Magyar Hírlap online

Védelem kell a tisztességeseknek

Mélymagyar - Bayer Zsolt interjúja a Pölöskei házaspárral és Gaudi Nagy Tamással

– Jó estét kívánok, Önök a Mélymagyart látják. Galgagyörk. Ez egy újabb falunév, amit hamarosan az egész ország meg fog tanulni kényszerűségből, és sajnos mindenféle szörnyűségek kapcsán. Történt ugyanis, a szigorú tény, amit eddig tudunk, az az, hogy Galgagyörkről két magyar család elköltözött a saját ingatlanából, mert elüldözték őket a cigányok. Ezek a tények. Az összes többi, ami e köré az iszonyatos esemény köré van szőve, mendemonda és legenda, valószínűleg soha senki nem fogja tudni kibogozni a szálakat, mindenesetre mi legalább megpróbáljuk. Egyrészt itt van velem, vendégeim az egyik érintett magyar házaspár, Pölöskei László és felesége, Szép Anna – szervusztok –, másrészt mi ott voltunk, és készítettünk egy filmet, mind vasárnap este-éjjel, mind pedig szerdán, amikor ők végleg elköltöztek, illetve az ingóságaikat elhozták. Most a műsorfolyamunkhoz képest szokatlanul nézzenek meg egy hosszabb filmet, több mint húsz perces összeállítást arról, ami történt, aztán a második részben majd beszélgetünk.

A filmbejátszás a Szózat hangjaival indul, amelyet Galgagyörk jelenlévő lakosai énekelnek.

– Pölöskei László vagyok.
– Üdvözlöm, Szép Anna vagyok.

Bayer Zs.: Most itt állunk Galgamácsán, és Galgagyörkről érkeztünk ide. Legyen kedves, mondja el ezt a történetet, hogy miért állunk mi most itt, az éjszaka közepén, mert hogyha ezt nem Ön mondja el, akkor úgyse fogja senki elhinni.

Pölöskei L.: Nézze, ez avval indult ez a dolog, hogy a szomszédunkban vágta az egyik roma fiú a füvet, egy ilyen motoros fűkaszával, és szétvágta a kutyámnak a fejét. Úgyhogy meg van műtve, 50 darab varrat van a kutyának az arcában, két és fél óra hosszán keresztül műtötte az orvos, hogy próbálja, hogy ne vérezzen el a kutya. Ebből indult tulajdonképpen ez a dolog. Énnekem a munkahelyemre telefonáltak, hogy mi történt. Egyébként én dolgozom Aszódon egy kft-nél, és már mikor jöttem hazafelé, akkor pont összetalálkoztam ezzel az úriemberrel lent a faluban, és ő mindenféle szó vagy bármi nélkül hátulról úgy megcsapta a fülemet, hogy ki van szakadva a dobhártyám, most műtötték meg egy hete, és most valószínű, hogy még egy műtét lesz, mert nem tudta rendesen összefoltozni a doktornő. És hát tulajdonképpen ebből indult ez az egész dolog, hogy mi följelentettük, sőt, tulajdonképpen hivatalból a doktornő, mivel ez súlyos testi sértés, és nyolc napon túl gyógyuló, följelentette automatikusan a rendőrségen, és ebből indult ki ez a dolog, hogy mi hogy merjük följelenteni őket meg satöbbi. És tegnap este nyugodtan néztük a tévét olyan hat óra, fél hét tájban, egyszer csak azt hallottuk, hogy mindenféle előzetes kiabálás vagy bármi nélkül betörték az autónak az ablakát, és kidöntötték a kerítésünket, és már jöttek volna befelé a házba, hogy megölnek minket, ránk gyújtják a házat, kifüstölünk, megdöglötök. Ebből indult tulajdonképpen ez az egész dolog. Hát kihívtuk a rendőröket, de hát körülbelül olyan kettő–kettő és fél óra volt, mire az első rendőr megérkezett, és ezért voltunk kénytelenek szólni.

Bayer Zs.: Itt van egy, ha jól tudom, most már évekre visszamenő történet még ezt megelőzően. Az mi?

Pölöskei L.: Így van. Hát ezen a telken kettő darab ház van, egy száz négyzetméteres, és egy húsz négyzetméteres, és mind a kettő a mi tulajdonunk. Na most ezek az illetők, akik csinálták ezeket a problémákat, ők ezt leválasztották önkényesen, és beköltöztek. És egyszerűen három éve nem tudjuk őket kirakni a saját tulajdonunkból. Én fizetem helyettük a villanyszámlát, én fizettem ki helyettük 157 ezer forint villanyszámlát, 28 ezer forint vizet, és most még egyszer 28 ezer forint vizet ki kell fizetnem, hogy ne kössék ki. Ők csak használnak mindent.

Bayer Zs.: Kénytelen vagyok megismételni, mert egész egyszerűen hihetetlen. Tehát magyarán: az Ön ingatlanába beköltözött egy cigány család, nem hajlandók kiköltözni, és per pillanat állunk itt az éjszakában, a szomszéd faluban, mert Önök hagyták el a saját tulajdonukat. Miért döntöttek úgy, hogy Önök költöznek el?

Pölöskei L.: Mert nem volt más választásunk, mert különben megöltek volna minket. Hát már itt a környékbeli összes faluból, Kállóról, meg nem is tudom, milyen faluk vannak itt, Bag, Besnyő, az összes ismerősüket, rokonukat, cigányokat, hát azok most menekültek el a hátsó útvonalakon, mikor ugye ott volt vagy 300 rendőr. Ezek ott voltak egész nap, ott emberkedtek. El se mentek, ott álltak a ház előtt, úgyhogy mi se kimenni, semmit nem tudtunk. Se a polgármester, se a jegyző, semmit. Félnek tőlük. Egyszerűen megmondták, hogy félnek tőlük.

Bayer Zs.: Ez a következő kérdésem. Amikor három évvel ezelőtt beköltöztek az Önök ingatlanába, akkor, gondolom, Önök csak fordultak valahova?

Pölöskei L.: Hát persze. A polgármesterhez is, még akkor még az előző, tehát nem ez a hölgy, aki most van, ez a nem tudom, milyen Mónika, hanem a Matejcsók István, ő volt a polgármester, és hát ő se igazán csinált semmit. Egyszer-kétszer beszélt velük, de hát nézze, Uram, ezekkel az emberekkel nem lehet beszélni. Tehát két elemis emberkének nem lehet értelmesen elmondani semmit, mert úgyse fogja föl. Olvasni nem tud, írni nem tud.

Bayer Zs.: És a rendőrök mit mondtak, amikor megkereste őket azzal, hogy valaki lakik a házában, és nem hajlandó elmenni?

