Magyar Hírlap online

Népakarat söpörte el a vizitdíjat

Szociálliberális botránykormányzás 7. 2008 a szociális népszavazás, a gazdasági válság, a kormány és az MSZP hanyatlásának éve volt

Elsöprő erejű népakarat mondott nemet a kormány politikájának lényegi pontjaira a szociális népszavazáson 2008 márciusában. A referendum alapjaiban gyengítette és rengette meg a koalíciót és az MSZP-t, amelynek hanyatlása végérvényesen meg-indult.

A szociális népszavazással, illetve annak kampányával indult a 2008. esztendő. A referendumot a Fidesz és a KDNP kezdeményezte. Az ellenzéki pártszövetség a kormány által önhatalmúlag, társadalmi támogatottság nélkül bevezetett vizitdíjról, kórházi napidíjról és a tandíjról kérte ki a választópolgárok véleményét. Előtte még a kormányoldal megerősítette az egészségügy részleges privatizációját jelentő pénztártörvényt, amelytől csak a népszavazás után állt el a hatalom.

Az 50,5 százalékos részvétellel zajló március 9-i referendumon csúfosat bukott a nem szavazat mellett kampányoló MSZP és SZDSZ. A résztvevők 84 százaléka voksolt a kórházi napidíj eltörlése, 82–82 százaléka a vizitdíj és a tandíj megszüntetése mellett. A referendumot követően Gyurcsány Ferenc miniszterelnök menesztette Horváth Ágnes SZDSZ-es egészségügyi minisztert. Az akkor már jókora belső válsággal küszködő SZDSZ a koalíciós szerződés megsértésével vádolta a kormányfőt. A koalíció április végén felbomlott, és kisebbségi, tisztán szocialista kormány alakult – ugyancsak – Gyurcsány Ferenc vezetésével.

Májusban már a megkérdezettek 56 százaléka akart előre hozott választásokat, ám a kormány – az immár „ellenzéki” SZDSZ-szel karöltve – minden energiájával lesöpörte az ilyen kezdeményezéseket. Helyette inkább a Magyar Gárdával és az úgynevezett gyűlöletbeszéddel foglalkozott. A gárda betiltására irányuló eljárás májusban indult meg. A szólásszabadság korlátozására tett kormányzati erőfeszítések viszont nem jártak ilyen „sikerrel”, az Alkotmánybíróság ugyanis kimondta: szabad és demokratikus társadalomban még a szélsőséges, kirekesztő vélemény sem veszélyezteti a társadalom alapjait és működőképességét, s júniusban megbuktatta az MSZP jogszabályát.

Ősszel a kormány által legyengített Magyarországot is elérte a gazdasági világválság. Eleinte Király Júlia, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke azt jósolta, hogy komolyabb megrázkódtatásra sem a magyar fogyasztóknak, sem a piacnak nem kell számítania a hitelpiaci válság újabb hulláma miatt, annak közvetlen magyar hatása nem lesz. A kormány szintén úgy vélekedett, hogy hazánkat elkerüli a válság. Nem így történt: a Budapesti Értéktőzsde mutatói rekordmélységbe zuhantak, s minden gazdasági mutató romlott. Októberben már a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is bejelentkezett, s tárgyalni kezdett a kormánnyal a pénzügyi „segítségnyújtás” lehetőségeiről. Hazánk elsőként kötötte hozzá magát a valutaalaphoz, a Világbankhoz és az Európai Unióhoz. Ráadásul Gyurcsány Ferenc azt a már akkor is köztudott valótlanságot mondta érvként, hogy az összesen 25,1 milliárd dolláros támogatást azért kellett felvenni, hogy „ne kelljen soha igénybe venni”.

A havi 7,4 millió forintot kereső Simor András jegybankelnök akkor tagadta, hogy Magyarország az államcsőd szélén áll, s mint fogalmazott: „tudomásul kell venni, hogy nincs ingyenebéd”. Novemberben már Gyurcsány Ferenc is elismerte, hogy akár államcsőd és szociális válság is kialakulhatott volna a pénzügyi krízisből, ha nem áll meg a forint zuhanása. A Fidesz hétpontos javaslatcsomagot dolgozott ki a gazdasági növekedés élénkítésére, ám ezt a kormány nem vette figyelembe. Veres János pénzügyminiszter bejelentette: a nemzetközi pénzügyi válság miatt a beterjesztett 2009-es költségvetési javaslat 4,5 százalékos inflációval, két százalékot meghaladó reálbércsökkenéssel, 2,6 százalékos hiánnyal és a GDP egyszázalékos visszaesésével számol.

