Magyar Hírlap online

Nincs új…

Álláspont

…a nap alatt. Mondhatjuk lapunk címlapsztoriját olvasva, amelyből kiderül, hogy új feladatot kaphat sokat tűrt hazánk megfáradt barna medvéje, Kuncze Gábor. Kollégáink fülese szerint ismét ő lenne a kulcsember, mi több, a nómenklatúra túlélésének záloga, ha vállalja a felkérést, és elindul az MSZP és a dezertőr SZDSZ-esek színében az őszi budapesti főpolgármester-választáson.

Tizenhat évvel ezelőtt, ugyancsak a tél vége felé járva a sajtóban heteken át ment a vad találgatás arról, hogy az SZDSZ milyen feltételekkel lenne hajlandó összeállni a szocialistákkal a választás után. Nem egy tudósító tudni vélte: az SZDSZ feltétele, hogy Kuncze Gábor legyen a miniszterelnök, Horn Gyula pedig lépjen hátrébb egyet-kettőt. Mivel az első fordulóban az egykori állampárt a vártnál jóval több szavazatot kapott, a liberálisok pedig gyengébben szerepeltek, elillant Kuncze kormányfői ábrándja, ám – ahogyan a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerzője megjegyezte - így is „ügyes sakkhúzásnak bizonyult, hogy az SZDSZ nem Pető Iván pártelnököt, hanem Kunczét jelölte a miniszterelnöki posztra”. A tudósító, Matthias Rüb emlékezetessé vált érvelése szerint Kuncze segítségével az SZDSZ könnyebben válhat széles támogatottságot élvező néppártá, mert ő „a szakértelem és a nyugodt vita embere és nem zsidó”.

Nos, ismét ott állunk, hogy egy ilyen tisztának látszó arcra van szüksége az MSZP-nek, azon belül is a kártyákat fáradhatatlanul keverő és újraosztani próbáló Gyurcsány Ferencnek. Habár Gyurcsány információink szerint egy időben maga is a főpolgármesterkénti visszatérés tervét szövögette, most (alighanem a saját népszerűségi indexét látva) már azt tervezi, hogy az ősszel Kunczét küldené a ringbe, hátha sikerül vele megszorongatni Tarlós Istvánt, egyben lesöpörni a másik várható riválist a porondról, Dávid Ibolya és Retkes (Demszky) Attila egyelőre ismeretlen közös jelöltjét.

Jó kérdés, az MSZP miért bízik abban, hogy újra bejön az 1994-es trükk? Akkor is az állampárt és a valamikor még antikommunista retorikával taroló liberálisok összeboronálásához volt szükség egy még el nem koptatott és a gulyáskommunista déjà vure vágyó MSZP-szimpatizánsoknak is elfogadható bajszos alakra. Most is abban bíznak, hogy Kuncze még meg tudná nyerni az MSZP-nek a budapesti liberálisokat és a szocikat sem riasztaná el. Ám a bajusz ezúttal kevés lehet.

1994 óta történt egy, s más, amit összegezve még az egykor volt liberális szavazók is közelebb kerülhetnek a felismeréshez, hogy kicsoda is valójában Kuncze Gábor.

Íme néhány csöpp emlékeztetőül a gazemberség feneketlen kútjából: Kuncze Gábor a Horn-kormány belügyminisztereként pecsétes papírt állíttatott ki arról, hogy az ÁVH börtöneiben nem verték a politikai foglyokat, majd egy tüntetésen bilincsbe verette a szabadságharc hősét, Pongrátz Gergelyt. Visszadobta Wass Albert állampolgársági kérelmét, megalkotta a „megélhetési bűnözés”, mint enyhítő körülmény fogalmát, rászabadítva az országra a fosztogatókat, közben tétlenül nézte, hogy a testvére lenyúlja a magyar tankönyvpiacot. És miután elbukott mindaz, amit képviselt, az Orbán-kormány négy éve alatt dörmögvén másról sem beszélt, csak az állítólagos lopásokról. Alig két évvel a Lop-stop-kampány után azonban pont az SZDSZ korrupciós ügyeinek a felhánytorgatása okán bukott el Medgyessy Péter és szabadult az országra Gyurcsány Ferenc. Kuncze Gábor hű fegyverhordozóként végigasszisztálta a gyurcsányi ámokfutást, majd az EP-választás csúfos kudarca után angolosan távozott. Azóta műsorvezetőként ripacskodik a Klubrádión, legutóbb például ciántablettát ajánlott azoknak, akik szerint rosszabbul élünk mint pár éve.

Most ő a megmentő. Mi meg új szólásmondást kreálunk, ajánlva Gyurcsány Ferencnek. Mentsen meg téged a Kuncze Gábor!