Magyar Hírlap online

Éveleji látóhatár

(Megjelent a Magyar Élet 2009. Január 22-i számában)

Lehet békeállapotnak nevezni a mai világhelyzetet, de nyugalmi
állapotnak semmiképp. Aki komolyan vette a múlt századi háborús
nagyhatalmak ígéretét, amit tettek arra az esetre ha megnyerik az éppen dúló
háborút, az csalódottan néz körül a mai világban, demokrácia, jólét, nyugalom,
biztonság — ma egyre-másra üres szólamok csupán. Száz évvel ezelőtt Észak-
Amerika és Nyugat-Európa gazdasági, politikai és kulturális hegemóniája
egyértelmű tény volt, és a jövőt kutató szeme előtt ennek csak a folytatása
lebeghetett. A folytatást Közép-Európa rohamos felfejlődése biztosította
volna. Európa gyarmattartó, tengermenti államai tévesen és nagyon bűnösen
ennek a szerves fejlődésnek elzárásában látták érdekeik szolgálatát. Két
értelmetlen, pusztító háborúban Európa teljes egésze elveszítette
világgazdasági, politikai és kulturális hegemóniáját.
Amerika — amiként akarta is — nyertese lett ennek a történelmi
kalandnak. A bolsevistákkal feles világrend nem jött össze, Ge orge Orwell
félelme 1984-re is már csak rossz álom volt. A szovjetnek átadott európai
zsákmány visszavétele még jó kasszabevételt biztosít, de már kétségtelen
jelek mutatják, hogy a Pax Americana nem fogja tudni betölteni a fehér
ember száz évvel ezelőtti szerepét a világban. Amerika kialakította a
gazdasági hódítás globális rendjét, amihez a nyomatékot a minden egyéb
hatalom összes hadierejét sokszorosan felülmúló hadi gépezete adja. A kettő
együtt felmutatja a megvalósult világhatalmat. Avagy annak látszatát?
*
Izrael, hosszas vágyakozás után, 60 évvel ezelőtt létrejött. Történelmi
jogon. Van ilyen, ha van hozzá erő. A hazafoglalás megköveteli a biztonságot,
különösen olyan területen, ahonnét a lakosságot ki kellett szorítani. A
biztonság megköveteli, hogy a szomszédok fegyvertelenek legyenek. Ez is erő
kérdése. Az ilyen művelet gyakorlati lebonyolítását éppen napjainkban
szemlélhetjük újra. "Izrael eddig hat nagyobb háborút vívott arab szomszédai
ellen — ebből háromszor őt támadták meg. Mindenkor győztesen került ki a
harcokból, de politikai értelemben a háborúk vesztese maradt. Fegyverrel
ugyanis nem sikerült tartós békét kikényszerítenie a térségben, még akkor
sem, ha manapság már több arab országgal is diplomáciai kapcsolatban áll.
Mindmáig megmaradt az eredeti felállás, mely szerint a kis, hatmilliós Izraelt
huszonkét országból álló, 280 millió fős, ellenséges arab tenger veszi körül" —
állapítja meg a Heti Válasz cikkírója. Ehhez is nagy erő kell.
Ha Izrael biztonsága 60 éven keresztül csak ilyen módon volt lehetséges,
és mert ebben az Egyesült Államok társas viszonyt gyakorolt — ami az
amerikai költségvetésben folyamatosan tekintélyes kiadást jelent —, a két
államnak rendkívül szoros kapcsolatban kell maradnia időtlen időkig. Ez az
állapot Izrael létét a jelenlegi világhatalom alapvető politikai céljává avatja.
Az amerikai világhatalom fennállása, azon belül az Egyesült Államok Izraelpolitikájának
állóképesége a garancia Izrael fennmaradásához, és a
módszerek részrehajló elbírálásához. Ismét: minden erő kérdése.
*
Az a válság, ami az amerikai pénzügyi rendszert megrázta, kihatott a
globális befektetési banktevékenységre is. Úgy olvassuk, hogy egyes
becslések szerint 7000-szer egymilliárd (ezermillió) dollár "tűnt el" az
amerikai és a nemzetközi bankrendszerből és tőzsdékről. Egykor, a bankrendszer
kiépítése idején a polgárok pénze, megtakarítása képezte a
bankpénzt. E takarékbetötekből nyújtott hitel megfelelő biztosíték mellett
tőkét adott a vállalkozó kezébe, amit — a dolog természete szerint —
visszafizetett, amint kellő saját tőkére tett szert. A reklámgerjesztette igény
és a haszonra épült termelési rendszer létrehozta a fogyasztói társadalmat. A
termelési versenyben már bankhitel képezi a működő tőkét (minden
vállalkozás bankpénzzel működik), a pénz is áru és jövedelemtermelő eszköz
(spekulációs tőke). Nincs többé jelentős lakossági megtakarítás, eladósodás a
jellemző, vállalkozások és fogyasztó egyének állandó kamatfizetők lettek.
