Magyar Hírlap online

Kolonics György utolsó interjúja

• Húsz perc alatt ért a mentő a helyszínre

	Kolonics György pályafutásának legnagyobb sikere a sydney-i olimpián egyesben aratott győzelme volt (Fotó: MTI – Illyés Tibor)

– Kolonics György ötödik olimpiája lesz a pekingi. Gyuri, van még valaki a magyar csapatban, aki ilyen hosszú ötkarikás pályafutásra tekinthet vissza?
– A vízilabdázó Benedek Tibinek is ez lesz az ötödik olimpiája. De ne felejtsük el Bátorfi Csillát sem, akinek az athéni volt az ötödik olimpiája.

– Egyszerűen hihetetlen, hogy aki akkor született, amikor ön elkezdett foglalkozni a kajak-kenuval, már 26 éves. Megünnepelte már a 36. születés-
napját?
– Ünnepelgettem egy hónappal ezelőtt, csak hát a szoros verseny-, illetve edzésbeosztások miatt a szüleim még nem nagyon tudtak fölköszönteni, úgyhogy ez majd most fog következni.

– Egy hónap késéssel?
– Így alakult. Volt közben egy fontos válogatóverseny Szegeden, június elején, ahol kiharcoltuk az indulás jogát. Akkoriban nem jutott idő az ünneplésre, utána pedig volt még egy Világkupa-verseny június végén, ahol szerettünk volna részt venni. Mindig volt valami, ami "fontosabb" volt.

– Általában így alakulnak a születésnapjai? Vagy akadt már olyan is, amit pontosan, aznap megünnepelhettek?
– Kiskoromban biztos volt, amit aznap meg tudtunk ünnepelni. Ők most türelmesek, de a barátok! Rendre szóvá teszik, hogy mikor lesz az ünneplés? Szinte mindig elcsúszik szeptember–októberre, úgy hogy bár felköszöntenek az igazi napon is, mondhatni, áttoltam a születésnapomat.

– Ilyenkor el tud szakadni a vízparttól? Vagy vízparton tartja a szülinapját is?
– Jó lenne a vízparton is, de elszakadok. Én szeretem, attól függetlenül, hogy nekem valójában a munkahelyem is egyben. Természetesen, amikor edzés van, másként tekintek a vízfelületre, mint akkor, amikor a szabadidőmben látogatok esetleg el vízpartra.

– Rengeteg időt tölt edzésekkel, versenyekkel. Hadd kérdezzek rá, hogy bírták-bírják ezt ki a hölgyek? Mióta él hosszabb kapcsolatban?
– Menyasszonyommal, Andreával, már hét és fél éve "koptatjuk" egymást, az idén lesz az esküvőnk. Csak azt volt nehéz elfogadtatni, hogy nem nyáron, s nem biztos, hogy vízparton "nyaralunk". Habár én szeretem a vizet! Általában szeptember végén, októberben mentünk olyan helyre, ahol vagy még meleg volt, vagy jókat lehetett kirándulni.

– Ahogy készültünk a riportra, a kollégák azt kérdezték tőlem, miből van ez az ember? Hogy lehet bírni 26 éve a vízen? Nemcsak evezgetve, lapátolgatva, hanem a világ legjobbjaként. Nem tudom elképzelni, hogy bárki másnak annyi érme lenne a világelitben, mint önnek.
– Sokat gyűjtöttem, az tény.

– Egyáltalán, számon tartja még az elsőségeket, az érmeket?
– Az Eb-, vb-ket, olimpiákat, természetesen. Magyar bajnoki aranyból is, ha utánaszámolok, meg tudom mondani, hogy mennyit nyertem, legalábbis felnőttszinten.

– Ossza meg velünk is, kérem, féltem összeszámolni, mert, hogy nézne ki, ha valahol elszúrom.
– Ugye, olimpián két aranyérmet nyertem.

– Ez stimmel…
– Aztán 15 világbajnoki és három Európa-bajnoki aranyérmem. Az Eb-ről azért ilyen "kevés", mert akár a válogatók, akár más okok miatt kevesebbszer indultam.

– Ne mentegesse magát…
– Nem, csak magyarázom, mert mindig rákérdeznek, hogy miért Eb-éremből van a legkevesebb. Az is tény, hogy csak 25 éves korom óta rendeznek kontinensbajnokságot. Magyar bajnoki címből olyan 60 és 70 közötti számot nyertem. Annak már utána kellene számolni.

– Hol tartja az érmeket, serlegeket? Gondolom, ahogy másoknak biliárd-, vagy fitneszterme van, önnek éremterme.
– Tényleg van. Hozzáteszem, hogy az olimpiai aranyérmeket, mivel azoknak nemcsak – számomra felbecsülhetetlen – eszmei értéke van, hanem tényleges, egy széfben tartom. Nem szeretném, hogy olyan kezébe jusson, aki nem az olimpiai érmet nézi benne, hanem az aranymennyiséget. A világbajnoki, illetve az Eb-medáliákat és a magyar bajnoki érmeket, legalábbis, amik nem kallódtak el az évek folyamán, egy szép vitrinben tartom.

