Magyar Hírlap online

Szerenád szólt a Rózsadombon

A szabadtéri balliberális retropartin a "Göncz-villa" előtt néhány százan énekelték Bródy Jánossal, hogy ha én rózsa volnék…

Szerenáddal köszöntötte tegnap úgy ötszáz ember a kilencvenedik születésnapját ünneplő Göncz Árpád volt köztársasági elnököt rózsadombi otthonánál. Az ünneplést Bródy János zenész, Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke, Konrád György író, SZDSZ-alapító és Kuncze Gábor, a szabad demokraták korábbi elnöke kezdeményezte.



Fagyoskodva várni egy buszra, nem nagy ügy, egy dugig tömött járműre felszállni már annál inkább. És még az sem vigasztalja a kapaszkodni is alig képes embert, hogy Bauer Tamás kényelmesen üldögél. Gyanúnk támad: miközben a viharverte jármű felkapaszkodik a Rózsadombon, a sok idős hölgy és úr, mit sem törődve a heringéletérzéssel, lelkesen üdvözli egymást. Szerencsére azért hamarosan odaérünk a Vérhalom térre. Egy kőhajításnyira már gyülekeznek a többnyire szépkorú polgárok. Össze is jönnek néhány százan, kiegészülve néhány fiatallal és középkorúval, hogy közös énekléssel felköszöntsék az 1990 és 2000 közötti Magyarország köztársasági elnökét.

A szerenád kiötlői amolyan „retrocsapatot” alkotnak, hiszen nem mások a szervezők, mint Bródy János zenész, Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció (DK) elnöke, Konrád György író, az SZDSZ alapító tagja és Kuncze Gábor, a szabad demokraták korábbi elnöke. De nemcsak ők jöttek el, hanem más balliberális „celebek”, így Gréczy Zsolt Gyurcsány-famulus, Suchman Tamás volt képviselő, Niedermüller Péter DK-alelnök vagy Schiffer János. A szervezők korábban közleményben jelezték, hogy számítanak a volt köztársasági elnök tisztelőinek részvételére a szerenádon. Arról is megemlékeztek, hogy – az amúgy az SZDSZ által delegált – Göncz plebejus-polgár államfőként kifejezte a nemzet egységét. (Hiába, újra nagy divat lett a plebejus meghatározás.) Göncz Árpád kikezdhetetlen életútja, szerénysége, embersége és bölcsessége iránymutató lehet mindannyiunk számára is – írták a szervezők.

Közülük a legnagyobb érdeklődés persze a tegnapi ünnepségen is Gyurcsányt övezte, amikor a jókora „Göncz-villa” előtt megjelent hórihorgas alakja, egyből körbevették veterán SZDSZ-esek és örökifjú DK-sok. Kicsit olyan volt az egész, mint egy szabadtéri balliberális nosztalgiaparti, ám amikor Bródy János tolmácsolásában felcsendült a Ha én rózsa volnék…, a résztvevők a zenésszel együtt csendesen elénekelték a legendás dalt. Az ünnepélyes hangulatba némileg belezavart a csöppet sem remek szervezés, ugyanis a Vérhalom téren araszoló autók s buszok előtt mindig meg kellett nyílnia a tömegnek. Kisvártatva „Árpi bácsi” feleségével kijött a villa erkélyére, integetve üdvözölni tisztelőit. Hamar visszament, igaz, Halász Judit szülinapos dalára a kilencvenesztendős ünnepelt egy percre ismét kimerészkedett integetni a tapsoló emberek színe elé. Ezzel vége is lett a szerenádnak. Kis tanácstalanság, toporgás után hazaindult a nép. „Jaj, odébb kellett volna állnunk, hogy jobban lássunk, de nem baj, majd az ATV-ben megnézhetek mindent” – vigasztalta magát és ismerősét egy hölgy.