Pölöskei L.: Hát hogy keressük meg a polgármestert és a jegyzőt, mert az ő feladatuk az, hogy nekik kiadjanak egy kilakoltatási végzést, és akkor ők karhatalommal ki tudnak jönni. Addig sajnos nem tudnak csinálni semmit.

Bayer Zs.: És akkor most, 2008 júniusában itt állunk, és Ön a feleségével kiköltözött a saját házából. Nem fél attól, hogy akkor holnap beköltözik a nagy házba is néhány cigány?

Pölöskei L.: Remélem, hogy nem. Mert most le lett fényképezve minden, és egyébként még van ott cuccunk, tehát valószínű, hogy holnap még nekünk ide vissza kell jönni, mert még azért sok érték maradt ott, nem fértek be az autókba. Reméljük, hogy nem.

Bayer Zs.: Miért van itt a Gárda?

Pölöskei L.: Nézze, épp az imént mondtam, hogy a rendőrséget kihívtuk. Kettő és fél óra múlva még a rendőrjárőr nem volt kint a háznál.

Bayer Zs.: Miközben Önöket életveszélyesen megfenyegették.

Pölöskei L.: Kettő és fél óra alatt szerintem egy falut ki lehet irtani, nem hogy két embert. És ráadásul úgy, hogy az én fülem, ugye a dobhártyám be van szakadva, én még érdemben nem is tudtam volna semmit különösebben tenni.

Bayer Zs.: Gyakorlatilag, hogy összefoglaljam: az, hogy Önök most élnek vagy hogy nincsenek félholtra verve, ez nagyjából köszönhető annak, hogy a Magyar Gárda kijött, és egész nap Önökre vigyázott.

Pölöskei L.: Így van. Ez így van, mert különben nekünk szerintem már annyi lett volna. Az száz százalék.
Szép Anna: Annyit még hadd tegyek hozzá ehhez az egészhez, hogy mikor kihívtuk a rendőrséget, az egy dolog, hogy ma is két és fél órát kellett rájuk várni, de négy darab embert küldtek ki a körülbelül húsz darab roma illetőre, és mikor megtudták, hogy jönnek a Magyar Gárdisták, akkor küldték ki a többi rendőrt. És akkor próbáltak megvédeni minket. Addig semmit…

Bayer Zs.: Ha jól tudom, akkor a Rebisz is kijött ma ide, ugye? A készenléti rendőrség.

Szép A.: Igen.

Bayer Zs.: Hányan?

Pölöskei L.: Húha… Szerintem egy negyvenen biztos voltak.

Bayer Zs.: És mit mondtak, mikor megérkezett a Rebisz, és elmondták Önök, hogy most éppen mi a helyzet?

Szép A.: Ők nem jöttek be.
Pölöskei L.: Ők nem is jöttek be, egyébként nem is kérdeztek ők különösebben semmit. Ők csak biztosították a helyszínt. Tehát volt egy parancsnokuk, nem tudom, hogy hívják, nem emlékszem a nevére, és mondta, hogy ne féljünk semmitől, mert jönnek, és biztosítják a helyszínt, és semmi probléma nem lesz. De ők nem… Ők csak ott álltak. Tehát ők legalábbis…
Szép A.: Én csak azt az egyet nem értem, hogy a fiúk lent vártak körülbelül olyan négy óra hosszát, hogy segítsenek nekünk följönni összepakolni és költözni, és nem engedték föl a rendőrök. Holott megmondták, semmi probléma nem lesz, itt vagyunk, csak segíteni szeretnénk. És nem.

Bayer Zs.: És a gárdistákat nem engedték föl…

Szép A.: Nem engedték föl egész egyszerűen.
Pölöskei L.: Betelefonáltunk a Váci Rendőrségre, a Váci Rendőrkapitányságra – pontosabban a feleségem –, és levágták neki a telefont.
Szép A.: Lecsapta nekem az ügyeletes tiszt a telefont…
Pölöskei L.: Egyszerűen lecsapta neki a telefont. Szerettük volna megkérni, hogy ugyan engedjék már föl őket, mert csak szeretnének elköltöztetni. Senki nem akar itt semmilyen balhét, meg semmit. Nem vagyunk állatok, nincs ezzel semmi probléma. És egyszerűen nem engedték föl őket a rendőrök, és megmondta ő is, hogy azt csinálunk, amit akarunk, ide akkor se fog menni, se jönni, se menni senki sehova, mindenki marad ott, ahol van, és kész. És lecsapta a telefont. Ez gyönyörű, ez a magyar rendőrség.

[Rendőrség egyik embere:] Aki segíteni akar, hat–nyolc fő, több nem, mehet föl. Milyen teherautóik vannak?
[Magyar Gárda egyik embere:] Két mikrobusz.
[Rendőrség egyik embere:] Amelyiken nincsen semmiféle embléma, az fölmehet, a másik nem.
[Magyar Gárda egyik embere:] Mi a probléma?
[Rendőrség egyik embere:] Aki fölmegy… hadd fejezzem be. Aki fölmegy, az természetesen csak, kizárólag civilben mehet föl, mindenféle egyenruhajelleg nélkül.
Zúgolódás.
[Rendőrség egyik embere:] Megengedik, hogy befejezzem?
[Magyar Gárda egyik embere:] Nyugalom…
[Rendőrség egyik embere:] Ha ezt nem tudjuk megbeszélni, nem tudunk dűlőre jutni, akkor ez a család ma nem költözik. Rendőri erők fogják biztosítani addig, amíg el nem fog tudni költözni, olyan körülmények között…
[Magyar Gárda egyik embere:] Ha nem lennénk itt, akkor nem biztosítanak semmit.
[Rendőrség egyik embere:] Vele beszéljek vagy Önnel? Melyikőjükkel tudom megbeszélni? Tehát?
[Magyar Gárda másik embere:] Ó, semmi, igaza van…
[Rendőrség egyik embere:] Tehát?
[Magyar Gárda egyik embere:] Jó, össze tudunk annyit szedni, mert jöttek Bagról (?) civilek. Szólok, hogy jöjjön föl minden civil, jó, Robi?
[Rendőrség egyik embere:] Mindenféle olyan jelleg nélkül, ami irritálhatja a…
[Magyar Gárda egyik embere:] Őket irritálja. Minket ölnek meg, és őket irritálja.
[Rendőrség egyik embere:] A nadrág… teljesen jó, akkor a mellényt vegyétek le. Természetesen ha véletlenül bakancs van valakin, tűrje ki, mert ez ugye katonai jelleg, a betűrt…
[Magyar Gárda egyik embere:] Ki van tűrve…
[Rendőrség egyik embere:] Azért mondom, hogy így, ahogy…
[Magyar Gárda másik embere:] És ha nem vagyunk itt, akkor Önök…

Bayer Zs.: Most itt vagyunk Galgamácsán. Önök most hol fognak lakni?