– Elkanyarodtunk az érmek felé, de térjünk vissza az alapkérdésre: miből van ez az ember?
– Sajnos, hús-vér vagyok, érzem, ahogy öregszem… Tudom, hogy milyen voltam 15, vagy tíz évvel ezelőtt, és ahhoz képest érzem a különbséget. Nem az van, hogy vízre szállunk, evezek, mondjuk, két hónap alatt 1000-1500 kilométert, s azzal utána eljutok egy elég magas szintre, amit tudok tartani egész évben. Most már sokkal több munkával, sokkal okosabb felkészüléssel és több "pihenéssel" tudok eljutni ugyanarra a szintre. Szerencsére ezt a szintet tudom tartani körülbelül két, vagy három hétig, mondjuk kétszer egy évben. Régen tudtam hozni folyamatosan. Ez a legnagyobb különbség. Ezt kell fejben feldolgozni. Nézem az edzésnaplókat: régen márciusban vagy áprilisban, mondjuk, mentem X időt, most meg megyek annál 10 másodperccel rosszabbat két kilométeren. Ezt látva elgondolkodik az ember, hogy mi az istent keres még itt. S ilyenkor kell előcsalogatni az elmúlt tizenegynehány évben felgyülemlett tapasztalatokat. S azok segítségével meggyőzöm magam, hogy ha tudatosan készülök, akkor azért el fogom érni a kívánt szintet.

– Na, de egyre többször fáj már kint a vízen?
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem.

– Idegileg vagy fizikailag merül ki jobban?
– Fizikailag régen is kimerültem, csak hamarabb töltődtem újra. Sokkal nehezebb lelkileg feldolgozni, hogy tudom, sokkal rögösebb az út az általam remélt szintig. Ez jobban megvisel, de hozzá kell tennem, azért a testem is jelez, hogy lassan elég lesz.

– Hogyha ilyen mélypontra jut, akkor mi, vagy ki segíti onnan ki?
– Egyrészt az edzőt, Ludasi Robit, illetve páromat, Kozmann Gyurit említhetem, akivel most koptatjuk a kenut. De inkább a tapasztalat segít, hogy tudom, ha elvégeztem bizonyos munkát, nem fog kárba vészni. Tudatosan kell csinálni a dolgokat, hogy az, amit én beraktam a kalapba, ki is jöjjön. De nagyon nehéz. Már tényleg nem arról van szó, hogy én, mint régen, mondjuk huszon-egynehány éves koromban, lemegyek, és mindent megcsinálok. Tudni kell, hogy ha még többet dolgoznék, akkor az a visszájára sülne el. Sokkal okosabban, illetve sokkal céltudatosabban kell dolgozni, mint korábban. De hozzá kell tenni, hogy azért van mögöttem olyan tapasztalat, illetve olyan edző, ami és aki segít.

– Említette az edzésnaplóit. Az elsők is megvannak? Össze tudná számolni, hogy hány kilométert lapátolt az említett huszonhat év alatt, akkor?
– Kiskoromban azért még nem voltam ennyire céltudatos, körülbelül 1988 óta vannak meg az edzésnaplóim. Ha összeadnám a leevezett kilométerek számát, szép nagy összeg jönne ki. Annyit tudok, hogy évente körülbelül 3500 és 3800 kilométer közötti távot teszünk meg.

– Hogyan lesz az olimpia után?
– Közvetlenül utána?

– Közvetlenül is, meg egyáltalán…
– Közvetlenül utána elutazunk a Hawaii-szigetekre. Ott hét szép sziget van, mi a Molochairól Ohauig vezető tengeri utat fogjuk megtenni, egy verseny keretében. Egy hónapot töltünk ott, nagyon illusztris társasággal, hiszen Andreas Dittmer, a németek háromszoros olimpiai bajnoka és Martin Doktor, a csehek kétszeres olimpiai bajnoka is ott lesz a hajónkban. No, meg Vajda Attila, aki remélhetőleg minél jobban fog szerepelni Pekingben, és a kanadaiak. Egyébként 150 hajó indul a versenyen. Várom nagyon, főleg azért, mert az idegi terhelés nem lesz akkora, mint az olimpián.

– Ott már az aktív versenyzéstől visszavonult Kolonics György fog szerepelni, vagy aki megy tovább, és Londonra figyel?
– Londonra? Azt nem mondom, hogy Londonra fogok figyelni. De nem fogok hirtelen leállni, jövőre is szeretnék versenyezni.

– Ha nyer vagy nyernek, akkor is?
– Még inkább… Ha nyerek, illetve ha nagyon rosszul megyünk, akkor mondom azt, hogy erősen elgondolkodom, mi legyen. Ha közepes eredményt érünk el, akkor nem érdekelne túlzottan, hogy mi lehetett volna bennem. Ám ha jól megyünk, feldobott állapotba kerülök, ha meg rosszul végzünk, biztos hogy lesz bennem dac. Mindkettő újabb edzésekre sarkallhat, de biztos, hogy akkor sem négy évre tervezek.

---

"A testem is jelez, hogy lassan elég lesz" – nyilatkozta Kolonics György, utolsó televíziós interjújában, az Echo Tv OlimpiÁsz című műsorában. A Kolonics Györggyel készített interjút az Echo Tv szombaton, július 19-én, 12.30-kor, illetve 22.30-kor megismétli.