Lefelé a Rózsadombról gyalog bandukoltunk. Nem bántuk meg. A mellettünk elsőként elhúzó 11-es buszon ugyanis annyian voltak, hogy akár még a két éve gyengélkedő Szabad Demokraták Szövetsége pártélete is fellendülhetne tőlük. Vagy nem…

---

Államfői „pillanatok”

1990 májusában az MDF–SZDSZ-paktum következtében a szabad demokrata Göncz Árpád lett az Országgyűlés új elnöke, és az alkotmány értelmében az ideiglenes köztársasági elnök is, majd 1990 augusztusában a Ház megválasztotta a Magyar Köztársaság elnökének.

1990. október végén taxisok ezrei zárták el az ország közlekedési csomópontjait, hogy tiltakozzanak a várható benzináremelés ellen. A blokádokon SZDSZ-es politikusok izzították a hangulatot, miközben Horváth Balázs belügyminiszter, aki a kórházban lévő Antall József kormányfőt helyettesítette, kijelentette, a kabinet nem hátrál meg, és minden törvényes eszközzel helyreállítja a rendet. Nem lesz erőszak – jelentette ki a belügyminiszter később, a köztársasági elnöktől távozóban. Göncz Árpád nyilatkozataiban a taxisok mellé állt, később pedig amnesztiában részesítette a háromnapos blokád résztvevőit.

1991 júliusában Göncz nem nevezte ki az Antall József miniszterelnök által a Magyar Televízió és a Magyar Rádió élére jelölt alelnököket, Csúcs Lászlót és Nahlik Gábort, lelkiismereti okokra hivatkozva. Másfél éven keresztül visszautasította a két médium élén álló Hankiss Elemér és Gombár Csaba felmentését is. Göncz Árpád annak ellenére menetelt szembe a demokratikusan megválasztott kormány döntéseivel, hogy az Alkotmánybíróság is megállapította: nincs joga megtagadni az aláírásokat.

1992. október 23-án füttykoncert fogadta Göncz Árpádot a Kossuth téren. (Nyilvános gyűléseken többször is kifütyülték.) Az akkori parlamenti ellenzék – az MSZP, az SZDSZ és a Fidesz – jórészt azt állította, a fütyülők bőrfejűek voltak, és fasiszta jelszavakat kiabáltak. A kormánypártok tagjai – köztük Boross Péter belügyminiszter – viszont azt vetették Göncz szemére, hogy a bőrfejűek száma elenyésző volt és a kritikát az elnök azért kapta, mert úgymond kisszerű politikai csatározásokba bonyolódott. Mint megemlítették, az államfő ellentétbe került az ötvenhatos szervezetekkel, s azt is, hogy nem írta alá az igazságtételről szóló törvényt.

1993 novemberében az olasz La Stampa című lapban megjelent interjúban Göncz lényegében azt fejtegette, hogy Magyarországon veszélybe került a sajtószabadság, az elektromos tömegtájékoztatási eszközök a kormány kezében vannak, így az ellenzék nem tud a néphez szólni. Göncz a Nyugat segítségét kérte a magyar demokrácia „megmentéséért”.

1995-ben Göncz Árpádot az Országgyűlés újabb ötéves időszakra megválasztotta, s az államfői posztot 2000 augusztusáig töltötte be. A Horn-kormány idején minden törvényt megfontolás nélkül aláírt.

---

„Kedves, laikus”

Kósa Lajos, a Fidesz ügyvezető alelnöke a Republikon Intézet tegnapi konferenciáján arról beszélt, hogy Göncz Árpád úgy élt és él jelenleg is mindenki fejében, mint nagyon kedves, laikus értelmiségi. Szerinte az elnök környezetében korábban is hemzsegtek azok a figurák, akik a korábbi diktatúrához kötődtek, és csupán azért maradhattak a helyükön, mert kihasználták a naivságát. Mint mondta, Göncz stábja például elintézhette, hogy a felesége meghívhassa Milosevic nejét a délszláv polgárháború idején. Kósa szerint illúzió, hogy egy államfőnek nincs véleménye: Göncz 1994-ben azt mondta, a Horn-kormánynak nincs alternatívája. Felidézte, bár 1990. október 23-án nagyon jó beszédet tartott, de nem volt benne, kik és hogyan verték le a forradalmat. (MH)