Magyar Hírlap online

Jávor: Nem vagyok nevető harmadik

Az LMP új frakcióvezetője fényévnyire látja pártjáétól a Fidesz és az MSZP politikáját

A másik oldal puszta leváltásának szándékán túl, tartalmilag mind a Fidesz, mind a szocialisták társadalom- és gazdaságpolitikája élesen ütközik az LMP programjával – jelentette ki Jávor Benedek, az LMP új frakcióvezetője. Lapunknak arról is beszélt, hogy az ellenzéki, illetve választási együttműködés propagálói sem mondanak semmit arról, mi lesz a választások másnapján, milyen program mentén lehetne közösen dolgozni.

– A magyar sajtó nagy része hónapok óta arról írt, hogy elődje, Schiffer András és Karácsony Gergely az LMP két „erős embere”, akik ráadásul eltérő pártstratégiát szeretnének végrehajtani. Akkor nevető harmadikként lett a képviselőcsoport vezetője?

– Nem érzem magam annak, már csak azért sem, mert egyáltalán nem biztos, hogy olyan sok nevetnivalóm van. Az világos, hogy most olyan embert kellett a frakció élére választani, aki körül konszenzust lehet teremteni. A kongresszusi szavazás és a frakció döntése is azt mutatja, a személyem alapvetően mind a két testületben elfogadott és támogatott.

– Végül is nagyjából az a pártstratégia érvényesült, amelyet Schiffer András is ösztönzött. Akkor miért mondott le elődje néhány héttel ezelőtt?

– András elsiette a dolgot, meg kellett volna várnia a kongresszust. Egyébként rendkívül nemtelen támadások érték őt az elmúlt hónapokban. Sajnálom, hogy nem vállal semmilyen vezető szerepet a pártban, hiszen az LMP megalapításában és megerősítésében a legkomolyabb érdemei vannak.

– „A madarak azt csicsergik”, több szocialista politikus szerint is jó az MSZP-nek, hogy az LMP élére olyan ember került, aki főpolgármester-jelöltként mindössze tízszázaléknyi szavazatot szerzett.

– Majd meglátjuk, milyen frakcióvezető leszek, és hogy van-e örülnivalójuk a szocialistáknak. Amúgy korántsem tartom rossz eredménynek, hogy 2010 őszén egy frissen alakult párt aspiránsaként tíz százalékot értem el a főpolgármester-választáson, megelőzve a jobbikos jelöltet.

– Az LMP kongresszusa úgy döntött, egyelőre – elvileg 2014-ig – nem fűzi szorosabbra kapcsolatait a Gyurcsány-párttal és az MSZP-vel. Így akarják megnyerni a Fideszben már csalódott és esetleg a jövőben csalódó mérsékelt jobbos szavazókat?

– Világos ökopolitikai programunk van, amely egységes rendszert alkot. Ebben helyet kaptak olyan programpontok, amelyek hagyományosan baloldali jellegűek, ilyen a szolidaritás vagy az igazságosság elvének érvényesítése. És bőven megtalálha­tóak benne olyan elemek is, amelyeknek vannak érintkezési pontjaik a konzervatív vagy liberális politikával, értékvilággal, mint a helyi közösségek és tradíciók tisztelete, az emberi jogok védelme. Magyarországon azonban a választók mozgását elsősorban nem a politikaelmélet szabja meg, hanem a személyi kötődések, illetve a különböző kormányokhoz fűződő érzelmi viszony. Az LMP pont ezt az irracionális szekértábor-háborút szeretné meghaladni. Eddig is arra törekedtünk, hogy ne az egyik vagy a másik szekértábor csatlósaként lépjünk fel, hanem következetesen képviseljük az ökopolitikai programunkat. Ez az LMP-t valószínűleg képessé teszi arra, hogy megszólítson olyan szavazókat, akik 2010-ben sem voksoltak a Fideszre, és olyanokat is, akik azóta morzsolódtak le róla, és akik számára az MSZP és Gyurcsány Ferenc pártja is elfogadhatatlan. Arra alapozhatunk, hogy az LMP a választások óta stabilizálta támogatói bázisát, és egyes mérések szerint már a biztos pártválasztók kilenc százaléka szavazna ránk. De látjuk, hogy egy éve a bizonytalanok irányába a legnagyobb a mozgás úgy, hogy a Fidesz tábora mintegy másfél millió emberrel olvadt a legtöbb közvélemény-kutató szerint. Kulcskérdés, ez az óriási, bizonytalan tábor meggyőzhető-e arról, hogy érdemes politikailag aktivizálnia magát. Úgy gondoljuk, az LMP képes lehet arra, hogy ezen szavazók igen jelentős részét megszólítsa, főleg azokat, akik érzelmi okokból mind a Jobbiktól, mind az MSZP-től és a Demokratikus Koalíciótól távol akarják tartani magukat.

– Frakcióvezetővé választása után lényegében úgy nyilatkozott, az LMP nem akarja rehabilitálni az MSZP-t, a DK-t, és hogy minden együttműködés előfeltétele a 2006 őszén történtekkel, illetve a pártfinanszírozás anomáliáival való szembenézés. Gyurcsány Ferenc DK-elnökként levelében jelezte, megvitatná ezt az LMP-vel, amit frakcióvezetőként elutasított a hét végén. Ha mégis sikerülne a kérdéseket meg- vagy kimagyarázniuk Gyurcsányéknak és a szocialistáknak, szorosabban együtt tudnának működni velük?