Mostanra telítődött a túlhajtott piac áruval és adóssággal, mindkettőt
szabályozottan korlátozni kellene, de a liberalista gazdasági elvek ezt nem
engedik. A következmény pénzügyi és gazdasági válság, amiből mégiscsak
valamiféle szabályozással kell kijönni. Az aki-birja-marja törvénye szerint a
gyengék törnkremennek. Minden zavar (háború kiválóan) alkalmas a banki
zsákmányolásra. Az erősek kényszerítik az államot (államokat) veszteségeik
(valójában elmaradt hasznuk) áthárítására a társadalomra. A hitelek
megszorításával helyreállítják az egyensúlyt. Felmerült az állami ellenőrzés,
mint megoldás. Szép elgondolás, de — például Magyarország esetében —
kivihetetlen, mert a magyar forint már nem az ország pénze. A magyar
pénzpolitikát, mint láttuk az IMF-kölcsönnel kapcsolatban, nem
Magyarországon határozzák meg.
*
Olvassuk, hogy a világgazdaság új főszereplői a BRIC-országok (Brazil,
Russia, India, China).
"A négy ország két alcsoportra osztható: Oroszország és Brazília
elsősorban nyersanyag- és nyerstermék-exportőr, s az elmúlt évek gazdasági
sikerei jelentős részben az újabb nyersanyagár-robbanás kihasználásán
alapulnak. Egyik ország sem fektet eleget az infrastruktúra és az emberi tőke
fejlesztésébe, jelentős a demokráciadeficitjük, a külföldi befektetőket taszító
mértékű a korrupció. India és Kína a világ két legnagyobb nyersanyag- és
energiahordozó-im-portőre, az orosz gazdaság a kiterjedt nyersanyag- és
energiahordozó-ex-portra alapozza gazdasági növekedését. Kína és India a ma
(pontosabban: az elmúlt másfél évtized) bámulatos növekedési
teljesítményére alapozva bölcs befektetési politikával kívánja megalapozni a
jövőt: a hatalmas infrastrukturális beruházások mellett mindkét hatalmas
ország (melyekben együttesen több mint 2,5 milliárd ember él!) óriási
összegeket fektet a felsőfokú képzésbe, s egyre látványosabban halmozza föl
az »intellektuális tőkét«. India máris szoftvernagyhatalom!" (Népszabadság,
2009. jan. 3.)
Az oroszországi és közel-keleti nyersanyagra utalt Európa érdekeit nem
szolgálja a mai gazdasági és feltétlen politikai kötődés Amerikához. Az
energiaárak tekintetében háttérbe szorított kontinens (tehát Angliát kivéve)
kénytelen független kapcsolatokat kiépíteni mind Oroszországgal, mind
Közel-Kelettel. Ennek függvényében kénytelen lesz magára hagyni az
Egyesült Államokat a "terror elleni háború"-jában, ami az iraki kaland és
Izrael által szorgalmazott Irán elleni támadás felszámolását eredményezheti.
*
Európa úgy kezdte az újévet, hogy megtapasztalta az orosz
energiafüggőség kellemetlenségeit. Magyarország gázszükségletének közel
nyolcvan százalékát orosz forrásokból fedezi. Bár Oroszország Ukrajnával
fennálló viszálya miatt zárta el a gázvezeték csapját, a következmények
Közép-Európa népeit súlytották. Elmúlt az a világ, amikor még országok
törekedhettek önellátó gazdálkodásra. A megnövekedett energiaigény az
államok közötti békés áruforgalom biztosítását követeli. A kegyetlen hideg tél
szedi áldozatait a Kárpát-medencében is.
Magyarország, a jövőt illetően, szerencsés helyzetben van, Makó
térségében számítások szerint a föld alatt mintegy 1500 milliárd köbméter
nyersanyag van, ami a jelenlegi fogyasztás szintjén száz évre fedezné az
ország gázenergia szükségletét. A feltárásra az Exxon kapott szerződést, 2012-
ben indulna a kitermelés.
