Magyar Hírlap online

Nem kizárt, hogy ez egy óriási bunda

Biztos, hogy a mainál méltóbb helyre kerül József Attila szobra - ígéri a házelnök. Ha Kövér Lászlón múlik, Gyurcsányéknak a ciklus végéig nem lesz önálló frakciójuk

Nem árultunk zsákbamacskát, nem ígértünk gyors javulást az emberek életszínvonalában – mondta el Kövér László, a parlament és a Fidesz választmányának elnöke. Nem cáfolta ugyanakkor, hogy csalódott, amiért a nemzetközi válság keresztülhúzta a számításaikat. A törvényalkotásról megjegyezte, nem igaz, hogy Orbán Viktor a gázpedált, míg ő a féket nyomja. „Az igaz, hogy kértem a dömpingszerű törvénygyártás mellőzését, ám a fölvetésem a higgadtabb üzemmódra nem talált meghallgatásra a kormánynál” – árulta el. Kövér László beszélt arról is, nem tetszett neki Révész Máriusz békülőshow-ja, azoknak a rendőröknek is lakolniuk kell, akik csupán falaznak a megvadult társaiknak és parancsnokaiknak. Bár szerinte mindenki tudja, a 2006. őszi terror kiagyalója és elrendelője Gyurcsány Ferenc volt, jogászként ebben a pillanatban nem lát fogódzót ahhoz, hogy ezt rá is lehessen bizonyítani. József Attila „eldugott” Kossuth téri szobráról megjegyezte, azt méltóbb helyre kellene állítani.

– Tény, hogy a magyar gazdaság sokkal rosszabbul áll, mint ahogyan várták, és amire a választási ígéretekből következtetni lehetett. Csalódott, amiért a nemzetközi pénzügyi körök keresztülhúzták a számításaikat?

– Már a tavalyi önkormányzati választások kampányában sem győztem hangsúlyozni, hogy ne várjanak azonnali javulást, 2010-ben az lesz a legnagyobb eredménye a kormánynak, ha sikerül elkerülni a csődöt, kapnak fizetést a tanárok, lesz közlekedés és folyósítják a nyugdíjakat. Önmagában bravúr volt, hogy sikerült betömni azt a több százmilliárdos lyukat, amit Bajnai Gordonék teljesen nyilvánvalóan tudatosan hagytak maguk után. Persze csalódott vagyok. Én is azt reméltem: ha túl vagyunk a kritikus tavalyi második fél éven, akkor a következő esztendő már a talajtól való elrugaszkodásról, az építkezés megkezdéséről szól majd.

– Ugye, nem vitatja, hogy ez nem sikerült.

– Nem. Sokkal bonyolultabb helyzetbe kerültünk, mint amilyet reméltünk.

– Ezért kizárólag a nemzetközi válságot okolják?

– A legjobb elemzők, a legerősebb országok politikusai, szakértői sem számítottak ilyen brutális nemzetközi válságra. Mindenki az európai gazdaság gyógyító hatású növekedésével számolt. A fő gond, hogy a kiszolgáltatottságunkat nem tudjuk olyan mértékben csökkenteni, ahogyan szerettük volna, pedig ez a kulcsa a magyar jövőnek.

– Túlzónak tartja azt az állítást, hogy újra a csőd szélén állunk?

– Amikor átvettük a kormányzást, valóban a csőd szélén állt az ország. Ez ma csak annyira igaz ránk, amennyire egész Európára. Sőt mi a csökkenő államadósságot és a három százalék alatti államháztartási hiányt tekintve jobban állunk, mint az unió nagy része. Ugyanakkor tény, hogy egyes nemzetközi pénzügyi körök abban érdekeltek, hogy megbukjon a magyar gazdaságpolitika.

– Ha elfogadjuk ennek az összeesküvésnek a teóriáját, csak az a kérdés marad, hogy ezt az üldöztetést a különc gazdaságpolitikával érdemeltük-e ki, vagy pusztán azzal, hogy magyarok vagyunk.