– Attól sem igazán lehet eltekintetni, hogy a kétharmados többségű Fidesz-kormány megalakulásához az előző évek MSZP-s kormányzása rendkívül nagymértékben hozzájárult. Az LMP-nek nem pusztán az a célja, hogy az Orbán-kormányt leváltsa, hanem az is, hogy azon a politikai mechanizmuson lépjünk túl, amely a Fidesz kétharmadához és az elmúlt húsz év számos kudarcához vezetett. Szerintem a jobb- és a baloldali tábor egymást feltételezi, Orbán nélkül nincs Gyurcsány, és ez fordítva is igaz. Ezen túl kellene lépni, az LMP stratégiája erre is irányul. Arról nem beszélve, hogy a másik oldal puszta leváltásának szándékán túl, tartalmilag mind a Fidesz, mind a szocialisták társadalom- és gazdaságpolitikája élesen ütközik az LMP programjával. A választási együttműködés propagálói sem mondanak semmit arról, mi lesz a választások másnapján, milyen program mentén lehetne együtt dolgozni.

– Ha az Orbán Viktor vezette táborral nem, a Gyurcsány Ferenc által is fémjelzett baloldallal sem és a Jobbikkal sem akar összeállni az LMP, akkor mégis, hogyan kívánnak kormányra kerülni 2014-ben? Hiszen egyedül ez még akkor sem sikerülne, ha esetleg középpárti státusra tennének szert.

– Bár az ellenzéki politikai stratégiák elsősorban 2014-ről szólnak, az azt követő időszakra is tervezni kell. Az LMP fontosnak tartja, hogy lehetőség szerint kormányra kerüljön, és az elképzeléseit meg tudja valósítani, de nem mindenáron. Nem célunk megtalálni azt a stratégiát, amely mindenképpen kormányra emel 2014-ben. Azt viszont szeretnénk elérni, hogy az, amit a világról, a magyar társadalom berendezkedéséről és a hazai gazdaságpolitika irányításáról gondolunk, hosszú távon hatékonyan képviselhető legyen. Ha a kormányra kerülésnek az az ára, hogy ezeket fel kell adni, akkor nem értünk el semmit. Természetesen bízunk abban, hogy két év múlva meghatározó erő leszünk, de még nem látjuk, 2014-ben milyen szereplők lesznek. És még abban sem lehetünk biztosak, pontosan milyen választási törvény lesz akkor hatályban, hiszen a saját érdekét szem előtt tartva a Fidesz szereti az utolsó pillanatban is megváltoztatni a legkülönfélébb jogszabályokat. Mindez befolyásolja majd, milyen stratégiát folytatunk.

– És addig milyen politikát is követnek?

– A kongresszus egyértelműen határozott arról, hogy az LMP a következő hónapokban és években önálló politikai arculat felmutatására törekszik. Ennek során együttműködünk civilszervezetekkel, állampolgári mozgalmakkal és konkrét esetek kapcsán, alkalmanként, ahogyan eddig is, más ellenzéki pártokkal. Ez megtörtént a parlamenti obstrukció és a közös, ellenzéki tüntetés révén is.

– Igen, az első esetben az Országgyűlésben együttműködtek a Jobbikkal és az MSZP-vel, január 2-án pedig közösen demonstráltak sok más szervezet mellett még Gyurcsány pártjával is.

– Valóban, de sem a Jobbikkal, sem az MSZP-vel, sem a Gyurcsány-párttal nem akarunk intézményes együttműködésre lépni, például egy ellenzéki kerekasztalnál. Az LMP kongresszusa világos szándékot fejezett ki, mégpedig azt, hogy a pártnak 2014-ben önállóan kellene indulnia. De mondom, még az új választási törvényeket is átírhatják Orbán Viktorék, és még azt sem lehet teljesen kizárni, hogy egy önmagát nem demokratának tartó Jobbik megerősödése ellen pont a Fidesszel együtt kell majd fellépni.

– A Magyar Szolidaritási Mozgalom még beleesik az LMP által kedvelt civilszervezet, állampolgári mozgalom kategóriába, de közben ez a csapat hívná össze az ellenzéki kerekasztalt. Velük mit kezdenének?

– Az ellenzéki kerekasztalhoz nem a Szolidaritás miatt nem ülünk le, hanem azért, mert a DK-val és az MSZP-vel nem akarunk intézményesen együttműködni. A Magyar Szolidaritási Mozgalom nem hordozza azt a felelősséget, amelyet Gyurcsány Ferencék és a szocialisták. Tehát a Kónya Péter és Árok Kornél vezette szervezettel együttműködésre törekszünk.

– Utcai akciókban is?

– Akár azokban is. Az LMP által – december 23-án az Országház előtti akciónkkal – elindított Új Ellenállásra azért van szükség, mert úgy látjuk, az általunk eddig szakmailag nagyon komolyan vett parlamenti politizálást a Fidesz–KDNP-s többség elképesztő módon korlátozta az ominózus házszabály-módosítással. Ez lehetővé teszi, hogy egy nap alatt elfogadjanak egy törvényt, lényegében kiiktatva a parlamenti vitát. Így már nem fektethetünk be annyi ener­giát az immár bábszínházzá silányított parlament munkájába, mint az elmúlt két évben. Folytatjuk persze a parlamenti munkát, de az eddigieknél nagyobb energiákat, forrásokat szánunk a választópolgárokkal való közvetlen kapcsolattartásra és kommunikációra.