Magyar Hírlap online

A Jobbik a nemzeti bolsevizmus pártja

Széles Gábor: Párhuzam vonható a Jobbik és a történelmi kommunista, náci alakulatok között

Széles Gábor, lapunk tulajdonosa szerint helytálló az a megfogalmazás, hogy a Jobbik a nemzeti bolsevizmus pártja. Úgy látja, a Jobbik a demagógia eszközével az elszegényedett észak-magyarországi ipari körzetekben és a keleti, ugyancsak kilátástalansággal küszködő, hajdan erős mezőgazdasággal rendelkező területeken népszerű. Széles Gábor úgy vélekedett: épp ezért a polgárosodás programjával, a gyökeres gazdasági fordulattal lehet a radikalizmus vitorlájából kifogni a szelet.

– Mit szól ahhoz, hogy a napokban az egyik televíziós vitaműsorban Gerő András történész arról beszélt, Magyarország bajainak fő oka az, hogy megállt a polgárosodás folyamata.

– Egyetértek ezzel, elsősorban vidéken rekedt meg a polgárosodás. Sajnos, ma azt látjuk, hogy a korábban már a polgárosodás útjára lépett réteg szakad le, nem lát kiutat a problémáiból. Az én programom arra épül, hogy elképzelhetetlen és lehetetlen az országot úgy növekedési pályára állítani, hogy a vidék Magyarországán nem tudunk gyökeres gazdasági fordulatot véghezvinni. A munkahelyteremtés zömét is elsősorban vidéki relációban kell megvalósítani, részben a családi gazdálkodás, a kisvállalkozók megerősítésével. Ezzel lehetne a radikalizmus vitorlájából kifogni a szelet, hiszen ők demagóg módon a valóban meglévő szegénységet, kilátástalanságot felhasználva politizálnak. A Jobbik viszont nem megoldást kínál ennek a rétegnek, csak a szavazatára van szüksége.

– Ugyanebben a tévéműsorban az is elhangzott, hogy a Jobbik úgynevezett nemzeti bolsevizmust képvisel. Mi erről a véleménye?

– Ehhez először történelmi perspektívában kell megvizsgálnunk a német nemzetiszocializmust és a szovjet kommunizmust. Adolf Hitler elsősorban a 1929–30-as világválságban megnyomorított városi munkásságra építette programját. Ekkoriban nem is törődött nagyon a parasztsággal, de később az is az NSDAP politikájának támogatója lett. Hitler ezért nem is tett különbséget a munkásság és a parasztság között. A Szovjetunióban Lenin és Sztálin ugyancsak a munkásrétegre épített, a munkások viszont kimondottan ellenségüknek tartották a parasztokat. Erre bizonyíték a kolhozosítás, a kulákfogalom bevezetése és az ukrajnai mesterséges éhínség kirobbantása is.

– A Jobbik mire építhet?

– Az aktív, dolgozó munkásokra nem, hiszen nincs már munkásréteg. Viszont nem meglepő, hogy a tavalyi uniós választásokon és a mostani közvélemény-kutatásokban is azokban az észak-magyarországi körzetekben erős, amelyek egykor ipari központok voltak, de a munkások munkanélküliek lettek. Ugyanez jellemző Kelet-Magyarország elszegényedett paraszti területeire is, ahol a parasztság napi megélhetési gondokkal küzd. A Jobbik csak azokban a mezővárosokban, nagyobb településeken nem erősödött meg, ahol a polgárosodás úgy-ahogy lezajlott. Ugyancsak „sikeres” azon fiatalok körében, akik főiskolát végezve állástalansággal, perspektívanélküliséggel találják magukat szembe. Párhuzamot vonhatunk a Jobbik és a történelmi kommunista, illetve náci alakulatok között abban is, hogy hozzájuk hasonlóan a Jobbik is pártmilíciát hozott létre. Az ellenségképet ők viszont nem a kulákságban, hanem a cigányságban találták meg. Ez színtiszta demagógia, csak a feszültség fenntartása, nem a megoldás az érdekük. Tehát helytálló az a megfogalmazás, hogy ők a nemzeti bolsevizmus pártja.