Szép A.: Édesanyáméknál. Átmenetileg, Pesten.

Bayer Zs.: Van még bármiféle illúziójuk arról, hogy Magyarország egy jogállam?

Pölöskei L.: Hát… Ezek után? Énnekem eddig se nagyon volt. Eddig se nagyon volt… Mert ez egy borzasztó érdekes dolog, hogy ők megtehetnek bármit, gyakorlatilag bármit, úgyse tudnak velük egyszerűen mit kezdeni, és ezt ők is tudják nagyon jól. Se behajtani rajta, semmit. Semmit nem tudnak velük kezdeni. Őket például…
Szép A.: Ez a legjobb példa, amit tegnap művelt.
Pölöskei L.: Olyan autókkal mászkálnak, amin semmi nincs, se papír, se biztosítás, semmi. A rendőrök nem is foglalkoznak velük, mert tudják, hogy úgyse tudnak velük mit kezdeni. De ha Ön vagy én vagy bárki, csak nincs biztosítás vagy valami, azt úgy megrángatják, hogy azt se tudja, hogy mit fizessen meg.
Szép A.: Hát tegnap, mikor a fiatalember betörte az ablakot, elvágta a kezét. Mentő jött érte, mikor kijöttek a rendőrök, közölték, hogy rendben, akkor a Váci Kórházból viszik be. Mondom, akkor várható, hogy kiszabadul? Ó, nem. Mit gondolok én. Legalább 72 óra. Ma már itt volt a fiatalember.
Pölöskei L.: Ma már itt volt. Pisti nekem azt mondta, hogy meggyanúsították meg satöbbi, és előzetesben van, és ma már itthon volt a fiatalember, és szerintem nem is lesz semmi.
Szép A.: Szerintem se…

(Kocsi jön, két cigány ül benne)
Cigány férfi: Mi a faszt filmezel?
Operatőr: Az igazságot. Nem tehetem meg?
Cigány férfi: Nem.
Operatőr: Miért?
Cigány férfi: Azért, mert…
Operatőr: Mit csinálsz?
Cigány férfi: Micsoda?
Operatőr: Azt kérdezem, hogy… Nem értettem, hogy mit mondasz. Azt kérdezem.
Cigány férfi: Miért filmezel?
Operatőr: Hát mert itt állok, és kamera van a kezemben.
Cigány férfi: De van rá jogod, szerinted?
Operatőr: Miért ne lenne jogom?
Cigány férfi: …… ez a pali, bazd meg…

Bayer Zs.: Tisztában vannak azzal, hogy azért, amit most Önök elmondtak nekem, Önök, velem együtt, három nap múlva rasszisták lesznek és fajgyűlölők?

Pölöskei L.: Én egyébként nem vagyok se rasszista, se fajgyűlölő, de az olyan embereket, akik egyszerűen nem hajlandók elmenni dolgozni, és csalásból, lopásból, meg a fémtolvajlásból, meg abból, hogy a falut már kirabolták nem tudom, hányszor, mindenhol voltak bent, szinte nincs a faluban lent olyan ház, ahol nem voltak bent lopni, tehát ilyen emberekkel nem tudom, hogy mit lehet kezdeni.
Szép A.: Erre én csak annyit mondok, hogy nekem van a legjobb barátnőm lent, ahogy ők mondják, korcs, mert félvér, és ő jött be szólni, hogy Anita, csinálj valamit, mert már millióan vannak itt.
Pölöskei L.: Millióan, és nekik szóltak a rokonok…
Szép A.: És mikor kiment, majdnem megverték őt, hogy mit képzelsz te magadról, hogy egy gádzsó mellé állsz, és nem a saját családod mellé? És majdnem megverték őt. És őneki is el kellett menekülnie a keresztszüleihez addig.
Pölöskei L.: Volt itt egyébként sok cigány barátunk, tehát akikkel mi nagyon jóban vagyunk, csak hát ők is ugye félnek ettől a többségtől.

Bayer Zs.: Most Önökkel együtt egy másik magyar család is eljött, ha jól tudom.

Pölöskei L.: Itt a szembe szomszédom, őket is megfenyegették.

Bayer Zs.: Mármint mivel?

Pölöskei L.: Hát avval, hogy őket is megölik, meg földönfutóvá teszik, meg el fognak innen költözni a malacfejű gyerekükkel együtt, ezt így, szó szerint.
Szép A.: Szó szerint idézed, igen.
Pölöskei L.: Ezt így, szó szerint mondták, és nézze, ők is félnek. Őnekik semmi más bűnük nem volt, annyi volt, hogy mimellénk álltak, és átjöttek, mert tegnap a feleségem majdnem idegösszeroppanást kapott. És ennek a szomszéd úrnak a felesége jött át őt vigasztalni, ennyi volt a bűne. De hát ez már úgy látszik, hogy nekik elég.

Bayer Zs.: Bármi történik is, úgy alakul, vissza mernek még egyáltalán költözni a saját házukba?

Szép A.: Nem. Nem.
Pölöskei L.: Biztos hogy nem.

Bayer Zs.: De… Illetve nincs de, mert én ezt tökéletesen megértem, csak szerényen megjegyzem, hogy innentől ez viszonylag egyszerű. Holnap beköltözik az én lakásomba egy cigány család, és akkor három év múlva én fogok kiköltözni onnan, mert félni fogok. Ez a jövő?

Szép A.: Igen.
Pölöskei L.: Elképzelhető… Sajnos, ez úgy látszik, hogy ez…

Bayer Zs.: Vagy megoldjuk végre, és a kezünkbe vesszük ezt a dolgot, nem? Ha az igazságszolgáltatás nem segít, akkor én amondó vagyok, nincs más hátra. Előbb-utóbb meg kell oldani.

Pölöskei L.: Itt nagyon sok emberkével beszéltem itt a faluban, falubelivel is, romákkal, egyetlenegy roma család volt, akivel egyébként nagyon jóban vagyunk, ott lakik tőlünk két házzal arrébb. Nagyon-nagyon jóban vagyunk, egy nagyon kedves, fiatal pár, gyerekekkel satöbbi. Semmi probléma. Ők rendesen dolgoznak, semmi probléma nincsen velük, semmi gond nincs. Ők megmondták, hogy ezelőtt öt évvel itt cigányok csak ők voltak egyedül. És most már ami ott megy, egymás után folyamatosan költöznek le, egymás után szülik a gyerekeket, szóval ez hihetetlen. Hát itt, amit mi megvettünk, ezt a házat, ott akkor még csak egyetlenegy gyerek volt. Most már van három. Három év alatt. Mert valamiből meg kell élniük, tudja? Aztán meg is mondták, hogy ebből élnek, és megmondta az emberke, hogy nem hajlandó elmenni dolgozni. Minek? Addig, amíg 100 ezer forintot megkap a három gyerekre? Minek menjen el dolgozni?

