Magyar Hírlap online

Utolsó beszédében a kormány mellett állt ki

A nemzetközi nyomásról is szólt Csurka István

Az Orbán-kabinet támogatására biztatott utolsó nyilvános beszédében, januárban, egy szegedi demonstrá­ción Csurka István.



A kórházból kéredzkedett ki, és mondta el utolsó nyilvános beszédet Csurka István Szegeden, ja­nuár 14-én, az ország függetlensége, az alaptörvény védelme és a kormány intézkedéseinek támogatása érdekében a Magyar Megmaradás Közössége, a Polgári Körök és a Szegedi Gondolkodó Magyarok Közössége által szervezett szimpátiatüntetésen. „Azért vagyunk itt, hogy megerősítsük a magyar kabinetet, illetve Orbán Viktor miniszterelnököt. Hazánkat soha nem látott agresszió fenyegeti, Magyarországot nem magyar országgá akarják változtatni, ezért a tömeg erejével kell szembeszállni a példátlan nemzetközi nyomással. Ez a nyomás galád módon visszalökné az országot egy olyan állapotba, ahol minden az idegeneké. Pedig a mostani, kétharmados hatalmat teljesen törvényes, szabályosan lebonyolított választások révén iktatták be” – egyebek mellett erről beszélt a politikus, aki a jelek szerint már igen rossz fizikai állapotban volt. Úgy fogalmazott: „Bocsássatok meg, hogy ilyen nyomorultul állok itt, de megígértem, hogy eljövök.”

Csurka István szólt arról is, elsősorban nem a gazdasági nézetkülönbségek állnak a nemzetközi támadások hátterében, hanem az új, januárban életbe lépett alaptörvény. A dokumentum ugyanis kimondja a sorsközösséget a határon túli magyarokkal. „Ez van útban, meg a kettős állampolgárság intézménye” – mondta. Hozzátette, sokaknak fáj, hogy az alkotmány a keresztény erkölcsről, a Szent Koronáról hangsúlyosan szól. „A kormánynak sajnos meg van kötve a keze, kénytelen volt visszavonulni. Ráadásul belföldről is támogatják ezt a nemzetközi nyomást. Ezzel szemben tömegeket kell az utcára hívni, felvonulásokat kell szervezni, hogy kiálljunk a magyarság mellett” – fogalmazott Csurka István.

Február 2-án személyesen már nem tudott megjelenni az Új Színház ülésén, csupán levelet írt a társulatnak az intézmény intendánsaként. Ebben arra biztatta a tagokat, hogy attól függetlenül, ki mit gondol a politikáról, szeretetben dolgozzanak együtt. A Kedves magyar testvéreim! megszólítással kezdődő levélben Csurka azt írta, súlyos betegség gátolja meg abban, hogy „személyesen vegyen részt mint intendáns a várva várt társulati ülésen”. Kifejtette azt is, számára fontos, hogy A hatodik koporsó című drámáját, amely az egész trianoni kérdést új megvilágításba helyezi, bemutassák. Az Új Színház körüli botrányról szólva úgy fogalmazott, a nyertes pályázat óta „mocskos harc” folyik ellenük, de „az állam és a főváros mellettük áll”. A színház feladatának Csurka azt nevezte, hogy a „lomtárbörtönre ítélt magyar klasszikusok egész sorát” támasszák fel Móricz Zsigmondtól Németh Lászlón át Páskándi Gézáig. „Ezek tehát az intendáns kérései egy rászakadt sors, betegség távolából” – olvasható a levél zárszavában.