Magyar Hírlap online

Széles Gábor: A helyi gazdaságokat kellene megerősíteni

A kormányfőnek még több gordiuszi csomót kell megoldania – vélekedett lapunk tulajdonosa, Széles Gábor. Kifejtette, hogy a megváltozott nemzetközi gazdasági helyzetben a külgazdasági függőséggel szemben célravezetőbb lenne a helyi gazdaságokra, termelésre, feldolgozásra és a helyi pénzekre alapuló gazdaságpolitika. Újra sürgette az önálló Pénzügyminisztérium felállítását. Egy ilyen tárca szerinte a gazdaságfejlesztésre tudta volna csoportosítani annak a több mint 2000 milliárd forintnak egy részét, amely a jelenlegi gazdaságpolitika miatt „beragadt” a rendszerbe.



– Már jobboldalról is többen kritizálták, hogy a kormány helyes gazdasági stratégiát követ-e a megváltozott nemzetközi gazdasági környezetben. Ön szerint jogosak a kritikák?

– Én úgy látom, hogy ebben a helyzetben más irányokra van szükség. Már korábban voltak arra utaló jelek, hogy Európa és a világ gazdasága recesszióba kerül. Számunkra a legrosszabb hír az, hogy a német gazdaság teljesítése nem úgy alakult, ahogy az elemzők gondolták, és ezen belül a német autóipar még erőteljesebben lassul, mint a gazdaságuk. Az autóipar megrendelési állománya sokkal erőteljesebben csökken, mint azt korábban prognosztizálták. Mivel a kelet-európai gazdaságoknak az autó­ipari elektronikán keresztül van gyártási kooperációjuk a német iparral, félő, hogy ez a lassulás erőteljes negatív hatással lesz a mi gazdasá­gainkra is.

– A Fideszben a választások előtt többféle gazdasági elképzelés is versenyzett egymással. Ön szerint nem kellene ezeket az elképzeléseket most újra elővenni, megvizsgálni?

– A választások előtti időszakból legalább két fideszes gazdasági stratégiát ismerek. E kettő mögött elismert közgazdászok, programalkotók álltak. Az egyikből kormányprogram lett. Ennek a lényege: Nyugat-Európában kialakul egy olyan gazdasági növekedés, amely magával húz majd minket. A bruttó nemzeti össztermék (GDP) növekedése így majd lehetővé teszi, hogy a költségvetés bevételi oldala nőjön. Az elképzelésnek az is a része volt, hogy a növekedés automatikusan munkahelyteremtéssel jár majd. Ezzel a gazdaságpolitikával a növekvő fogyasztásra alapoztak: jelentősen csökkentették a személyijövedelemadó-terhelést, bevezették az egykulcsos adórendszert. Ezzel többletfogyasztást kívántak generálni, amellyel a belgazdasági növekedésre kívántak hatni. E szerint a stratégia szerint így végeredményben a fogyasztással a GDP-t is növelhettük volna.

Helyi hármas egység

– Mi volt a másik fideszes gazdasági stratégia?

– A csapatom által kidolgozott program lényege az volt, hogy ne az adókat csökkentsük. Ezzel ugyanis párhuzamosan csökkentjük azokat a forrásokat, amelyekkel a helyi gazdaságokat dinamizálni lehetne, vagy ezek mikroszöveteit össze lehetne varrni. A másik lényegi különbséget az jelentette, hogy a belgazdaságon belül mi kiemelten a helyi gazdaságok megerősítésére fókuszáltunk, az alacsonyabb importtartalmú helyi árutermelésre és a helyi feldolgozásra, elsősorban az élelmiszeriparra és az agrárfeldolgozásra támaszkodva. Nem hittünk ugyanis abban, hogy az általános fogyasztás nő majd. Ellenben abban igen, hogy a helyi árutermelés és a helyi feldolgozás fokozásával, valamint a helyi pénzek használatára támaszkodva a sok „kis”, lokális szintű növekedéssel fejlődhetne a belgazdaság. Ez az imént említett helyi hármas egység dinamizálhatná a gazdaságot, de úgy, hogy annak a helyi pénzek meghonosításával nem lenne országos inflá­ciós hatása. Ezzel csak akkor kellett volna számolni, ha a helyi gazdaságokban már eredményes lett volna, és megjelenne a valós termelés és a vásárlóerő országos szinten is. Ez automatikusan megakadályozná nemcsak az inflációs nyomást, hanem az ikerdeficit kialakulását is. Erre azért hívom fel a figyelmet, mert a másik gazdasági stratégia szerint, ha fel is pörgött volna a gazdaság, annak országos ikerdeficit-hatása is lett volna. Ugyanis ebben az esetben olyan termékeket „szívna fel” a piac, amelyeknek magas az importtartalmuk, így az ikerdeficit veszélye is fenyegetne. A helyi termelésre alapozott gazdaságban eleve nincs vagy nagyon kicsi az importtartalom, ez nem is vezetett volna ahhoz a helyzethez, amelyet öt-hat éve tapasztaltunk, amikor nemcsak a hiány, hanem az ikerdeficites hiány is nőtt.

