Magyar Hírlap online

Újjáéledő kapcsolatok a történelmi egyházakkal

Az MSZP–SZDSZ-kormányok jegelték a párbeszédet

A Fidesz–KDNP-kormány garanciát vállal, hogy visszafizeti az egyházi iskoláknak azt a több mint négymilliárd forintos támogatást, amelyet az MSZP–SZDSZ-kormányok elvettek tőlük – jelentette ki lapunknak Szászfalvi László, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egyházügyi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkára.

– Hosszú évek után ismét államtitkári kézben van az egyházakkal való kapcsolattartás. Ez azt jelenti, hogy a Fidesz-kormány nagyobb rangot kíván adni a témának?
– Mindenképpen. Talán a legfontosabb kihívás, hogy az elmúlt nyolc évet követően, amikor a szocialista-liberális kormányzatok gyakorlatilag jegelték a párbeszédet, az egyházak bizalmát újra kell építeni az állam felé. Ehhez kiszámítható, napi szintű egyeztetési mechanizmus kell. Ebben eltökéltek és elkötelezettek vagyunk. Tudjuk ugyanis, a történelmi felekezetek az elmúlt évszázadok alatt annyi mindent tettek le az asztalra, hogy meg kell becsülnünk értékteremtő szolgálatukat.

– Van-e már arról konkrét elképzelés, hogy a kapcsolattartás milyen intézményi formában zajlik majd?
– Többszintű együttműködést szeretnénk kialakítani. A napi kapcsolatteremtés már hetek óta, gyakorlatilag kinevezésemtől fogva zajlik a magyarországi és a határon túli magyar egyházi vezetőkkel. Szó van róla, hogy még a nyáron tető alá hozzunk egy találkozót köztük és Orbán Viktor miniszterelnök között. Fontos, hogy a vatikáni vegyes bizottság is újra megkezdje az évek óta félbehagyott munkát, párhuzamosan a többi történelmi, intézményfenntartó felekezetekkel való egyeztetés folyamatával. Ennek keretében az olyan nagy ügyek, mint például az egyház-finanszírozás egészének újragondolása, a rendszer stabil, kiszámítható alapra helyezése, valamint az szja-felajánlások vagy a közgyűjtemények támogatásának a kérdése is napirendre kerülhet. Alapvető cél, hogy a felekezetek ne függjenek a költségvetés hektikusságától. A szakértői szintű együttműködés keretében elsősorban az elmúlt évek negatív diszkriminációs jelenségeit gyűjtjük csokorba, amelyeket a következő hónapokban, akár a jogalkotás eszközével is, szeretnénk felszámolni. Az egyházi intézmények működését akadályozó gátakat minél hamarabb meg kell szüntetni.

– Az utóbbi években talán a legnagyobb vihart az Állami Számvevőszék jelentései kavarták, amelyek milliárdos hiányt állapítottak meg az egyházi iskolák finanszírozásában. A kampány idején a KDNP részéről elhangzott az az ígéret, hogy visszafizetik az állam tartozását. Mikor?
– Nézzük a szikár tényeket: az elmúlt nyolc év alatt a szocialista-liberális kormányok a számvevőszék szerint több mint négymilliárd forintot nem fizettek ki a felekezeti intézményeknek a Szentszékkel, illetve a történelmi egyházakkal kötött megállapodásokban foglaltakkal szemben. Ezzel tanárokat, diákokat és szülőket rövidítettek meg. Az előző kormányzat, valamiféle egyházellenes politikai hangulatnak engedve, vagy éppen gerjesztve azt, nem volt hajlandó biztosítani a törvényben rögzített forrásokat. Mindeközben az érintett intézményeknek súlyos megpróbáltatást jelentett éveken keresztül kigazdálkodni a hiányzó összeget. A jelenlegi kormány elkötelezett, sőt garanciát vállal, hogy az iskolák vissza fogják kapni az elmaradt támogatást. Nyilvánvaló azonban, hogy a költségvetés realitásait figyelembe kell vennünk, ezért a tervek szerint ütemezett módon, két-három év alatt juttatnánk vissza az összeget.