Bayer Zs.: Ön mennyiért dolgozik havonta?

Pölöskei L.: Én? Ennyiért. 100 ezer forint a bruttó bejelentett. És az… olyan reggel hat órakor kezdek, és este fél ötig. És asztalos vagyok egyébként.

Bayer Zs.: Köszönöm, hogy elmondták.

Szép A.: Mi köszönjük.

[Magyar Gárda egyik embere:] Néhány magyar ember a segítségünket kérte, mivel az életük gyakorlatilag veszélyben volt. El kívántak menekülni a faluból, és ehhez kérték a Magyar Gárda segítségét.

Bayer Zs.: Mikor érkeztek a faluba?

[Magyar Gárda egyik embere:] Ma délután. Én magam olyan 16–17 óra között, akkor már a Gárdisták egy része itt volt, a Pest megyei Gárdistákról beszélek.

Bayer Zs.: Mit tapasztalt, mikor megérkezett?

[Magyar Gárda egyik embere:] Én gyakorlatilag amikor megérkeztem, azt láttam, hogy néhány rendőr lézeng fönn a hegyen, a gárdistáink pedig fegyelmezetten várják, hogy végre segíteni tudjanak.

Bayer Zs.: Az a házaspár, akit meg kellett védeni, kérdésemre válaszolva az imént azt mondták, hogy ha nincs itt a Gárda, akkor lehet, hogy ők már nem is élnek.

[Magyar Gárda egyik embere:] Ez a mai magyar valóság. Sajnos ezt alá tudom támasztani. Én csak a rendőrök elmondásából tudom azt, hogy fenn, a hegyen, tehát ahol ez a család is lakott, nagyszámú cigány etnikumú ember fenyegette a családot kiirtással.

Bayer Zs.: A cigányoknál milyen eszközöket látott Ön?

[Magyar Gárda egyik embere:] Én gyakorlatilag nem jutottam föl, tehát szintén csak a rendőrök – márpedig a rendőr biztos igazat mond –, tőlük tudjuk azt, hogy kaszával, kapával, szamuráj-kardokkal felfegyverkezve várták, úgymond, a gárdistákat.

Bayer Zs.: Ön tárgyalt a rendőrökkel vagy a rendőrök parancsnokával. Mit mondtak Önöknek a rendőrök?

[Magyar Gárda egyik embere:] A rendőrök gyakorlatilag folyamatosan egyeztettek velünk, mi folyamatosan azt kértük tőlük, hogy felmehessünk segíteni a családnak, elsősorban abban, hogy nyugodtan el tudjanak költözködni. Folyamatosan kaptunk arra ígéretet, hogy megoldjuk, megoldjuk, felmehetünk, felmehetünk; hát ehhez képest érkeztek be nagyobb rendőri erők folyamatosan, tehát látszott az, hogy maguk a rendőrök sem igazán mernek lépni mindaddig, amíg nagyobb erők nem vonulnak föl.

Bayer Zs.: Igaz az a hír, hogy a gárdisták adatait fölírták a rendőrök?

[Magyar Gárda egyik embere:] Igen, azokat a gárdistákat, akik a családnak konkrétan segítettek elpakolni, bepakolni a teherautókba, azoknak az adatait fölvették. Nem tudjuk, milyen célból egyébként.

[Magyar Gárda másik embere:] Adatainkat a cigányjogi képviselő kérésére a rendőrség rögzíti. Most kaptuk a hírt, hogy van még egy család, aki szeretne szintén hasonlóképpen költözni, ahogyan ez a család, amelyiket éppen most evakuáljuk.

Bayer Zs.: Arról van információjuk, hogy azokat a cigányokat, akik kaszával, kapával, szamuráj-karddal felfegyverkezve ott ácsorogtak, hogy őket igazoltatták-e vagy felvették-e az adataikat?

[Magyar Gárda egyik embere:] Gárdistáink elmondása szerint senkit nem igazoltattak abból az etnikai csoportból, amely fent fenyegette a családot. Kiirtással fenyegette azt a másik családot, amit már e körben szintén el kellett onnan menekíteni. Úgy tűnik, hogy ebben az országban ez semmiféle kivetnivalóval nem jár, tehát ez nem egy elítélendő cselekmény, evvel együtt kell élnünk.

Bayer Zs.: Ön a galgagyörki polgármesterrel is váltott szót, ha jól tudom. A polgármester mit mondott?

[Magyar Gárda egyik embere:] A polgármester asszony vázolta nagyjából a történetet, ő elmondta azt, hogy hát ebben a faluban eddig igazából mindenki a saját maga vonalai mögött küzdött vagy próbált ott maradni, de sajnos ezt a falut is elérte az a fajta etnikai jellegű bűnözés, ami ebben az országban meglehetősen kiterjedtté kezd válni.

Bayer Zs.: Mi lesz ennek a vége?

[Magyar Gárda egyik embere:] A személyes véleményem az, hogy két dolog történhet: vagy belenyomják a fejünket a sárba, és el kell hogy viseljük, hogy történjen velünk az, ami történik, vagy megszervezzük a saját önvédelmünket, és megvédjük a gyermekeinket, az értékeinket, a családjainkat, bármi áron. Ebben benne van az erőszak is, mert a toleranciaszintünknek lassan a végére érünk, ezt tudomásul kell venni. Viseltük, amíg viseltük, mára nincs miből. És nincs miért elviselnünk az erőszakot.

Bayer Zs.: Köszönöm szépen.

[Magyar Gárda egyik embere:] Én köszönöm.

[Polgármester asszony:] Erről az elbirtoklásról tudott természetesen az önkormányzat, és volt többször próbálkozás az ügyben, hogy a jogtalan elbirtoklók költözzenek ki, de az önkormányzatnak nincs olyan hatásköre, hogy ezt jogilag véghezvigye. Tehát itt magántulajdonról van szó, nem önkormányzati tulajdonról, tehát nem is kezdeményezhettük volna ennek a megszüntetését. Csak kizárólag az a család, aki ebben benne volt.

Pölöskei L.: Ezt nem hiszem el…

Bayer Zs.: Látták tehát a filmet, gondolom, mindenki gondol most magában ezt és azt, gondolom és remélem, hogy sok ökölbe szorult kéz van most odahaza. Tartsanak egy kis szünetet, mindenki fújja ki magát, és aztán majd megbeszéljük vendégeinkkel mindazt, hogy akkor mi is legyen. Nemsokára visszajövünk.

