Magyar Hírlap online

Minden az egyéni képességen múlik

Képzési folyamat: mint amikor az ember a gyermekét tanítja kerékpározni

Fülesdi Bélával, a szakmai kollégium elnökével beszélgettünk a részletekről. 

5 perces interjú: Fülesdi Béla, a szakmai kollégium elnöke

– A köznyelv szinonimaként kezeli a rezidens, illetve a szakorvosjelölt fogalmakat. Mi a különbség?

– Amikor az egyetemet végzett általános orvos belép a szakorvosképzésbe, az első két alapozó évben rezidensnek számít. Utána jön a szorosan vett szakmai képzés, ami orvosi szakmánként eltérő ideig, az én szakmámban – az aneszteziológiában – például három évig tart. Ekkor már szakorvosjelölt az illető.

– Maradjunk ennél a szakmánál. Mikor végezhet például önállóan altatást egy fiatal orvos?

– A rezidensi évek alatt nem. Később sincs kőbe vésett szabály, és a kérdést nem is kellene mereven kezelni. Minden az egyéni képességeken múlik, valamint a napi gyakorlatban dől el. Van, akit a könnyebb eseteknél már fél év után engedünk egyedül altatni, azzal a feltétellel, hogy a munkáját felügyelő szakorvosnak elérhető közelségben, néhány méteren belül kell tartózkodnia. Mások csak később jutnak el erre a szintre. A lényeg, hogy a tutor mindig rajtuk tartsa a szemét, és figyelje a fejlődésüket. Később már az is elég, ha a műtőtraktus területén elérhető közelségben tartózkodik.

– Ugyanez érvényes az ügyeleti beosztásra is?

– Igen. A rezidens is ügyelhet, de szigorúan szakorvosi felügyelet mellett, amit az ellátás biztonsága követel meg. A szakvizsga letételéig ugyanis nem a jelöltnek, hanem az őt felügyelő szakorvosnak van gyógyítói felelőssége. Nálunk én készítem el a beosztást, de mindig figyelembe kell vennem a tutorok jelzéseit. Időnként előfordul, hogy szólnak, ezt vagy azt a rezidenst még ne osszam be, mert szakmailag egyelőre nincs a megfelelő szinten. Olyan tanító-nevelő munkához tudnám hasonlítani a képzési folyamatot, mint amikor az ember a gyermekét tanítja kerékpározni: ameddig kell, fogom az ülést, majd kocogok a már egyedül bicikliző mellett, és csak akkor engedem egyedül, mikor már biztonsággal tud kerekezni.

– Mi a vezérfonala a most folyó munkának?

– Minden szakmai tagozat maga határozza meg a kompetenciákat, az adott szakma sajátosságai alapján, de természetesen vannak alapelvek. Ezek közül pedig a legfontosabb a minél nagyobb számú orvos-beteg találkozás, hiszen ez alapozza meg a tapasztalatot. A lényeg, hogy olyan lépcsőzetes rendszert építsünk ki, amely garantálja, hogy a szakvizsga letételéig a jelöltek a szakma teljes és szilárd ismeretéhez jussanak. A sikeres vizsga után ugyanis a friss szakorvosok már másnap önállóan dolgoznak, és munkájukért már ugyanolyan felelősséggel tartoznak, mint az, aki előző nap még őket felügyelte. A szigorú elvárás ellenére a rendszernek rugalmasan kell működnie.