– Ahogy mondani szokták: az, hogy üldözési mániám van, még nem jelenti azt, hogy nem üldöznek! Attól félnek, hogy precedenst teremtünk, például a multik és a bankok megadóztatásával, az IMF-diktátumok elutasításával. A pénzügyi befektetéseiket ideiglenesen Magyarországon állomásoztató érdekkörök riadóztatták a politikai és gazdasági kapcsolatrendszerüket. És itt jön a képbe a magyarságunk, hiszen a mi népünk történelmi értelemben rokontalan, és kevés szövetségese van. De ne essünk abba a hibába, hogy a bajainkért állandóan külső tényezőket hibáztatunk, ezt a nemzetközi ellenszelet fogjuk fel úgy, mint egy természeti adottságot, s annak ellenére legyünk sikeresek. Persze nem lenne hátrány, ha nem egy Károlyi és Kun Béla örökségét folytató ellenzékkel, meg egy offshore bajnok jegybankelnökkel a hátunkon kellene árkot ugrani, hogy a sok, demokráciánkért aggódó, külföldi lapokban a hazáját áztató „hazafiról” ne is beszéljünk.

– A világválságban csak a rossz és a még rosszabb helyzet közül lehet választani. Hogyan tudják meggyőzni a választókat, hogy önök nélkül még rosszabb lenne?

– Úgy, hogy megpróbálunk velük beszélgetni, és nem csak – úgymond – kommunikálni. Ezért is indulnak a kormánytagok és a Fidesz vezetői most országjárásra. Tudjuk, hogy mindenkinek a saját pénzügyi helyzete a legfontosabb, de szeretnénk, ha látnák, hogy nagy feladatot, a múlt hibáinak korrekcióját végezzük, például az oktatás, az egészségügy, az önkormányzatok, az államigazgatás vagy az adórendszer átalakításával, éppen azért, hogy a jövőben egy sokkal erősebb Magyarország állhasson helyt a világ viharaiban. És azért válság ide vagy oda, az állam karcsúsítása mellett is sikerült növelni a foglalkoztatottak számát, tehát e tekintetben jobban állunk, mint másfél éve. Nem is beszélve arról, hogy mennyivel egyszerűbb lenne a helyzetünk, ha az elődeink nem hagynak ránk több százezer devizahitelest, ha ezt a szociális katasztrófával fenyegető helyzetet is nem nekünk kellene megoldanunk. Nemzetközi konfrontációink részben éppen a devizahiteleseknek szervezett mentőakciókból adódnak, de nem engedhetjük meg, hogy tömegeket forgassanak ki a vagyonukból. És mennyivel könnyebben boldogulnánk, ha nem lennénk borzasztóan kiszolgáltatottak csak azért, mert a kommunisták kedves utódai elkótyavetyélték az összes állami bankot. Ha a gazdaság tőkehiányát nem kizárólag külföldi bankok segítségével tudnánk csökkenteni. Az első Fidesz-kormány idején visszaállamosított Postabank például néhány hónap alatt harminc százalék körüli mértékről tíz százalék alá volt képes leszorítani a lakáshitelek kamatait, és ha Medgyessy Péterék nem adták volna el ismét, most kitűnő eszköz lenne a kartellezések letörésére. Mivel az OTP-n és az FHB-n kívül nemhogy állami, de magyar bank sem maradt, elengedhetetlen, hogy megőrizzük a beszélő viszonyunkat a külföldi tulajdonosokkal. Kíváncsian várom a bankszövetség megoldási javaslatait. Remélem, belátják, a kormány szükséghelyzetben van, nem engedhetjük meg, hogy anyagilag megsemmisüljön a középréteg, mert akkor az egész ország tönkremegy.

– Önnek, mint a Fidesz választmányi elnökének, továbbra is töretlen a bizalma Matolcsy György gazdasági miniszterben?

– Kizárólag a miniszterelnök felelőssége, hogy kikkel hajtja végre a kormányprogramot, a magyar rendszerben mi, képviselők csak a miniszterelnökről döntünk.

– Nagyon sokat dolgoztak ezért a győzelemért, nyilván önnek sem közömbös, hogy Orbán Viktor a legjobb emberekre bízta-e a kormányzást?

– Természetesen vannak szakmai viták, például ami most folyt a kormány és a frakció között az eváról vagy a köznevelési törvényről. De a kormány kormányoz, nem az Országgyűlés. A frakció támogatja a kormányt – ez derült ki eddig minden szavazásból.