*
Az ország állapotáról néhány adat a 2008. évből:
3,1 millió ember él létminimumon. 8,1% (340 ezer ember) munkanélküli.
153 000 család (kb. 700 000 ember) hónapról hónapra segélyből él. 810 ezer
rokkant nyugdíjas. Naponta 7 ember öli meg saját magát. A nők 1/3-a nem
szül gyermeket. A 18 éven aluliak száma 2 millió 150 ezer. 100 megszületett
gyermekre 70 terhes-ségmegszakítás jut. 3 gyermek közül legalább 1 olyan
anyától születik, akinek nincsen férje. 850 ezer gyer-mek — öt gyermek közül
kettő — sze-génységben él. 1000 házasságkötésre 610 válás esik.
Évente átlagosan 1200 milliárd (1200-szor ezermillió) forintot költ
Magyarország olyan kölcsönök törlesztésére, amely kölcsönök felvételéről
soha senki nem kérdezte meg a magyar embereket. Jelenleg minden adófizető
havonta 25 000 forintot fizet a soha el nem fogyó adósságra. 100 munkaképes
korú magyar ember közül 57 dolgozik. Magyarországon 100 forint
jövedelemből 70 forintot elvesz az állam adóba. (Ausztriában 100 euró
jövedelemből 43 euró, Szlovákiában 30 korona az adó.)
Míg az Európai Unióban összességében véve lassult a
népességgyarapodás, addig Magyarországon népességfogyásról beszélhetünk
továbbra is. Csak a bevándorlóknak köszönhetően nem csökkent még tovább a
népesség. 150 ezer külföldi él tartósan Magyarországon. A legtöbben, 66 ezren
Romániából érkeztek, 15 ezren jöttek Ukrajnából, 10 ezren pedig
Németországból. Azért ilyen sok a német állampolgár, mert sok német
tulajdonú vállalat van Magyarországon. Sokan ezeknél a cégeknél dolgoznak,
de jelentős az idősek száma is, akik nyugdíjasként, az olcsóbb megélhetés
miatt költöznek Magyarországra. Sokkal aggasztóbb az lakosság
korösszetétele. Egyre kevesebb fiatal tartja el az egyre több nyugdíjast. Több
ágazatban is a feketemunkásoknak köszönhető a jövedelmezőség. Egyes
vélemények szerint már a 10 milliós létszám alá süllyedt az ország, és az is
számontartott tény, hogy ebben háromnegyed milliót tesz ki a cigányok
száma, akik ugyancsak javítják a népszaporodási statisztikát. A gyermekek
több mint egyharmada cigány, ami ha tényszerűen emelkedik évről évre, az
ország etnikai összetételében arányfordító lesz néhány évtizeden belül. A
Statisztikai Hivatal azt is jelzi, hogy megközelítő adatuk sincs az országot
tartósan vagy véglegesen elhagyók számáról.
*
Számos alkalommal foglalkoztunk a Magyar Élet hasábjain azzal a
lehetetlen állapottal, hogy a magyar alkotmány nem ad módot a
kormányhatalom felelősségre vonására, és indokolt esetben a kormány
törvényes elmozdítására. A hatalom birtokában bármit el lehet követni
következmények nélkül. Az parrlamenti ellenzéki számonkérés egyszerű
szótöbbséggel leszavazható. Erről nyilatkozott egy interjú keretében Orbán
Vikto r:
"Az a körülmény, hogy egy hazugsághadjárattal megnyert választás után,
amikor mindez napvilágra is került, a társadalom nem találta meg a módját,
hogy elmozdítsa azokat a vezetőket, akik méltatlannak bizonyultak a
kormányzásra, több okra is visszavezethető. Az egyik ok maga az
alkotmányos konstrukció. Amikor ezt a rendszerváltozáskor — talán túlzott
optimizmussal — megalkottuk, nem a leendő demokratikus kormányok
esetleges diktatórikus törekvéseitől féltettük Magyarországot, hanem a
politikai zűrzavartól, a káosztól, attól, hogy esetleg túl gyakran cserélődnek
majd a kormányok, és eltűnik a stabilitás, nem lesz hosszú távú
kiszámíthatóság. Ezért olyan az alkotmányos berendezkedésünk, hogy nagyon
nehéz, szinte lehetetlen a hatalmat gyakorló parlamenti többség ellenére
változást elérni."