A parlamentben jóváhagyták azt a javaslatot, hogy 2009-ben a közszférában nem növekednek a bérek, elmarad a 13. havi illetmény, a 13. havi nyugdíj összege pedig nem haladhatja meg a nyolcvanezer forintot, és csak a 62 évesnél idősebbek kaphatják meg. Ezzel szemben Gyurcsány Ferenc 2008 elején még reálbér-növekedéssel kecsegtetett, s magabiztosan azt állította, hogy ebben az évben nem kell megszorításokra számítania senkinek.

A kommunikációját illetően milliárdokat felemésztő, a kisbefektetőknek kitalált Új tulajdonosi program el sem indult, az euró bevezetéséhez nemhogy közeledtünk volna, de egyre távolodunk tőle. Az azóta megbukott miniszterelnök még népszavazást is ígért az euróról, ahogyan arról is fogadkozott, hogy semmiképp sem nyúlnak hozzá a 13. havi nyugdíjhoz. Budapest is a beváltatlan ígéretek földje maradt. A szocialista–szabaddemokrata városvezetés azt ígérte, hogy a BKV 2008-ban nullszaldós lesz, ám ehelyett 85 milliárdos mínusszal zárta az évet. Nem indult be a Moszkva tér átalakítása, a beígért új trolibuszoknak csak a töredéke állt forgalomba, és az új metrószerelvényeket is hiába kerestük. A 4-es metró munkálatai, mint minden évben, 2008-ban is késtek.

Az SZDSZ – bár Fodor Gábor lett ebben az évben a pártelnök, ám az országgyűlési frakció fölötti hatalom riválisa, Kóka János kezében maradt – majdnem olyan lendülettel támogatta a fontos indítványoknál a kormányt, mint koalícióban, de Dávid Ibolya és Herényi Károly MDF-je is besegített. A demokrata fórum elnöki tisztségéért ringbe akart szállni Almássy Kornél is – akit ősszel már kizártak pártjából –, de nem sokkal a tisztújítás előtt Dávid Ibolya egy hangfelvétellel állt elő, amely szerinte azt bizonyította, hogy idegen erők akarnak beavatkozni az MDF belügyeibe, elnökválasztásába, s át akarják venni a hatalmat a pártban. A Dávid Ibolya által bemutatott – ráadásul a gyanú szerint manipulált – felvételt a titkosszolgálat készítette, s ezt használta fel törvénytelenül a pártelnök és Herényi Károly frakcióvezető.

Azóta már Szilvásy György volt titokminiszter is gyanúsítottá vált az ügyészségi nyomozások eredményei alapján.

 

---

Megkérdeztük
Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet kutatási igazgatója: A 2008-as év kulcsszava mindenképpen a válság volt. Tavasszal, a „szociális népszavazást” követően a kormánypártok, majd a kormánykoalíció került válságba, ősszel pedig – hosszú tagadás után – az MSZP is elismerte, hogy válságban van a magyar gazdaság. A 2008 márciusi 50 százalékos részvétel és a három díj bevezetésének elsöprő elutasítása átformálta a pártpreferenciákat, illetve lenyomatát adta a szocialista tábor összeomlásának.

A két évvel korábban még győztes Gyurcsány Ferenctől a többség a személye, eszközei, beismert hazugsága és programja miatt elfordult. 2006 tavaszán a szabaddemokrata–szocialista szövetségnek 2,7 millió szavazója volt, 2008 márciusában a kormány programja mellett azonban alig 700 ezren álltak ki, míg a soha nem látott többség, 3,3 millió választópolgár nemet mondott rá. Ez az eredmény egy az egyben nem feleltethető meg a pártpreferenciának, mégis bizonyítéka az átrendeződésnek. Nem véletlen, hogy mindennek gyors hatása volt: előbb az egészségbiztosítás privatizációs kísérlete, majd a kormánykoalíció is összeomlott. A kormányválságban, biztos parlamenti támogatás tudatában Gyurcsány Ferenc azonban még meg tudta őrizni posztját. Mai szemmel azonban elmondható, hogy mindez elmélyítette az MSZP válságát, akkori szavazótábora tovább zsugorodott. A kisebbségi kormányban – kisebbségi ellenzék rafinált hatalomtechnikai konstrukciójának köszönhetően – még ősszel is Gyurcsány Ferenc volt a miniszterelnök. Így ő jelentette be – két év kitartó tagadás és a frissen elindított „eredménykampány” után –, hogy a magyar gazdaság súlyos válságban van. Erre hivatkozva az MSZP megpróbálta újrarendezni a politikai palettát, de beletört a bicskája. Gyurcsánynak mennie kellett.