Magyar Hírlap online

Felpörögnek az SSD-meghajtók

	A Windows 7 további gyorsulást ígér a Solid-State Disk meghajtók kezelésében (Fotó: Reuters – Fred Prouser)

Napjainkban a számítógépek leglassabb eleme az adatfeldolgozás szempontjából a merevlemez. A Solid-State Disk (SSD) olyan NAND flashalapú félvezetős memória, amely nyomtatott áramkörre szerelt memória IC-kből épül fel és áram nélkül is megőrzi a tárolt adatokat. Ezért gyorsabb ez a fajta megoldás, mint a merevlemezes adattárolás, mert nem tartalmaz mozgó alkatrészeket, azaz nincs benne induláskor felpörgő mágneslemez, illetve olyan mechanikus szerkezet, amelyik a lemez megadott felületére mozogva végzi az írás és olvasás műveletét. Az SSD-ben ezek a műveletek elektronikusan történnek, így csak a vezérlőelektronika és a NAND flashmemóriák írási sebessége a határ. Tömegük is kisebb, a mindennapi felhasználásban számos előnyük van, ezért máris sokan úgy tartják, hogy idővel teljesen kiváltják a ma elterjedt merevlemezeket. Azonban sok hátránnyal is bírnak még, például drágák, viszonylag kicsi a kapacitásuk és a flashmemóriák életkora véges.

A WinHEC elnevezésű konferencián a Sandisk bemutatta az SSD-khez szánt ExtremeFFS-fájlrendszert, amelynek feladata a véletlen írási műveletek optimalizálása, elsősorban Windows Vista alatt. A megoldás leglényegesebb előnye, hogy a memóriacsipeken a feldolgozás adatait mindig a legoptimálisabb helyeken tárolja. A fejlesztés jelentősen megdobja majd a teljesítményt, és ez véletlenszerű írás esetén akár a százszorosára is nőhet. Ez természetesen a rendszer összteljesítményére is áldásos hatással van, mert ideális esetben pont százszor kevesebb időt kell várni arra, hogy egy egységnyi adatot eltároljon. Az ExtremeFFS úgynevezett teljes nem blokkoló architektúrát alkalmaz, vagyis a NAND-csatornák egymástól függetlenül viselkedhetnek. Amíg néhányuk adatokat olvas ki, addig más csatornák éppen írással foglalkoznak. Mindezeken túl olyan tartalomlokalizációt is használ a Sandisk fejlesztése, ami lehetővé teszi a flashmenedzsment-rendszernek, hogy kitapasztalja a felhasználó szokásait, így idővel az adatokat olyan elrendezésbe helyezi, hogy azzal egyszerre maximalizálja az SSD teljesítményét és tartósságát. Ilyen típusú szoftveres segítséget már a Windows Vista is alkalmaz, és a Microsoft a jövőben tovább is fogja fejleszteni. A nagyjából egy év múlva debütáló Windows 7 további gyorsulást ígér az SSD-meghajtók kezelése tekintetében, mind a fájlműveletek, mind pedig a hibernálás, valamint az ezen állapotból való ébredés esetén. Már a mostani tesztek megerősítik, hogy a Microsoft következő operációs rendszere a jelenlegi prebéta állapotában gyorsabb SSD alkalmazása esetén a hagyományos merevlemezeknél, sőt még a Vista–SSD-párosnál is.

A Sandisk második újdonsága a VirtualRPM, amely a hagyományos merevlemezekkel történő összehasonlítást könnyíti meg. Ezáltal könnyedén mérhetővé válnak a teljesítménybeli különbségek a két technológia között. Ennél fontosabb lehet majd a Long-Term Data Endurance mutató bevezetése, hiszen amíg a VirtualRPM a sebességet méri, addig ez a megbízhatóságról nyújt majd egy független értéket.

A szabványokért felelős Elektromos Eszközöket Fejlesztők Bizottságának (JEDEC) is benyújtott leírás szerint az LDE a meghajtó élete során engedélyezett teljes írási mennyiséget jelzi. Ennek révén összehasonlíthatóvá válnak a különböző gyártók termékei, feltéve, ha alkalmazzák. A Sandisk elkötelezte magát a fogalom bevezetése mellett, és az iparág más szereplőinek is ajánlja átvételét. Az elmúlt években sorra rukkoltak elő a gyártók a saját SSD-ikkel, ám az adattárolási piac első számú szereplője, a Seagate ezt még mindig nem tette meg.

William Watkins, a vállalat vezérigazgatója nemrégiben elárulta, hogy nekik még mindig van mit javítani a sebességen, illetve a megbízhatóságon, azonban a cég már teljes mértékben elkötelezte magát a SSD-technológia mellett. Ezt bizonyítja, hogy a további kutatás-fejlesztésre százmillió dollárt fordítanak. Az szinte biztos, hogy a Seagete a létező technológiáktól eltérő, saját vezérlő kidolgozásán munkálkodik.

Az SSD-knek ma két fő változata létezik. Az SLC-típusúban (single level cell) egy bitet tárolnak egy memóriacellában, míg az MLC-technológia (multi level cell) ennek dupláját vagy négyszeresét is megvalósítja cellánként. Az SLC SSD-k gyorsabbak, hosszabb üzemidőt biztosítanak és drágábbak, szemben az MLC-technológia jellemzőivel, ahol az egy cellában tárolt több bit miatt lassabb az adatelérés, az intenzív használat miatt kisebb élettartam várható, viszont alacsonyabb gyártási költséget jelent. A Seagate egy olyan verzióján dolgozik, amely mindkét megoldás előnyeit biztosítja.