Ha már a felelősségrevonásról van szó, nemcsak az előrelátással történt
jól vélelmezett mulasztás, hanem bűnös mulasztás is történt azáltal, hogy
elmaradt a korábbi rendszer törvénytelenné nyilvánítása és bűnözőinek
felelősségrevonása. Ennek egyenes következménye, hogy a
rendszerváltoztatás utáni húsz év során ÁVH-s ősök egyenes és szellemi
leszármazottai szorgoskodnak a gazdasági, a törvényhozói, a végrehajtói és a
bírói hatalmi ágakban. Ezért akadt el a bűnös rendszer bűnözőinek ilyen
minőségben mégcsak megemlítése is. Zétényi Zs olt megfogalmazásában:
"1990-ben minden lehetőség megnyílt arra, hogy a pártállami időszak
önkényuralmi korszakának állami bűnözése során bűncselekményt elkövető,
felelősségre nem vont személyeket az elkövetéskor hatályban volt magyar
törvények szerint állítsák bíróság elé. Ez a kormány [Antall-kormány]
bizonytalansága és az Alkotmánybíróság határozott politikai elutasító
álláspontja alapján lehetetlenné vált."
Tegyük hozzá: noha az Országgyűlés meghozta a megfelelő törvényt, de
azt a bolsevista wirtschaft folytonosságában érdekelt hatalmi tényezők
elbuktatták. A nemzet egészének kellett megtapasztalnia, hogy nem lesz
változás, pedig annak elmaradása a nemzeti közösség erkölcsi ítélőképességét
kezdi ki. "Ha nincs köze a jogállamnak a közösség önvédelmi érdekeihez,
közösségi tudatának erősítéséhez, akkor a jogállami eszmény elveszti még
aligha szilárdan kialakult csökevényes vonzerejét és erkölcsi tartalmát,
tartását, érdektelen formává süllyedve" — írja továbbá Zét ényi Zs olt.
*
Hogyan illeszthető bele ebbe a fél évszázados emberellenes bűnökkel
szemben mindennemű felelősségrevonást megtagadó magyarországi
jogrendszerbe egy külföldi magántársaság követelésének elfogadása, amely
groteszk különlegességként bűnvádi eljárásra szólítja fel azt a kormányzati
gépezetet, amelynek nem volt erkölcsi tartása igazságot szolgáltatni saját
népe számára.
Egykori, jelentéktelen tartalékos honvéd altiszt törvény elé állításáról
van szó egy 60 évvel ezelőtti gyilkosságban feltételezett részesség vádjával.
Függetlenül attól, hogy a vád tárgyát képező gyilkosság miként zajlott le, a
gyanúsítottnak volt-e köze hozzá, vagy nem, a kontroverzia magában a per
megvalósíthatóságának a kérdésében van. A nemzetközi magántársaság által
szorgalmazott eljárás elvállalása különös helyzet elé állítja Ausztrália
jogrendjét. Kiadatási döntésével részesévé válhat egy magyarországi olyan
büntetőügyi eljárásnak, amelyben a készülő per alapját egy 1947-ben
lefolytatott népbírósági per vallatási anyaga képezi, amiben egy
pártirányítású ítélőszék kényszerített ki vallomásokat, minden valószínűség
szerint az akkori vallatási módszerekkel.
Bőséges információ áll rendelkezésre a nemzetközi kriminológiai
irodalomban arra utalóan, hogy a magyarországi kommunizmusban
alkalmazott népbíróságok a rendszer terrorszerveinek irányítása alatti,
mindenre kész laikusokkal működtetett, politikai indíttatású ítélőszékek
voltak. Ilyen fogantatású törvénykezés kezére játszani elfogadhatatlan egy
jogállam részéről.
Egy idézet tekintélyes szerzőktől:
"In Hungary, special ‘people’s courts’ were created in 24 cities. At least
414 death penalty sentences were passed on those convicted of war-related
and political crimes; at least 180 of these sentences were implemented. The
death penalty was also used to repress broadly defined political opponents of
communist regimes." (Capital Punishment, Global Issues and Prospects,
Editors Peter Hodgkinson, Andrew Rutherford, Waterside Press.)
Veszélyes következményeket gerjeszthet ilyen per lefolytatása
Magyarországon, olyan országban, ahol a bolsevista uralom legrémesebb
terrorkorszakainak akár legfőbb bűnözőit is futni engedik annak érdekében,
hogy az "átmenet a kapitalizmusba békés legyen". Veszélyes játék és
értelmetlen.
*
Sólyom Lás zl ó köztársasági elnök újévi beszédében drámai képet
vázolt az ország népe elé. Kiérezhető a beszédből, hogy a javulás az ország
jelenlegi politikai vezetőségétől nem várható, ezért kéri fel az ország népét
összefogásra. Az ország ártalmára kormányzó miniszterelnök azonnal reagált.
