Magyar Hírlap online

Verókék pere: ellentétes nyilatkozatok

Egy szocialista és egy szabad demokrata önkormányzati képviselő is vallomást tett hétfőn a Fővárosi Bíróságon a Verók István és társai ügyében hűtlen kezelés vádjával folyó büntetőperben. Tóth György (MSZP) hetedrendű vádlott határozottan azt állította, hogy azon az ominózus testületi ülésen, 2004 júniusában, amelyen az Andrássy út 47. alatti palota eladásáról döntöttek, nem hangzott el más ajánlat, mint az Ennet Kft.-é.

A vádirat szerint a VI. kerületi, MSZP–SZDSZ vezetésű testület azért döntött a versenyeztetés mellőzése mellett, hogy kizárólag az említett cég ajánlatáról lehessen dönteni, sőt 2004 májusában olyan – az államháztartási törvénnyel szöges ellentétben álló – rendeletet fogadott el, hogy az ingatlanok értékesítése esetén a testület minősített többséggel eltekinthet a versenytárgyalástól.

Tóth szerint az ellenzék csupán az ő „heccelésükre” tett vételi ajánlatot a testületi ülésen. Tóth György állítja, az sem hangzott el, hogy a vételi ajánlatot tévő Ennet Kft. a palota területének egyharmadát bérli, és bérleti díjjal is tartozik az önkormányzatnak. Ennek a ténynek nagy a jelentősége a büntetőeljárásban, mivel az ingatlan lakott értékét jelentősen növeli az, hogy a vevőnek önmagát nem kell kiköltöztetnie, így a palota piaci értéke meghaladta azt a kétszázmillió forintos értékhatárt is, amely felett a helyi rendelet értelmében viszont már kötelező volt a pályáztatás. A vádhatóság éppen emiatt vádolja az akkori döntéshozókat 127,8 millió forint vagyoni hátrány okozásával.

Ezzel teljesen ellentétesen nyilatkozott a nyolcadrendű vádlott, Rabin László (SZDSZ) egykori alpolgármester, aki azzal kezdte a vallomását, hogy – esetében – a vádirat tévedésen alapul, ő ugyanis a végleges döntésre, amellyel 2004 októberében eladták a palotát, nemmel szavazott. „Elfogadhatatlannak tartom ezt az előterjesztést, és nem tudom megszavazni” – olvasta fel jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatát Rabin, és meg is indokolta, hogy októberre miért változtatott álláspontján. „Úgy fogalmaztam, hogy a vevő vett két lovat, de most már a kocsit is akarta, és ez így már elfogadhatatlan volt számomra.”

Az egykori alpolgármester – Tóthtal ellentétben – azt állította, az említett testületi ülésen elhangzott, hogy vannak más ajánlatok is, sőt a Fritsch&Co Kft. ajánlatát neki is megküldték hivatalosan a testületi ülés előtt, azt tehát a vagyongazdálkodásért felelős alpolgármester, a másodrendű vádlott Fürst György is megkapta, s minden bizonnyal Verók István polgármester is, mégsem terjesztették a testület elé.

Rabin azt is kifejtette, hogy tudott az ingatlanban lévő kávézó egyik tulajdonosának, Losonczy Pálnak az ajánlatáról is, bár erről csak hallomásból értesült, és annak összegszerűségét sem ismerte.

Losonczy egyébként a hatóságok előtt úgy nyilatkozott, hogy üzlettársát megkereste egy, az önkormányzattal közeli kapcsolatot ápoló személy, és baráti vacsorán azt mondta, ők is megvehetik a palotát kétszázmillió forintért, ha ugyanannyit még „szétdobnak”.