Magyar Hírlap online

Ügyvédi érvek: egy kiló alma, liter almalével

Felmentést kért védője az erzsébetvárosi ingatlancsalási ügy egyik kulcsszereplője, az ingatlanok értékbecslését végző Kormos Lajos ügyében. Zámbó Gyula úgy érvelt, a becsült értékek reálisak.



Több mint egy teljes évszázadot ugrott vissza az időben perbeszédének felvezetéseként Zámbó Gyula. A vád szerint a hamis értékbecsléseket végző Kormos Lajosnak, a Hunvald-per negyedrendű vádlottjának védője.

Az első nap Budapesten című könyvből idézett, amely a Pest, Buda és Óbuda egyesülésével világvárossá lett magyar főváros kialakulásáról szól.

Az ügyvéd szerint „az élethelyzet hasonló volt” százharminc évvel ezelőtt, mint a mostani ezredfordulón: fokozott várakozással tekintett mindenki a jövőbe. Ez tíz éve azt jelentette, hogy a leendő uniós csatlakozásra várva a külföldiek érdeklődése megnőtt Budapest iránt, nagy számban indultak beruházások, és virágzott az ingatlanpiac. „A várakozás és a tényleges helyzet közötti konfliktus szükségszerűen oda vezetett, hogy büntetőügy lett az ingatlan adásvételből, amelyben a szerencsésebbek tanúként, a szerencsétlenebbek vádlottként vesznek részt” – fogalmazott Zámbó Gyula. Mint mondta, az ingatlan értéke annyi, amennyiért azt megveszik, és ha valaki hárommillió forint helyett harmincat is ki tud valamiért „zsarolni”, az nem az értéket, hanem az árat befolyásolja.
Érvelését alátámasztandó, egy kiló almát tett ki az asztalra, amelyet kétszáz forintért vett, majd egy liter almalevet, amelyért négyszázat fizetett. „Az ügyészség szerint ez a két termék ugyanannyit ér” – közölte, s megjegyezte, ilyen alapon bíróság elé kellene állítani azt, aki eladta neki a „drága” almalevet.

A vádiratra utalva – amelyben az áll, hogy az elsőrendű vádlott Gál György, a VII. kerületi önkormányzat akkori gazdasági bizottságának SZDSZ-es elnöke megrendelte védencétől, Kormos Lajostól az értékbecsléseket –, azt mondta, senki nem tiltja, hogy a megrendelő mondhasson egy árat az értékbecslőnek, más kérdés, hogy aztán utóbbi mit becsül.

A vádiratból Kormosról szerinte az derül ki, „olyan buta”, hogy irreális árakat adott meg, de hozzátette, „a butaság nem bűncselekmény”.

Úgy vélte, csupán „erős túlzással” lehet azt állítani, hogy Gál György csak Kormos „szándékos segítésével” tehette volna meg, hogy az önkormányzati testületet megtévessze, mivel szerinte a tényállítások védencére nézve igen hiányosak.

Zámbó végül Kormos Lajos valamennyi vádpont alóli felmentését indítványozta, mondván, az értékbecslésekben szereplő ingatlanárak reálisak, s ezt „az sem írja felül, ha holnap valaki többet ajánl” értük. Úgy fogalmazott, noha a vádlottak nem lehetnek elégedettek, de „örüljünk annak, hogy ez az ügy elindult, és idáig eljutott”, mert „tanulsággal szolgál” a városvezetésnek, a politikának, az ingatlanpiacnak és az üzleti életnek egyaránt.