– A finanszírozás függetlenítése a mindenkori büdzsé változásaitól jelentheti-e azt, hogy a vonatkozó törvényt újra megnyitva, a kárpótlást kiterjesztve a nem csak hitéleti és szociális tevékenység végzésére szolgáló ingatlanokra, az egyházaknak ismét lehetővé teszik az önálló gazdálkodást?
– Ezzel kapcsolatban egyelőre nincsen kormányzati álláspont, ám személyes véleményem, hogy legitim felvetésről van szó. Nyilvánvaló persze, hogy itt nem az egyházi nagybirtokrendszer visszaállításáról van szó. Ki kell azonban jelenteni: a húsz éve zajló, és vélhetően a következő esztendőben lezáruló ingatlanrendezési folyamat nem érintett minden, korábban elvett egyházi tulajdont. Ezek egy része annak idején azt a célt szolgálta, hogy stabil alapot biztosítson az egyházi intézmények működésének. Jogállami keretek között jogos felvetés az elkobzott vagyon tekintetében, hogy ezekre egy következő kártalanítási folyamatot lehessen alapozni. Ám erről az egyeztetés – a lehetséges külföldi példákat is meg kell vizsgálni – még el sem kezdődött az érintettekkel.

– Az idén húszéves az egyházakról és a vallásszabadságról szóló kétharmados törvény, felülvizsgálata többször is szóba került az elmúlt két évtizedben. Előveszik a témát?
– Ez is felmerül majd az egyházakkal folyó egyeztetéseken. Több dolgot is tisztázni kell. Például azt, hogy az egyház, mint kifejezés, egyáltalán használható-e bizonyos szervezetek esetében, de rengeteg egyéb kérdés is szóba jöhet. Az alapelvünk világos: azon vallási közösségeket, amelyek valóban hitéleti tevékenységet folytatnak, és ezen keresztül szolgálják a társadalmat, az államnak támogatnia kell. Azáltal is, hogy az – úgymond – nem komolyan vehető, esetleg haszonszerzési céllal létrehozott csoportokat kizárjuk a vallási törvény hatálya alól. A lényeg, hogy a valódi egyházak hitelességét ne járassák le a kiskapukat kihasználók. Ez az érdeke a történelmi egyházaknak, az államnak és a társadalomnak is.

– A balliberális oldalon egészen máshogy látják ezt a kérdést, ahogy azt – Semjén Zsolt KDNP-elnök, miniszterelnök-helyettes mellett – az ön által jegyzett törvénymódosító javaslatot is, mely lehetővé teszi az önkormányzati iskolák átadását egyházi fenntartónak. Utóbbi kapcsán elhangzott olyan vélemény, hogy az új kormány rekatolizálni akarja a közoktatást.
– Ez annak a szakszervezetnek az álláspontja, amelynek egy olyan szakértő dolgozik, aki éveken keresztül az oktatási minisztériumban gyártott ideológiát az egyházellenességből. Ezen érdekvédő aggódó hangját azonban az elmúlt nyolc évben nem hallottam, amikor az MSZP–SZDSZ-kormányok sorra záratták be a vidéki kistelepülések iskoláit, megszűntek a munkahelyek, oktatók, gyermekek, családok kerültek egyre rosszabb helyzetbe – miközben a vasúti szárnyvonalak bezárásával még a közlekedési lehetőségeiket is elvették. A nemrég elfogadott, egyébként nem kötelező érvényű lehetőséget megnyitó módosítás éppen ezen közösségeket szeretné megvédeni azzal, hogy esélyt kínál a helyi iskola megtartására átadással az egyháznak, úgy hogy ne kelljen az önkormányzatnak még öt évig „büntetőpénzt” fizetni. Megjegyzem, ez nem az egyházak nyomására történt, ám azt se felejtsük el, hogy a Kárpát-medencében nem éppen tőlük kellene félteni az oktatási rendszert.

– A napokban úgy nyilatkozott, hogy felül kell vizsgálni a kisebbségi törvényt. Mikor kezdődik a munka?
– Talán nem sértek meg senkit, ha azt mondom, nem ez most a legégetőbb probléma az országban. Ez tehát még kicsit odébb van. Az elmúlt két ciklus negatív következményeit, a kiszámíthatatlanságot és forráshiányt, persze ezen a területen is fel kell számolni. Fontos, hogy a kisebbségi önkormányzatok ne „kalandozzanak el”, hanem célkitűzésüknek megfelelően a nemzetiségek kulturális identitásának megőrzésén munkálkodjanak. Hasonlóképpen rendet kell tenni a civilszervezetek támogatási rendszerében, amely az utóbbi években elfogadhatatlan módon átpolitizálódott.

Hirdetés:
Nincs lakásbiztosítása? Kösse meg a piacvezető lakásbiztosítónál, havonta már egy pizza áráért védheti otthonát! Lakásbiztosítás