* * *

Bayer Zsolt: Jó estét kívánok, az első részt látta, aki látta, láthattak egy filmet, én azzal köszöntem el, hogy fújják ki magukat, meg azt is mondtam talán, hogy remélem, jó sok kéz ökölbe szorult odahaza, és hogyha mindezeken túl vagyunk, meg fölháborodtunk, meg kifújtuk magunkat, akkor talán itt az idő, hogy röpke húsz percben megbeszéljük a látottakat. Vendégeim, mint már említettem, az egyik érintett házaspár, Pölöskei László, és felesége, Szép Anita, szervusztok, és itt van velünk Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány ügyvezetője is. Szervusz, jó estét kívánok. Mielőtt a dolgok érdemi részébe belevágunk, van egy szomorú kötelességem, és ezt muszáj tisztáznom veletek. Mióta ez az ügy nyilvánosságot kapott, azóta a legkülönbözőbb médiákban… most próbálom összefoglalni, hogy mik jelentek meg veletek kapcsolatban. Eddig elhangzott, leírták, elmondták azt, hogy az egész konfliktus azért van, mert Te elszeretted a szomszéd 16 éves fiát. Az hagyján, hogy elszeretted, mivel hogy a gyerek még csak 16 éves, meg is rontottad. Ez az A változat. A B változat, hogy Ti pornóztok, erről felvételek is vannak, ezt majd nemsokára fogják hozni, tehát az a lényeg, a legkülönbözőbb cigány jogvédők rohangálnak különböző szerkesztőségekbe ezekkel a dumákkal, pornóztok, Te meg vagy a szomszéd gyerekét elszerető és megrontó perszóna. Tisztázzuk ezt a kérdést, jó? Most, itt, aztán soha többet nem fogok erre visszatérni. Mit tudtok erre mondani.

Szép A.: …

Bayer Zs.: Semmit. Megértem.

Szép A.: Ez szerintem nekem időbe fog telni, mire én ezt földolgozom, vagy én nem is tudok erre szavakat találni. Az biztos, hogy aki ezt kitalálta, terjeszti, fölrakja internetre, újságokba, annak itt és most kijelentem, hogy az ingét-gatyáját le fogom perelni róla ezek miatt a hazugságok miatt.

Bayer Zs.: Amennyit tudunk, akkor ebben majd segítünk is, jó? Ezt én most meg tudom ígérni.

Szép A.: Köszönöm szépen előre is.
Pölöskei L.: Hát én erre szavakat nem találok. Szerintem mi ilyen embereket még bottal se piszkálnánk meg, nem hogy valami hasonló kapcsolatba kerüljünk bárkivel is. Egyébként mi, ott, a faluban, amennyire lehetett, nem is nagyon álltunk szóba senkivel sem, pontosan az ilyen hasonló konfliktusok elkerülése érdekében, tehát igazából szerintem ez csak a dolgoknak az állásának a megfordítása érdekében történtek ezek a…

Bayer Zs.: Zárjuk is rövidre.

Pölöskei L.: Szerintem is.

Bayer Zs.: Én is azt gondolom, hogy sejtem vagy sejteni vélem, hogy ez az egész történet ez honnan és miért indult. Ugye, ha már végképp nem lehet mással hitelteleníteni benneteket, akkor ez a legjobb módszer, hogy mindjárt ki kell találni, hogy pornóztok, meg Téged le kell kurvázni… Hagyjuk, fejezzük be, ezt majd bíróságon, aki elmondta, terjeszti, az majd felel érte. Még egy gyors kérdés hozzátok, most már eltelt négy nap az ominózus éjszaka és a költözés óta. Hogy vagytok? Kicsit nyugodtabban vagy egyre rosszabb?

Szép A.: Most már egy kicsit talán nyugodtabban. A tegnap éjszakát úgy, ahogy, valamilyen szinten már legalább át tudtuk aludni, úgy idézőjelbe téve, tehát nem ilyen egy-két órás alvás volt, de akkor lennénk igazán nyugodtak, ha már végre túl lennénk olyan szinten ezen a dolgon, hogy el lenne adva a ház, annak, akinek. Lényegtelen, erre már azt mondtam, hogy nem érdekel, legyen eladva, legyen kezünkben a pénz, és tudjunk venni magunknak egy házat, ahová tudunk költözni. Mert ez így nem állapot, tíz négyzetméteren vagyunk, a cuccaink bezsúfolva, tehát… már amennyit el tudtunk hozni a cuccokból, tehát…

Bayer Zs.: Ugye az… Kívülállóként, de azért nem teljesen hülyeként az viszonylag nyilvánvaló, hogy ezt a házat ezek után azon a környéken, ott, a cigánysoron vagy az önkormányzat veszi meg tőletek, vagy a cigány önkormányzat, mert hogy arra ember nem fogja azt mondani, hogy na, nekem erre az ingatlanra van szükségem, az ugye nagyjából biztos.

Szép A.: Igen. Igen.

Bayer Zs.: Jó, hát akkor mondjuk e helyről kérjük ez ügyben is a segítséget, úgyis mostanában rengeteg cigány jogvédő szaladgál kivont karddal, hogy milyen szörnyűséges, amit a magyarok művelnek. Most akkor meg lehet mutatni, hogy nem rasszisták a tisztelt jogvédők. Itt egy magyar család, elüldözték őket a cigányok, meg lehet venni az ingatlanjukat, hogy akkor további cigányok is be tudjanak költözni a nyári konyhából a nagy házba is immár. És akkor nézzük a jogi esetet. Ügyvéd úr, Tamás, te végignézted azt a filmet, amit a kedves nézők is. Azért ott nekem mint laikusnak ott volt egy-két érdekesség, amit nem nagyon értettem. Például mikor a rendőrök parancsnoka azt találja mondani, hogy nyolc-tíz gárdista akkor menjen föl, segítsen elköltözni – zárójelben jegyzem meg, a gárdisták hozták a teherautót, ők voltak a hórukk-munkások, akik ottan segítettek nektek pakolni…

Pölöskei L.: Mindenféle ellenszolgáltatás nélkül…

Bayer Zs.: Azon túlmenően, ahogy a filmben is elhangzott, ha ők nem jönnek ki ötvenen, akkor lehet hogy ti már agyon vagytok verve.

Szép A.: Az biztos.
Pölöskei L.: Most nem beszélgetnénk.

Bayer Zs.: De ez az alaphelyzet, ugye a filmben látszik a gárdisták felvétele, a rendőr elmondja nekik, hogy nyolcan-tízen legyenek kedvesek, menjenek föl pakolni, vigyék föl a saját teherautójukat, de vegyék le magukról az egyenruhát, sőt, még a bakancsból is rángassák ki a nadrágjukat, nehogy irritálják a fönt lévő cigányokat. Most próbáljuk meg csak jogilag. Tehát tegyük félre az egész dolog abszurditását, és azt, hogy ez szerinte úgy nonszensz, ahogy van, meg hogy kit mennyire érdekel szegény cigányok lelkiállapota az adott pillanatban. Jogilag ezt megteheti a rendőr?

