Magyar Hírlap online

Indulatok szabályozatlan terepen

	Mikola István (Fotó: Hegedűs Márta)

– Azt sugallták egyes sajtóorgánumok, hogy ön a Fideszben elveszítette a vezérkar bizalmát. Aztán mindenki azt mondta, hogy tisztázták a konfliktusokat, és ön továbbra is élvezi a pártvezetés bizalmát. Mi a valóság?
– Ez a támadássorozat akkor kezdődött, amikor a kiskunhalasi kórházban látogatást tettem. Az önkormányzat hívott meg Semmelweis-napi ünnepségre mint a parlament egészségügyi bizottságának alelnökét. Utána elkezdtek a HospInvesttel kapcsolatos szimpátiámról értekezni, ami azért is érdekes, mert amikor a kiskunhalasi kórházat akarták működésbe venni, akkor én miniszterként 2001-ben ezt megakadályoztam. 2004-ben a HospInvest perre ment ellenem, hiszen a Hősök terén mondott beszédemben megjegyzéseket tettem egy vidéki privatizáció kapcsán. A HospInvest a tucatnyi cég egyike, amelyik kórházat működtet. Egyébként ez a HospInvest már nem az a HospInvest, ami 2001–2004-ben volt, hiszen kivált belőle az a csoport, amit én károsnak tartottam. Nem értem ezt a cirkuszt, ami megy a HospInvest körül. Nem beszélünk a MediSystről, a MedCenterről és sorolhatnám a többieket is, amelyeknek a tevékenységét viszont elemezni kell, mert egyre több kórház működtetése kerül hozzájuk, önkormányzatok sora menekül a kórházaktól, hiszen a tízmilliárdos nagyságrendű hiányokkal küzdő intézmények nyűgöt jelentenek nekik. Egyre több önkormányzat adja oda szerződéses jogviszonyban a működtetést olyan társaságoknak, amelyek egy része valóban képes is kórházat működtetni, hiszen nagyszerű szakértők dolgoznak náluk. A nagy baj az, hogy azt a törvényt, amit annak idején én szignáltam, a 2001-es 107-es kórháztörvényt, amelyik éppen a magánforrás bevonásának és a vállalkozói szerepvállalásnak állított szigorú korlátokat – szakmai egzisztenciavállalkozásokat megkövetelvén ezektől a pénzügyi befektetőktől –, 2002-ben a kormányváltás után megszüntették. Ma teljesen szabályozatlan a terep, elszabadultak az ambíciók, az indulatok, az önkormányzatok nincsenek felkészülve arra, hogy ezeket a nagyon nyomuló gazdasági társaságokat valahol szabályozott mederben tartsák, és nincsenek jogszabályi korlátok.

– A betegek pedig a folyosón fekszenek. Nem lehet, hogy a befektetők túlvállalják magukat?
– Sajnos nem sikerült a struktúraátalakítás, a Molnár Lajos-féle kapacitásátrendezés, mindenütt fekszenek betegek a folyosókon. Az egészségügyben most már a finanszírozási összegek fele a magánszolgáltatókhoz kerül. Nem mindegy, hova megy ez a pénz. Gomba módra nőnek ki zöldmezős beruházásként a földből a magánklinikák. Ha megvalósul az a terv, amelyet a miniszter most a kormány elé vitt, akkor regionális egységei lesznek az egészségbiztosításnak, amelyek regionálisan vásárolnak szolgáltatásokat, és akkor ezek a magánklinikától fognak szolgáltatásokat vásárolni, hiszen azok fényesek, szépek, a közszolgálati rendszer pedig még inkább leromlik. Szegény- és gazdagellátásra polarizálódik a rendszer. Ezt nem nézhetjük tétlenül. Nem HospInvest-cirkuszt kell csinálni, hanem nekünk, akik az egészségpolitikában dolgozunk, végig kell látogatni a kórházakat, meg kell nézni, hogy hol, mi történik, és sürgősen elő kell készíteni egy olyan új törvényt, amely ezt szakmai mederbe tereli.

– Mit lehet tenni helyi szinten?
– Az ellátásért felelős önkormányzatoknak fel kell készülniük arra, hogy jó döntést hozzanak – a lakosság együttműködésével. Egerben nem készítették elő rendesen a működtetésbe adást. Helyi társadalmi támogatás nélkül nem lehet egy egészségügyi intézményt működésbe adni. El kellett volna a lakosságnak magyarázni, miről van szó. Fel kellett volna készülnie az önkormányzatnak, hogy milyen feltételekkel, milyen időre, milyen kondíciókkal teszi ezt, hiszen az önkormányzat felelős az ellátásért.