Magyar Hírlap online

Rövid pórázon tartották a brókercéget

László Csaba pénzügyminiszter volt a személyzetis

Az anyabank (K & H) és leányvállalata (K & H Equities) kapcsolatának részleteit is megismerhettük a K & H-per szerdai tárgyalásán, amelyen a banknak a leányvállalatot felügyelő egykori vezérigazgató-helyettesét hallgatta meg tanúként a Fővárosi Bíróság.



Zarnóczi Tibor, a K & H Bank vezérigazgató-helyettese volt az elsőrendű vádlott munkáltatója a banknál, ahol Kulcsár Attila az önkormányzati üzletágat vezette, míg a brókercégnél a vezérigazgató, John Milton „riportozott” hetente egyszer a bank vezérigazgató-helyettesével. A tanúként meghallgatott Zarnóczi elmondta, ő csupán profitábilis szempontból ellenőrizte a brókercéget. Az anyabank „nagyvonalúságát” és az ügy rejtelmességét jól jellemzi az alábbi párbeszéd.

Bíró: Tudott arról, hogy John Milton pénzmosásgyanús eseteket jelentett a rendőrségen?
Zarnóczi: Nem tudtam erről.
Bíró: Milton nem említette ezt?
Zarnóczi: Ezek szerint nem tartotta fontosnak.

A bíró felidézett egy levelet, amelyben a brókercég vezérigazgatója egy e-mailben arra hivatkozik, Rejtő E. Tibortól, a bank vezérigazgatójától kapott utasítást arra, hogy Kulcsár ügyfeleinek ne küldjék ki számlájuk egyenlegértesítőit, mert azokat Kulcsár személyesen adja át nekik. A tanú nem emlékezett ilyen levélre, s arra sem, hogy a brókercég vezérigazgatója erről említést tett volna.

A tegnapi nap egyik szenzációját az jelentette, hogy László Csaba akkori pénzügyminiszter javaslatára nevezték ki a brókercég új vezérigazgatóját, Csuka Lászlót, aminek magyarázatát a bíró hosszas kérdezősködés után sem értette meg. A másikat Rejtő E. Tibor szolgáltatta, aki elmesélte, miként lett Kulcsár a bank önkormányzati üzletágának igazgatója, mert a tanú erre sem emlékezett pontosan. 1999 nyarán történt az eset, amikor a központba olyan hírek érkeztek, hogy az ügyfelek több vidéki fiókban veszik ki a pénzüket. Valaki ekkor a vezetőségben azt mondta, ha ennek híre megy, a Postabank esetéhez hasonló pánik törhet ki, amit meg kellene előzni. „Valaki felvetette – mondta Rejtő –, hogy a brókercégnél van egy ember, Kulcsár Attila, akinek az ügyfele Pintér Dezső, a Tv2 elnöke. Felhívtam Pintért, s a kereskedelmi adó a hatórás híradóban helyre tette ezt az ügyet. Amikor Pintér bejött a bankba, megkérdeztem, miként köszönhetjük meg neki a segítséget. Ő ekkor hívta fel a figyelmünket Kulcsár nevére, akit amikor behívtunk, előállt az önkormányzati üzletág ötletével.”

Zarnóczi Tibor többször említette, hogy az anyabank rövid pórázon igyekezett tartani a brókercéget, Kulcsárral kapcsolatosan pedig azt mondta, a banki állása mellett azért tarthatta meg befektetési tanácsadói munkakörét is, mert a szerződésébe belefoglaltak egy „személyre szóló speciális feladatot”. Ez így szólt: „bankszintű kapcsolattartás vezető politikai, gazdasági, közéleti személyiségekkel”. Cáfolta azt, hogy Kulcsár nagy hatalmú ember lett volna, s ezt erősítette meg egy másik tanú, a brókercég Back Office részlegének vezetője is.

Az azóta nyugdíjba vonult hölgy – több korábbi tanúval egyezően – azt mondta, minden egyes belső értékpapír-átvezetést, amely ügyfelek számlái között történt, csak Bácskai Katalin, a K & H Befektetési Rt. (az Equities jogelődje – a szerk.) vezérigazgatójának ellenjegyzésével lehetett végrehajtani. „Mondhatott volna nekem bármit Bácskai – tette hozzá a tanú –, én végre nem hajtom az atyaúristennek sem, ha az szabálytalan.” Kulcsár kérdésére válaszolva azt is kifejtette, az ügyfelek írásos megbízása nélkül nem hajthattak végre semmilyen átvezetést, s egyébként is hármas ellenőrzési rendszert alkalmaztak a belső bizonylatokon. Szignálnia kellett a tranzakciókat annak a dolgozónak, aki a bizonylatot átvette, annak is, aki a számlák közötti átvezetést engedélyezte, s annak is, aki azt teljesítette. A bank belső ellenőrzése is évente többször vizsgálta a brókercéget – mondta a tanú. Mi lett volna, ha nem rövid a póráz?