Gaudi-Nagy Tamás: Kezdjük onnét talán, hogy a rendőrség ugye azért fenntartott rendvédelmi szerv, mert a legfontosabb feladata a közrend és a közbiztonság védelme. Ugye erről szól a rendőrségi törvény első paragrafusa, ebből vezethető le az összes olyan elvárás, ami egy jogállamban a rendőrséggel szemben támasztható. Jelen esetben ugye a tényállás általam ismert lényeges eleme az volt, hogy egy komoly fenyegető, tehát életet és vagyonbiztonságot fenyegető helyzetbe került ez a házaspár, akik a rendőrség segítségét kérték, akik egyrészt jelentős késéssel értek ki, és a már jelzett vészjelzésre tekintettel, ahhoz képest nagyon alacsony létszámú erőkkel. Ebben a helyzetben az első számú feladatuk, álláspontom szerint, az lett volna, hogy mielőbb felkutassák azokat az elkövetőket, akik egyrészt a házaspár házát megrongálták, gépjárművét megrongálták, és egyáltalán, azt a helyzetet, úgymond, bekorlátozzák és megszüntessék azt a fenyegető helyzetet, ami felmerült. Ugye azt is hallottuk a gárdisták vagy talán a rendőrség nyilatkozatából, hogy közbiztonságra veszélyes eszközökkel felfegyverkezve jelent meg egy viszonylag nagy létszámú csoport így a házaspár háza előtt, tehát mindezek a körülmények arra utalnak, hogy itt a rendőrségnek egy nagyon komoly intézkedési kötelezettsége nyílt meg, és ebben a helyzetben nem nagyon érthető valóban, miért a gárdisták megjelenése és miért a Gárda egyenruhájának a minőségvizsgálata vagy ízlésbeli vizsgálata képezte a legfőbb feladatát a rendőrségnek. Nyilván hogy mérlegelési lehetősége van egy eljáró rendőrnek abban, hogy az adott helyzetben a konfliktust esetleg valamilyen módon megpróbálja tompítani, de itt úgy érzem, hogy valóban kifogásolható az, hogy miért erre helyezték a hangsúlyt, hiszen egyébként minden állampolgárnak egyébként kötelezettsége az, hogy ha bűncselekményt észlel… vagy legalábbis a lehetősége, ha bűncselekményt észlel, akkor intézkedést kezdeményezzen a szerveknél, sőt, mi több, akár a bűncselekmény elkövetőjét a helyszínen ott tartsa. Tehát ebbe az összefüggésbe helyezve, úgy érzem, hogy a rendőrség eljárása kifogásolható, tehát mind a hatékonysághiány vonatkozásában, mind pedig az, hogy nem azok ellen léptek fel igazából, akik részéről az igazán veszélyes és egyébként elég súlyos minősülésű bűncselekmény is így felmerülhet. 2006 őszén tapasztaltuk, hogy számos koncepciós per indult olyan fiatalok ellen, akik valójában nem voltak ott, nem dobáltak, nem csináltak semmi olyat, ami csoportosan felfegyverkezve elkövetett garázdaságnak minősülne, itt, jelen helyzetben pedig azért a tényállási elemek arra utalnak, mintha ilyen azért megvalósulhatott volna, és ez bizony nagyon jelentősen sérti, veszélyezteti a társadalmi együttélés rendjét. Az intézkedés iránya, így nem volt, úgy érzem, hogy megfelelő.

Bayer Zs.: Az intézkedésre majd még egy kérdés erejéig visszatérünk mindenképpen, de ahhoz, amit elmondtál, Tamás, hadd tegyem hozzá, azért van itt néhány dolog, ami nem érthető. Ezen a logikán továbbmenve, valóban, tudjuk, a Magyar Köztársaság rendőrsége 2006. október 23-án aztán tudott határozottan fellépni, mindenki ellen. És tudjuk, hogy ennek mi lett a vége, és a mai napig zajlanak ez ügyben a perek. Most egész egyszerűen az történt, hogy akkor vonult ki a rendőrség, mikor megtudták, hogy kint van a Gárda. Ez egyben egy jelzés, ezentúl ha valakinek éppen másznak be a kertjébe a cigányok, és föl akarja hívni a rendőrséget, akkor ne azt mondja, hogy éppen kirabolnak a cigányok, hanem mondja azt, hogy megjött a Gárda. Akkor fog kiérkezni a rendőrség. Ez csak egy jó tanács. De amit nem értek, Mohácsi Viktória Pátkán, brüsszeli Európa-parlamenti képviselő, Pátkán végiggrasszált a falu főutcáján úgy, hogy körülötte ott mentek, ha úgy tetszik, fölfegyverzett cigányok kísérték. Erről filmfelvételek vannak. Ezt lehet? – kérdezem álnaívan. És ha lehet, akkor miért lehet? Pusztán azért, mert Mohácsi Viktória Brüsszelben parlamenti képviselő, vagy pedig… van egy egyszerű kérdésem ennek folyományaként, és akkor légy szíves, válaszolj nekem erre. Ha én a hároméves gyerekemet hagyom, hogy kiszaladjon az utcára, és Isten ne adja, elüti egy autó, engem kiskorú veszélyeztetése miatt minimum el fognak vinni, és börtönbe fognak csukni. Ha cigány családok hároméves gyerekei rohangálnak, és elüti őket az autó, akkor azon túl, hogy a sofőrt agyonverik, azon túl meg semmi sem történik. Mert a cigány családban a mamát nem fogják elvinni a bíróságra, hogy egyébként miért nem vigyáz a kölkére. Miért van ez így?

