük. A lakosság kizsebelése mellett pedig az sem mellékes szempont, hogy a válságban egyébként is padlóra került magyar iparnak is súlyos nemzetközi versenyhátrányt okoznak a magas hazai villanyárak.