Magyar Hírlap online

Utópiák vége

Álláspont

Az utópiáknak vége, mi több, szembekerültek a valósággal és megsemmisültek – ez a rövid foglalata Orbán Viktor miniszterelnöknek a hagyományos kötcsei találkozón elmondott beszédének, amelyet a jobboldali értelmiség előtt tartott. A történelemben közismertek Sztálin, Hitler avagy Rákosi illuzórikus elképzelései a kommunizmus és a fasizmus emberiséget megmentő politikájáról, amelynek vége a szenvedés, a rombolás és sok százmillió ember halála lett. Az utópisztikus elképzelés érdekes módon a legtovább a szocialisztikus álmok talaján élt tovább, amelynek középpontjában a hazugság, a félrevezetés, az emberek becsapása állt. A rendszerváltás elmúlt húsz évében a Horn-, Medgyessy-, Gyurcsány- és Bajnai-féle balliberális kormányok a választók hiszékenységére építettek, ezért tizenkét évig hatalomban tudtak maradni. A szocialisták és szabad demokraták, amíg hazug ígérgetésekkel altatták a köznépet, addig holdudvarukkal karöltve áron alul eladták a nemzeti vagyon jelentős részét, kiürítették az államkasszát, a magyar gazdaságot csődbe vitték. Közben külföldi bankoknál óriási hiteleket vettek fel, amelyeknek semmi látszata nem maradt, viszont hihetetlen adósságot halmoztak fel, százezrek váltak munkanélkülivé, nem beszélve a csúcsra járatott állami korrupcióról, amely morálisan is kikezdte a társadalmat. Az állam a működésképtelenség szélére sodródott. Szekfű Gyula történész – A magyar állam életrajza szerzője – a haját tépné, ha élne, és szembesülne az MSZP–SZDSZ államot lebontó, romboló produkcióival. Hiszen Szekfű Gyula még a Monarchia létezése alatt, 1917-ben megfogalmazta Magyarországról a nemzetállam fogalmát, amely nem jelentett mást, mint a külső erőktől független, szuverén államot. Ezt a függetlenséget adták fel, veszélyeztették utópiájukkal a magukat kommunistáknak nevező Kádárék és a szocialista, liberális álruhába öltöző kapitalista, kozmopolita Gyurcsányék.

A kétharmados polgári győzelemmel 2010 áprilisára az utolsó baloldali utópisztikus hatalomépítés is megbukott. Kötcsén szombaton ismételten egyértelművé vált, hogy Orbán Viktor kormányfő felelős a nemzetéért, és építkezni akar. Méghozzá a valóságra épülő politikával akar célt érni, és nem hazug ígérgetésekkel, akár az önkormányzati választásoknál vagy a jövő évi költségvetés megvalósításánál. Nem lehet tovább hamis számokkal, valótlan statisztikai adatokkal, a jövőnk felélésével egy országot kormányozni.

Mindezt el kell mondanunk azoknak is, akik ilyen hosszú ideig hatalomban tartották a pénzéhes, nemzetáruló, baloldali politikusokat. Az igazság kimondása nem jelenthet negatív osztályzatot, a jobboldal népszerűségi indexének lecsúszását, a jelenlegi Fidesz–KDNP-szövetség kárára. Az illúziókra tovább nem lehet építeni, nem térhetünk le a valóság ösvényéről. Hosszú idő után ismét van egy olyan párt, amely nem az ideológiáját akarja ráerőltetni nemzetünkre, hanem a jobboldalnak azt a természetes velejáróját, amelynek lényege a szabadság és a demokrácia. Ezek azok a valóságos fogalmak, amelyeket nem lehet feladni, és meg kell védeni. Ehhez szükség van nemzeti egységre. Soha ilyen közel nem álltunk hozzá. A miniszterelnök nem véletlenül emelte ki, hogy a kétharmad elérése azért történhetett meg, mert a polgári középosztály szövetséget kötött a szerényebb egzisztenciájú és szegényebb sorsú óriási társadalmi csoportokkal. Ezt a nemzeti egységet meg kell tartani a polgári értékrend elterjesztésén kívül azzal is, hogy a nehezebb sorsú emberek az életükben ezentúl sikeres, elérhető utat járhassanak be, és ne szédítsék meg őket a politika drogdílerei, akik csak hazudják az úgymond járható utat. A baloldali utópiák ugyanis a legveszedelmesebbek.

József Attila Thomas Mann üdvözlésére írott versében éppen az egyik legfontosabb gondolatot fogalmazta meg abban az évben, 1937-ben, amikor a kommunista és a fasiszta diktatúrák a hatalmuk csúcspontjához érkeztek a hamis utópiák, a hazug jövendölések jegyében: „…az igazat mondd, ne csak a valódit…” Talán a véres, pusztító háború is elkerülhető lett volna. Orbán Viktornak és hatalomra került nemzedékének talán éppen az lehet a küldetése, legsürgetőbb feladata, hogy folytassa azt, amit elkezdett, és utópiák helyett a realitásokból táplálkozó politikát megteremtse, elfogadtassa.