– Kötne rá nagyobb összegű fogadást, hogy Matolcsyt 2014 elején is nemzetgazdasági miniszternek fogják szólítani?

– Egy miniszter mandátumát ezer és egy okból rövidítheti meg a miniszterelnök, és nem feltétlenül azért, mert az adott tárcavezető nem volt sikeres. Előfordulhat, hogy „új műsorhoz új férfi kell”. Ám jelenleg semmi előjelét nem látom a személyi változtatásnak.

– Bevált az elképzelés, hogy a kormányban nem azok kaptak helyet, akik ellenzékiként éveken át vitték az adott szakpolitikát, hanem többnyire meglepetésemberek?

– Párton belül, de még a nyilvánosság előtt is folyamatosan világossá tette Orbán Viktor, hogy nem feltétlenül azokra számít a kormányban, akik ellenzékben a kormányzati felkészülés egy-egy ágazatát irányították.

– Azt hallottuk, hogy kisebb feszültség alakult ki ön és a kormányfő között, mert ön túlságosan gyorsnak tartja a törvénykezési hajszát.

– Aki csak a gázpedált tapossa, az előbb-utóbb balesetet szenved, aki meg csak a fékre mer lépni, az nem jut el sehova. Nem arról van szó, hogy Orbán Viktor a gázpedált, én meg a féket nyomom. Inkább arról, hogy az őszi időszak elején viszonylag alacsony fordulatszámon működött az Országgyűlés, alig volt tárgyalandó napirend, mert nem készültek el a várt törvények. Most viszont valóságos dömping van. Azt szerettem volna, ha a kényszerű kapkodás, ami a kormányváltás, a gazdasági szükséghelyzet meg az uniós elnöki fél év miatt az elmúlt évben jellemző volt, az idén megszűnik. Ám a fölvetésem a higgadtabb, kiegyensúlyozottabb üzemmódra történő átállást illetően nem talált meghallgatásra a kormánynál. Nem azokról a törvényekről beszélek, amelyeket az új alkotmány januári hatálybalépéséig okvetlenül el kell készíteni.

– Többször is elmondta, hogy szigorítaná a házszabályt, azaz a parlament belső működési rendjét. Lex Novák Előd készül?

– A demokrácia nemcsak írott, hanem íratlan normák összessége, amihez a politikai kultúra is hozzátartozik. Gyurcsány Ferenc megjelenése volt az első intő jel, hogy Magyarországon nem épül a politikai kultúra, hanem még azt is lerombolják, amit a kommunizmus ellenére sikerült átmenteni a polgári világból. A közelmúltig normális keretek közt folyt a vita a Házban, és eszünkbe sem jutott, hogy eljön az idő, amikor mit sem számít az ülésvezető elnök szava. Amikor megafonon ordibál az ülésteremben, akitől megvonják a szót. Más meg szamurájkardot villogtat egy sajtótájékoztatón.

– Kitiltaná Novák Elődöt és Zagyva György Gyulát a Parlamentből?

– Az Országház történetében már volt egy mélypont, amikor egyszerűen rálőttek Tisza Istvánra az ülésteremben. A golyó nyoma még mindig ott van. A Parlamentből képviselőt természetesen nem lehet kitiltani, hiszen ez egyet jelentene a választók adta mandátumtól való megfosztással. De a képviselői jogok gyakorlásának bizonyos korlátozását – az ülések rendjének biztosítása céljából – sok házszabály szélesebb körben engedi, mint a miénk.

– Hogyan működne az új rendszer, a mentelmi jog sem védené a rendetlenkedőt?

– Jól értik, korábban is volt házőrség, éppen a dualizmus végnapjaiban az ellenzék folyamatos botrányai miatt. Eddig ezzel nem kellett foglalkozni, de itt vannak az új idők bajnokai, akik semmilyen normát nem ismernek el. Egyébként nem kizárólag képviselőkről van szó, ma a Parlamentbe gyakorlatilag bárki besétálhat.

- Nem lepett meg bennünket, hogy a többség elutasította a házbizottságban Gyurcsány Ferenc szakadár pártjának frakcióalakítását.

