Magyar Hírlap online

Az MSZP arcul csapta az időseket

Az elmúlt nyolc évben a nyugdíjak reálértéke csökkent, a szocialista kormány elvette a 13. havi járandóságot is

A Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai- korszak legnagyobb vesztesei közé tartoznak az idősek: hiába nőttek ugyan nominálisan, vagyis számszerűen a nyugdíjak az elmúlt nyolc év alatt, reálértéken számolva, már nem érnek annyit, mint 2002-ben – ennek hátterében pedig a magas pénzromlási ütem áll. Ráadásul a 13. havi nyugdíj elvétele tovább nehezíti az idősek mindennapjait.

Az Orbán-kormány működésének utolsó évében, 2002-ben havi 44 ezer forint volt az átlagos nyugdíj értéke. 2006-ban az idősek havi ellátása 76 ezer forint volt, míg 2009-ben nyolcvanezer forintot tettek ki az öregségi nyugdíjak. Első pillantásra úgy tűnik, hogy a balliberális kormányok megduplázták a nyugdíjakat, ám ez csak nominálisan (számsze­rűen) igaz állítás. Reálértéken számolva tudniillik kevesebbet érnek ezek az ellátások – a statisztikák szerint hat éve vesztenek értékállóságukból a nyugdíjak. A reálérték az inflációs rátával korrigált mutató, amely nagyon leegyszerűsítve azt fejezi ki, hogy a pénzünkből mennyit vásárolhatunk. Egyébként az Orbán-kormány vezette be a svájci indexálást, amely a nyugdíjak reálértékének megvédését szolgálta. Az értékőrző nyugdíj – a Bajnai-csomag megszorításai nyomán – ez évtől eltűnt a „rendszerből”, csakúgy mint a 13. havi nyugdíj.

Szakértői számítások alapján az elmúlt nyolc év leforgása alatt a göngyölített infláció meghaladta az ötven százalékot. „A drágulás évek óta egyre differenciáltabban érinti az egyes társadalmi rétegeket aszerint, hogy fogyasztásukban mekkora részt képviselnek a gyorsan dráguló alapvető cikkek és szolgáltatások. Ráadásul komoly jövedelemátrendeződés is végbemegy a társadalomban, az alacsony jövedelműek kárára” – hangsúlyozta lapunknak Soós Lőrinc közgazdász. A KSH volt elnökhelyettese kiemelte: a nyugdíjasokra számított hivatalos fogyasztói árindex jócskán meghaladja az átlagos mértéket. Az eltérés 2004-ben és 2005-ben belül maradt az egy százalékponton, az olló azonban 2006-tól jócskán szélesebbre nyílt és nyílik. Ennek oka a társadalmi rétegek közötti jelentősen eltérő fogyasztási szerkezet, továbbá a fogyasztásban alapvetőnek tekinthető javak évek óta tartó, jóval átlag feletti árnövekedése. Az alapvető fogyasztási javak és szolgáltatások egy átlagos nyugdíjas fogyasztói kosarában hatvan százalékot is meghaladó súlyt képviselnek, miközben az aktív keresők átlagában ez az arány alig haladja meg a negyven százalékot. (Alapvető cikkek, szolgáltatások közé sorolhatók az élelmiszerek, a lakhatási és az egészségügyi kiadások, így például a gyógyszerek – a szerk.)

Iván László, a Fidesz szakpolitikusa azt mondta: a nyugdíjak 2004 óta folyamatosan veszítenek vásárlóértékükből, a 13. havi nyugdíj elvétele pedig csaknem tízszázalékos reálérték-csökkenést okozott. Ha Fidesz-kormány alakul, megvédik a nyugdíjakat és a nyugdíjasokat, s mindent megtesznek a nyugdíjak értékének megőrzése érdekében. Iván László úgy vélekedett: új kormányzásra és nyugdíjpolitikára van szükség ahhoz, hogy az idős emberek romló életkörülményein változtatni lehessen. 

---

Gyermekpárti politikára van szükség

A társadalmi nyugdíjbiztosítás a szolidaritás elvén alapul, és a nemzet mint közösség viseli a kockázatát. E szerint az aktív dolgozók és munkáltatóik által befizetett nyugdíjjárulékot az éppen nyugdíjaskorú emberek járandóságára fordítják. Vagyis amit az aktívak befizetnek, az megy el az idősebb generációk nyugdíjára. A fiatalok és az idősek aránya éppen ezért rendkívül fontos. Igazán kedvező demográfiai mozgást kizárólag a múlt század közepén, 1951 és 1953 között lehetett tapasztalni. A Ratkó-korszak három éve alatt 11,04 ezrelékes volt a nemzet gyarapodása, vagy­is 110–114 ezerrel több gyermek született, mint ahány állampolgár meghalt. Később változott a helyzet, mert egyebek mellett legalizálták az abortuszt. A gulyáskommunizmus idején már jóval kevesebb gyermek született, s amikor a rendszerre „rácsapódott” az újkapitalista gazdaság, drámaian csökkent a népesség. Több évtizede tehát egyre kevesebb gyermek, azaz leendő munkaerő, majdani „nyugdíjaseltartó” születik. De nemcsak a gyermekek, hanem a munkahelyek száma is csökkent, így kevesebb járulék folyik a kasszába. A csökkenő összegből kellene egyre több ember nyugdíját fizetni. Az állam akkor is köteles kifizetni a nyugdíjakat, ha kevesebb járulék gyűlik össze, s a költségvetésből pótolják. Ez a rendszer tehát csak a jelenlegitől gyökeresen eltérő, családbarát, növekedést ösztönző gazdaságpolitika mellett tartható fenn.

---

Hova lett a rendszerváltozás előtti pénz?

Akárcsak az egészségbiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék is évtizedekig a közös társadalombiztosítási kasszába folyt. A társadalombiztosítási kasszát 1993-ban, az Antall-kormány idején választották ketté, így létrejött a nyugdíj- és az egészségbiztosítási alap, egyúttal létrehozták az ezeket felügyelő civil szervezeteket, a társadalombiztosítási önkormányzatokat. A polgári oldal szakemberei a Horn-kormány idején kezdték vizsgálni, hová lett a rendszerváltozás előtt befolyt pénz. Annyit biztosan lehetett tudni, hogy a tb-nek egykor jelentős többlete volt, mert 1989-ben az akkori kormány újsághirdetést tett közzé, amely szerint a többletből lakáskötvényeket vásároltak. Idővel már az derült ki: a nyugdíjalapnak óriási hiánya van.