Gaudi-Nagy T.: Aggasztó jelenségekre utal mindez, tehát arra utal, hogy a jogállamiság követelményei azért nem érvényesülnek, azért sem érvényesülnek, nemcsak azért, mert a politikai szabadságjogaikat gyakorlókat jelentős mértékben korlátozzák és meghurcolják, hanem nincs jogegyenlőség ebben az értelemben. Hiszen ezek szerint akár egy rendőri intézkedésben is, vagy mondjuk egy elmaradt jegyzői intézkedésben, mert ha jól tudom, a házaspár esetében itt arról is szó van, hogy ők birtokvédelmet kértek az önkormányzattól, és ezt nem kapták meg, vagy legalábbis nem történt megfelelő intézkedés. Tehát később meg ugye ez a másik eset is arra utal, hogy folyamatosan megfigyelhető egyfajta visszásság, tehát valakik vonatkozásában, úgymond, elnézőbb a jogállami büntető intézményrendszer, vagy egyáltalán a jogi kikényszerítő rendszer – ez nem megengedhető. Azt hiszem, hogy minden jogvédő – legyen akár cigány jogvédő vagy bármilyen beállítottságú jogvédő – nem érthet egyet azzal, hogy valakik számára kedvezőbb megítélés járjon egy olyan cselekményért, mint például ezért, amely súlyosan veszélyezteti a társadalom nyugalmát. Hát gyakorlatilag ez egy olyan rossz üzenet az emberek számára, hogy lényegében egyrészt – idézőjelesen – úgymond "kifizetődő" dolog önhatalmúlag birtokba venni valakinek a tulajdonát, és ebből fakadóan, ha kellő erőt és kitartást éreznek magukban ezek a jogsértők, akkor végül is eredményt érhetnek el, hiszen lám-lám, csak elköltöztek a tulajdonosok. De hát ez egy nagyon rossz üzenet, és ebben kéne, úgy gondolom, az összes érintett egyrészt állami szervezetnek, meg hát a jogvédőknek is, meg minden civil szervezetnek, akik ezen a területen működnek, abba az irányba hatni, hogy a társadalmi együttélés írott és íratlan szabályait minél nagyobb mértékben tartsák be az érintett csoportok, ez már átível a jogvédői feladatomon, hogy ezt értékeljem, hogy ez most miért nem érvényesül vagy miért áll ilyen rosszul. Egy biztos, hogy például a Magyar Gárda elleni per sem eszköz a megoldás irányába, hiszen pontosan egy olyan mozgalmat tűzött itt most – vagy egy olyan egyesületet helyesebben, hiszen az egyesület a per alperese – tűzött most kardjára, úgymond, az állam, amely egy ilyen helyzetben például most megint kimutathatóan konstruktívan, fegyelmezetten járt el. Tehát semmifajta jogellenes magatartást nem követett el, és hozzáteszem, hogy ha adott esetben feloszlatnák is az ilyen típusú szervezeteket, akkor sem akadályozhatja meg senki azt, hogy később tisztességes magyar emberek odamenjenek honfitársaikhoz egy ilyen vészhelyzetben, és segítsenek. Tehát valamiképpen újra kéne gondolni ennek az egész problémakörnek a megoldási vonalait.

Bayer Zs.: Mindjárt visszatérünk még a jogi részére. Laci, Anita, hadd kérdezzem meg, hogy ti hogyan éltétek meg vagy hogyan tapasztaltátok, Galgagyörk lakossága, a falu az hogyan viszonyult hozzátok? Ugye a filmben mindenki látta, úgy kezdődik az egész mozi, hogy jön a Gárda – mi tudjuk, hogy tőletek, akkor már késő este van –, a falu egy része ott áll a falu központjában, ahol ott mi is álltunk, és ott elkezdik énekelni a Himnuszt, ez ugye nyilván egy viszonylag egyértelmű jelzés, sőt, a filmről lemaradt az a rész, hogy amikor a Gárda megjelent, akkor az ott lévő falusiak azok vastapssal üdvözölték a Gárdistákat. Tehát mondjuk viszonylag egyértelmű ezekből, hogy a falu lakosságának legalábbis az a része, aki ott megjelent, az hogyan érzett és gondolkodott. De Ti, ottani lakosok, vagy most már sajnos azt kell hogy mondjam, volt ottani lakosok, Ti hogyan tapasztaltátok? Hát ugye egyrészt mégiscsak egy évek óta húzódó konfliktussorozat kellős közepében éltetek. Nyilván a falu, a barátaitok… ez egy kis közösség, nyilván tudta, hogy Ti nap mint nap mit brusztoltok. Hogy viszonyultak hozzátok?

Pölöskei L.: Nekünk adtak igazat, csak egyetlenegy probléma volt, hogy ők is féltek, és ezt meg is mondták, ezt egyértelműen megmondták. Mindenki fél tőlük. Tehát mindenkit terrorizáltak. Hát ott nyílt tavaly egy ilyen zöldségbolt, egy ilyen mindenes bolt. Nagyon jó volt, este tízig nyitva volt. Addig jártak le oda folyamatosan lopni, meg hitelezni, meg satöbbi, hogy a szerencsétlen családnak – egy fiatal család üzemeltette ezt a boltot – egyszerűen be kellett zárniuk. Egy három-négy hónapig voltak talán nyitva. Akkor a házakat nem lehet ott hagyni a faluban. Tehát ha valaki elment dolgozni, valakinek a családból mindenféleképpen otthon… hát éjszaka meg aztán pláne. Tehát családi házat a faluban őrizetlenül hagyni gyakorlatilag nem lehetett, mert ott akkor ment a szabadrablás. Mindent… Az autóból a benzint leszívták, meg amit éppen lehetett. Szó szerint, ami nem volt lebetonozva, odahegesztve, de még ami oda volt hegesztve, azt is. Tehát…

Bayer Zs.: Laci, Anita, Ti akkor is elmondtátok nekem, meg azóta láttam már más tévében is interjút, hogy itt nem arról van szó, hogy a cigányok, ez a cigányokon belül is egy csapat vagy nem tudom, hogy nevezzem őket.

Pölöskei L.: Ez a legalja. Még a cigányok is azt mondták, mert ott van azért sok roma ismerősünk, akik jó barátok, meg dolgoztunk együtt, meg én is vittem őket dolgozni magammal meg satöbbi, semmi probléma nincs, ők dolgoznak. Nem azokkal van a probléma, még ők se álltak ezekkel szóba. Tehát ők is próbáltak…

Bayer Zs.: Sőt, feltételezem, ők is félnek ezektől.

Pölöskei L.: Hát hogyne. Mikor már tegnap elköltöztünk, még félúton sem voltunk Galga-györkről Pestre, és már ránk telefonáltak, hogy ugye mivel hogy velünk szóba álltak és velünk barátkoztak, még talán félúton se voltunk, és már meg voltak fenyegetve, és már ott voltak az ő házuk előtt is. Tehát ez a legalja, tehát ez a…
Szép A.: Az az igazság, hogy a barátnőm is, mikor jött elbúcsúzni az édesanyjával és a húgával, ugye, ahogy mondtam is, őt lekorcsozzák, mert ő félvér. De mikor a kisebbségiek elkezdtek gyülekezni a házunk előtt, ő bejött beszólni, hogy valamit csináljatok, mert egyre többen vannak.
Pölöskei L.: Hát igen, ők jöttek szólni, hogy mi van…
Szép A.: Kiment, és megmondták, hogy nem maradnak itt mindig a rendőrök, és akkor elkapunk. Addig szegénykém lent volt a keresztanyjánál, most átmerészkedett, mert látta, hogy senki nincs sehol, most gyorsan átszaladt, de itt se tudott sok mindent elmondani ugye a költözés miatt, és mikor fölhívott, akkor mondta el sírva, hogy két nappal ezelőtt majdnem rádöntötték a bejárati ajtót. Hárman laknak egy szoba-konyhában, az édesanyja, a húga és ő. És egész egyszerűen rettegés az életük, már ő is azon gondolkozik, hogy elköltözik, holott ez az egész ennek ellenére családilag unokatestvérük.
Pölöskei L.: Tehát még rokon is… távoli rokon.
Szép A.: És még rokon is… De nem számít nekik.
Pölöskei L.: De akkor is, ezek mindenkit terrorizálnak, ezeknek semmi nem számít. Én nem is tudom, én már volt, megkérdeztem, hogy ti vagytok az olasz maffia vagy nem is… Szóval hogy nincs gyakorlatilag semmi kontroll.