– Nincs írott szabály a kivált képviselők sorsát illetően, ezt az Országgyűlésről szóló törvényben rendezni kell. A személyes véleményem, hogy a választói akarattal való visszaélés, ha valaki egy párt színeiben bejut az Országgyűlésbe, majd átül egy másik frakcióba, mi több, új pártfrakciót alakít. Másfelől ez indokolatlan versenyelőnyt jelent a képviselőkkel nem rendelkező parlamenten kívüli pártokkal szemben.

– Még az is előfordulhat, hogy Gyurcsányéknak akkor sem lesz frakciójuk, ha letelik a törvényben rögzített fél év?

– Nemcsak az elhagyott pártok szokták megbízatásuk visszaadására felszólítani a hűtlen képviselőket, de a közvélemény egy jelentős része is azt gondolja, hogy a pártját elhagyó képviselőtől el kellene venni a mandátumát. Ez – megítélésem és az eddigi gyakorlat szerint is – ellentétes a szabad mandátum elvével. A mandátumot nem szabad elvenni, a párt elhagyását alkotmányos okból nem lehet korlátozni, de megfontolandó, a törvény tiltsa, hogy valamely pártját elhagyó képviselő más párt frakciójába üljön át, vagy új frakciót alakítson.

– A legenda szerint azt mondta 2004-ben, zárt körben, Medgyessy Péter megbuktatása után, hogy főnyeremény lesz Gyurcsány a Fidesznek. Akkoriban sokan bírálták ezt a mondatot, de az idő végül is önt igazolta, hiszen Gyurcsány képes volt arra, amire senki: lenullázni a volt állampártot. Így utólag büszke a bölcsességére?

– Jólesik, hogy ezt gondolják, de nem tőlem származik minden jó mondat. Nem szeretnék más tollával ékeskedni.

– Árulja el végre, a történelemkönyv lábjegyzetébe, hogy akkor ki volt az?

– Már nem emlékszem, nem is biztos, hogy pontosan így hangzott el. Mindenesetre az okosabbak az MSZP-ben is tudták, hogy Kiss Péter a maga szürke szövegével, mint utolsó apparatcsik a kis kockázatot jelentette, Gyurcsány – eufemisztikusan szólva – vibráló alakja meg a nagyot. A szocialisták nagyot akartak markolni, és bele is buktak.

– Ismerve önt, úgy képzeljük el, hogy kétszer bontott pezsgőt az elmúlt két évben. Először, amikor az SZDSZ tűnt el a történelem süllyesztőjében, másodszor pedig néhány hete, amikor szétszakadt az MSZP.

– Az SZDSZ eltűnése új esélyt jelent a magyar demokrácia számára, még akkor is, ha a Diabolosz, amit képviselt, nem tűnt el az életünkből, csak alakot váltott. Az MSZP széthullásának nem tudok felhőtlenül örülni. Ne értsenek félre, nem öntötte el a szívem a megbocsátás melege, advent is messze van, hanem még odébb van a végkifejlet. Egyrészt Gyurcsány Ferencnek és a hozzá köthető borzalmaknak teljesen el kellene tűnnie a közéletből. Másrészt Mesterházy Attila és a többi cinkos szocialista kapott egy nagy lehetőséget, hogy egy csapásra megszabaduljon azon gazemberség erkölcsi-politikai terhétől, amelyet egyébként – anno – szavazataikkal mindvégig támogatott, és az MSZP így – beismerés és megbánás nélkül – „megtisztulva” megerősödjön. Nem kizárt, hogy ez egy óriási bunda, és a maradék hajlandó lesz újra szövetségre lépni Gyurcsányékkal, az LMP-vel és a többi, most alakuló, teljesen zűrzavaros hátterű álcivil alakulattal. Inkább a káoszteremtés tudatos stratégiáját látom, ebből a mesterien kialakított zavarból egyszer csak kiadja majd valaki a jelszót, hogy össze kell fogni, és összeáll majd, ami összetartozik.

– Apropó, gyurcsányi borzalmak. Megtudjuk-e valaha az életünkben, azaz a nyolcvanéves titkosítási idejének letelte előtt, hogy pontosan hogyan kémkedtek saját hazájuk ellen az akkori titkosszolgálat első emberei. Jogunk van tudni, hogy miként számolták fel időlegesen a jogállamot, hívtak-e segítségül külföldi titkosszolgálatokat vagy maffiózókat az ellenzéki politikusok és civilek ellen. Ön volt az akkori lejárató, megfélemlítő akció egyik fő célszemélye, az ön érdeke is az igazság feltárása.