Sok százezer forintnyi havi közpénzt vesz föl például a kományfőnek a nép
szédítésére szakosodott közeli munkatársa, aki most Sólyom László újévi
beszéde ellen indított kampányt, melynek során "Nem vagyunk sereghajtók!",
ezt szajkózzák a közpénzből jól táplált médiumok.
Jó kérdés, hogy alkalmas-e a mai magyar társadalom összefogásra,
egységes fellépésre? Egyszerű volt a képlet 1956-ban, amikor minden ép
érzékű ember számára nyilvánvaló volt, hogy a rendszer népellenes,
emberellenes, szabadságellenes, törvényellenes, tehát gonosz és ártalmas. Ma
ezek a tulajdonságok nem olyan sarkosak, ügyesebben álcázottak. A mai
rendszerben valóban csak a népszavazás fejleszthető ki a politikai
kalandorság ellenében elrettentő erőként. Ehhez jó tájékoztatás és a
társadalom önszerveződése szükséges.
*
A Magyar Gárdáról Sól yom Lá s zló államelnök kijelentette: kettős
játékot játszik és egy kettős játék haszonélvezője, egyrészről ártalmatlan
egyesület, másrészt sokak számára fenyegetést testesít meg. Habár a Gárda
soha nem alkalmazott fizikai erőszakot és soha nem beszélt a romák
kisebbrendűségéről ennek valódi rasszista értelmében, rendkívül ártalmas a
társadalmi légkörre, ha a "cigánybűnözés" ellen, a falusi lakosság
védelmezőjeként lép fel — mondta.
Kényelmes fogalmazás a Magyar Gárdát valamiféle újjáéledő nyilasmozgalomnak
tekinteni, noha öltözékükkel kelthetnek ilyen hatást és félelmet.
A mai rendszerben, amikor a hatósági polgári védelem elégtelen, amikor a
politikai divat a társadalom harmóniája helyett a származási ellentéteket
gerjeszti, a védekezés szervezeti alakzatokban igyekszik érvényesülni, így
még további szervezetek jöhetnek létre nemzetvédelmi céllal.
*
Szomorú állapot, hogy szomszédaink közül a szlovákok bizonyulnak
legtovább és leghevesebben űzni a kisantant politikát, ami egészen
értelmetlen annak fényében, hogy egyedüli olyan egykori társnemzet, amely
teljes egészében a Kárpát-medencében él. A 90 évvel ezelőtti
elhatárolódásukat beárnyékolta a csehekkel közös államiság, számukra — a
háború alatti rövid önállóságot kivéve — az önálló államiság 1993-ban valósult
meg. Bizonyára úgy érzik, nekik is át kell élni az elmaradt nacionalista állam
időszakát. Ezért minden szomszédjukkal rossz viszonyt tartanak fenn.
Kiemelten a magyarokkal, akiktől féltik magyarlakta területeiket. A
magyarokat kikergetnék, a határokat lezárnák, tenyésztenének
fajszlovákokat.
Ha ránéznének a térképre, ha megismernék valódi történetüket, és ha
gondolkodnának, rádöbbennének arra, hogy sorsukat minden a Kárpátmedencéhez
köti. Mi történik ezzel szemben? A magyarokat sértően
nyilatkozott a Kárpát-medence kifejezésről a szlovák miniszterelnökhelyettes.
Dus an Capl ovi c szerint a magyar politikusok a kifejezésen
ugyanazt értik, mint Adol f Hitler a Mein Kampf-ban használt lebensraumon,
azaz élettéren. A politikus közölte: küzdeni fog az elnevezés használata
ellen. A szlovák kormány már meg is kezdte a maga harcát. A
belügyminisztérium megtagadta egy hagyományőrző egyesület bejegyzését,
mert a civil szervezet alapszabály-tervezetében az állt, hogy a Kárpátmedencében
élő nemzetek kulturális értékeinek megőrzéséért kíván
tevékenykedni. A belügyminiszter az elutasítás indokolásában arra
hivatkozott: a Kárpát-medence elnevezés veszélyezteti Szlovákia területi
egységét.
A most induló esztendő nem lesz eseménytelen, nem lesz veszélytelen a
magyarság számára. Lehet békeállapotnak nevezni a mai helyzetet az európaiuniós
lét jelenében, de építésre alkalmas, nyugalmas beérkezettségnek
semmiképpen.