Bayer Zs.: Tudjátok… És most már Hozzád is fordulok, Tamás, ebben az a szörnyű és az ördögi és a csapdahelyzet, hogy ma Magyarországon mind a főváros bizonyos kerületeiben élő lakosságnak, mind a vidéki lakosságnak – és talán kitüntetetten a falusi lakosságnak – ez mindennapi tapasztalat. És ezzel a mindennapi tapasztalattal szemben áll valamiféle teljesen hamis és hazug jogvédő liberális magatartás, amelyik két dolgot csinál. Vagy megpróbálja elhitetni a mindennapi tapasztalattal rendelkező lakossággal, hogy amit tapasztal, az nem igaz és rosszul látja, vagy azt mondja, hogy igen, ez igaz, de neked ezt kötelességed tolerálni. Na most a kérdésem Hozzád – és ez most már messze túlmutat jogon, meg jogállamon, meg mindenen, lehet, hogy ez már kész filozófia –, de nem félsz Te attól – amitől egyébként egyre többen félnek ebben az országban –, hogyha egyszer a lakosság azt fogja tapasztalni, hogy senki és soha semmi nem fogja az ő érdekeit, vagyonát, életét, biztonságát megvédeni, itt ül két fiatalember, elköltöztek a saját ingatlanukból, itt tartunk ma. És még egyszer mondom, ez napi tapasztalat. Ha a lakosság ezt fogja tapasztalni, és közben ráadásul azt fogja hallani mindenféle liberális ökörtől, hogy a szegény cigányokat, akik ezt csinálják, őket kell megvédeni, mert őket báncsák (sic!), akkor előbb-utóbb tényleg vér fog folyni. És tök mindegy, hogy van Gárda vagy nincs Gárda, előbb-utóbb a falu szélén föl fogják koncolni azokat a cigányokat, akik a napi tapasztalat szerint lopnak, csalnak, megvernek, gyilkolnak, és nincs ellenük orvosság. Föl fogják őket húzni a villanyoszlopra. Ezt akarja megvárni ez a sok idióta, jogvédőnek álcázott liberális ökör, vagy végre történik valami? És mi történhet?

Gaudi-Nagy T.: Igen, hát ez valóban egy nagyon elkeserítőnek tűnő jövőkép, de nem elképzelhetetlen, hiszen itt még egyszer csak arra tudok utalni, hogy ugye egyrészt hogy kinek az érdeke ez, hogy így alakul, hogy tulajdonképpen a jelenlegi kormányzati sikertelenséghalmazat ugye leszüremkedik a társadalom különböző rétegeire, és a leginkább kiszolgáltatott vagy a leginkább nehéz sorsú rétegek között konfliktusok gerjesztődnek. Most ezek a konfliktusok kezelhetők lennének, egyrészt úgy gondolom, hogy tisztességes, korrekt kormányzati intézkedésekkel, munkalehetőségek biztosításával, és olyan segélyezési rendszerrel, amely a munkafeltételt vagy az oktatásban való részvételt megteremti, ugyanakkor meg, még egyszer hangsúlyozva, a közbiztonság és közrend garantálásának az állami feladata, felelőssége. Azt látjuk egyébként, tulajdonképpen nem is a rendőri szervek sok esetben az eszköztelenség miatt a felelősök. Gyakorlatilag áldatlan viszonyok között, és lényegében évek óta alulfinanszírozottan működik a rendőrség, tehát a klasszikus közrendvédelmi feladatát egyre kevésbé képes ellátni, noha azt figyelhetjük meg, hogy amikor például politikai tüntetések vannak, akkor valóban nagy erőkkel vonulnak föl a rendőri szervek, jól, frissen felfegyverezett, kiképzett, új eszközökkel, és akkor ugye meglehetős hatékonysággal próbálják a rendszer vagy a hatalom bírálóit valamilyen módon eljárás alá vonni, tehát ez mindenképpen, ha nem változik meg ez a helyzet, akkor valóban juthatnak állampolgárok olyan következtetésre, hogy akkor valóban magukat kell megvédeni. Ez nem kívánatos, kétségkívül, mert ez beláthatatlan következményekkel járhat, tehát minden felelősséggel gondolkodó, tisztességes ember, úgy gondolom, hogy abba az irányba kell hogy dolgozzon, hogy ne élesítse ezt a konfliktust, hanem párbeszédet lehessen folytatni erről, és egyszerűen rákényszeríteni a döntéshozókat, a felelősöket, hogy ebben a helyzetben adják meg a megfelelő védelmet a tisztességes polgároknak, akik egyébként vérükkel-verítékükkel fenntartják ezt az országot, és adóbefizetéseikkel lehetővé teszik, hogy egyáltalán költségvetési döntések születhessenek.

Bayer Zs.: Így van. És hát így az utolsó egy percben, ha már egyszer én vagyok a műsorvezető, akkor zárásképpen annyit hadd tegyek hozzá, elég sokszor le szokták írni megfelelő orgánumokban, hogy hát Istenem, szegények, a nyomorúság kényszeríti őket erre. Ehhez annyit tennék hozzá, hogy 70–80 éves nyomorgó öregasszonyok utolsó tyúkját ellopni, az a legnagyobb gazemberség. Aki ezt megteszi, az már nem is ember, és tök mindegy, hogy mennyire nyomorog. Másrészt pedig jó volna, hogyha – ahogy Ti is mondtátok – a cigány közösségek saját maguk… elhiszem, hogy félnek, de nem félniük kellene, hanem ők maguk lépjenek fel elsőként ezekkel az állatokkal szemben, és akkor talán előrébb jutunk. Ennyit tudtunk ma este Galgagyörkről és az ott történtekről bemutatni Önöknek. Reméljük, hogy lesz valami foganatja. Köszönöm, hogy itt voltak, Nektek köszönöm, hogy eljöttetek, és ne féljetek, egyrészt, és ne érezzétek magatokat Ti megalázva. Ez nem a Ti megalázottságotok és a Ti bűnötök. Köszönjük, hogy itt voltak, jövő héten találkozunk, viszontlátásra!