– Nem vagyok titokgazda, még akkor sem, ha az információk egy része rám is vonatkozik. Látni kell, hogy nem olyan könnyű kibogozni a nemzetbiztonság háza táján történt visszaéléseket. Olykor még magát az információt is nehéz kinyomozni, nemhogy a bizonyítékokat, hiszen a bukásuk előtt igyekeztek mindent eltüntetni és összezavarni.

– Ha Szilvásy György vagy Laborc Sándor a kémek segédje volt, ahogyan az a meggyanúsításukból felsejlik, akkor a dolgok logikája szerint Gyurcsány Ferencnek is annak kellett lennie.

– Csak a józan paraszti ész szerint. A jog más. Mindenki pontosan tudja például, hiszen maga az érintett vallotta be, hogy 2006. szeptember 17. és október 23. között Gyurcsány gyakorlatilag kézi vezérléssel irányította a rendőrséget. Kizárólag ebből a logikából el tudom fogadni Révész Máriusz felvetését, hogy nem a kis rendőrökön kéne elverni a port. Ám jogászként azt mondom, hogy ebben a pillanatban nem látom a fogódzót, miként lehetne rábizonyítani Gyurcsányra, hogy ennek az egésznek ő volt az értelmi szerzője és a kivitelezés irányítója. Ehhez az kéne, hogy az az ember, akinek ő az utasítást kiadta, a bíróság előtt bevallja mindezt. Sajnos látható, hogy a kis rendőrtől a politikai vezetésig a félelem és a közös cinkosság okán most mindenki hallgat, érvényesül az omerta törvénye. A bűnpártolás miatt bíróság elé állított rendőröknek egyszerűen csak meg kéne nevezniük a főbűnösöket.

– Ezek szerint nem tetszett önnek Révész Máriusz békülőshow-ja.

– A személyes megbocsátás keresztényi erény. Politikusként azonban nem osztogathat bűnbocsánatot. Azért tartunk ott, ahol, mert húsz éven keresztül semminek nem volt következménye, annak sem, ami 1990-ig történt. Aki bűnt követett el, az bűnhődjön. Egy pofon legfeljebb két ember között: kis bűn. A 2006-os bűnök nagy bűnök, hiszen a rendőrök egy része azt a feladatot hajtotta végre, hogy az 1957-es módszereket követve megfélemlítse az ellenzékieket. Azért verették véresre az embereket, hogy egyszer és mindenkorra megtörjék a társadalom ellenállását. Az is kapja meg a büntetését, aki nem hajlandó megnevezni a verőlegényeket és a jogtiprás parancsba adóit.

– Nem lenne egyszerűbb azt mondani, hogy Károlyi Mihály szobra nem maradhat a Kossuth-téren, miért kell mindent áthelyezni, és kiprovokálni, hogy József Attila szobrából baloldali turulügy legyen?

– Nem gondolom, hogy Károlyi miatt kellene az egész teret átrendezni. A Kossuth térre ráfér egy tisztességes rekonstrukció. Az ország közjogi főtere, amelyre évente félmilliónyi turista látogat el, nem nézhet ki úgy, mint egy bevásárlóközpont parkolója. Mélygarázst, látogatóközpontot kell építeni, és rendezni kell a tér kaotikus arculatát. Eszmei téren azt javasoljuk, hogy – így húszéves késéssel – térjünk vissza a szoborrombolások előtti állapothoz. Én a gyökereim miatt sem vagyok az úri Magyarország kritikátlan csodálója, de nem is gyűlölöm ezt az időszakot. Része volt a magyar történelem ezeresztendős folyamatosságának, amelyet 1944-ben szakítottak meg.

– József Attila szobra hova kerül?

– Nem az én dolgom eldöntetni, de tény, hogy ma méltatlan helyen áll, alig látni. Biztos, hogy méltóbb helyre kerül majd. Egyébként akkor sem tagadom le, hogy József Attila a kedvenc költőm, ha egyes balliberális lapok egész szerkesztősége a fejére áll. Az meg kifejezetten mulattat, hogy azok védik tőlem József Attila szobrát, akik összekeverik Öcsödöt Őszöddel.