2000 milliárdos forráskiesés

– Ön szerint az elmúlt egy évben a rendelkezésre álló forrásokból hatékonyan költöttek-e gazdaságfej-lesztésre?

– Már egy korábbi interjúban említettem, hogy nagyon fontos lenne az önálló Pénzügyminisztérium felállítása. Erre azért van szükség, hogy az ország cash-flow-ját végre miniszteri szinten tervezni lehessen. De a mostani helyzetben még egy fontos szempont, a költségvetésben „benn ragadt”, operatív célra nem használható hatalmas összeg szól emellett. De vegyük ezeket sorjában. Az egykulcsos adó bevezetésével 500 milliárdos lyuk keletkezett a költségvetés bevételi oldalán. Pont a cash-flow tervezéskor lehetett volna gondolkodni abban, hogy mi is lenne, ha nem csökkentenénk adókat. Így 500 milliárd operatív forrás állhatna rendelkezésre, amelyet a helyi gazdaságok fejlesztésére lehetne költeni.

De itt van a Mol-részvények ügye is, amely megint csak 500 milliárdos tétel. Ezzel nem az a bajom, hogy ki kellett találni egy olyan megoldást, amellyel az orosz energiaszektortól való függőségünket csökkenteni lehet, hanem az, hogy ehhez a pénzhez a likviditásunk biztosítására sem tudunk hozzájutni. Ebből a megvásárolt részvénycsomagból évente maximum 50 milliárdos paketteket lehet eladni. Így tehát rövid távon befagyott ez az összeg is, nem lehet gazdaságélénkítésre fordítani.

A nyugdíjpénztárakkal kapcsolatos változtatásokkal kapcsolatban 500 milliárdos összeget arra terveztek be, hogy költségvetési lyukakat betömjük. Ez tehát a harmadik ötszázmilliárd, amelyet operatív gazdaságfejlesztésre és munkahelyteremtésre nem lehet felhasználni. A bankokat és az energiaszektort érintő különadók szintén a költségvetésbe folynak be, ami 300 milliárdot jelent.

De azzal is számolni kell, hogy az Európai Unió jövőre előírta számunkra az áfa-visszatérítést, ami 300-350 milliárd forint. Összeszámolva ezeket a tételeket már 2000 milliárd forint fölötti beragadt pénzről beszélünk, amelyet nem tudunk gazdaságfejlesztésre költeni. A háromszázalékos GDP-hiányt persze tartani kell, de ha a befagyott tételeket a gazdasági fejlesztésekre fordíthattuk volna, nem ebben a helyzetben lennénk. Természetesen a költségvetés kiadási oldalát is csökkenteni kellett volna.

Centralizált pénzügypolitikát

– Ezek szerint ön hiányolja a kormányból a népszerűtlen, „ütőképes” pénzügyminisztert?

– Igen. Ennek a több mint 2000 milliárd forintnak a beragadásán már önmagában el kellene gondolkozniuk a döntéshozóknak. Felteszem a kérdést: vajon ennyire kényszerpályán volt az ország, hogy ebből az összegből semmit nem tudunk felhasználni? Szerintem egy önálló Pénzügyminiszté­rium, egy pénzügyminiszter, egy önálló cash-flow tervezés ennek a befagyott összegnek egy részét operatív célokra fel tudta volna használni.

– A munkahelyteremtés szempontjából sem egy kormánytagnál vannak a feladatok.

– Egyértelműen centralizálni kellene ezt a szerepkört is. Úgy vélem, egy embernek kellene összefognia a foglalkoztatáspolitikát. Ma a Nemzetgazdasági Minisztériumban a munkahelyteremtéssel, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumban a szociális ügyekkel, a Belügyminisztériumban pedig a közmunkaprogramokkal foglalkoznak. A munkahelyteremtés szorosan összefügg a vidékfejlesztéssel.
Az előbb kifejtett gazdasági likviditás és a munkahelyteremtés a két legfontosabb terület, így mind a két területet központosítani kellene. Remélem, a kormányfő képes lesz ezeket a gordiuszi csomókat minél hamarabb megoldani.