Magyar Hírlap online

Húsz éve dőlt el: menniük kell a szovjet csapatoknak

Húsz évvel ezelőtt, 1990. március 10-én született meg a szovjet csapatok hazánkból történő teljes kivonásáról szóló egyezmény. Az 1945 óta „ideiglenesen” Magyarországon állomásozó erők több mint egy év alatt vonultak ki, és a nyomasztó emlékek mellett romos laktanyákat, szennyezett környezetet hagytak maguk után.



„Engem bizonyos bonyolultabb időkben még vissza is tartott valami keményebb lépéstől az, hogy itt szovjet csapatok voltak” – vallott 1988 tavaszán az akkoriban már a hatalomból kiszorulni látszó Kádár János. Ezt így utólag pláne kétségtelenül elhisszük neki, a következő mondata azonban több mint két évtizedes távlatból már sokkal inkább groteszknek hat. Eszerint az 1956-ban a forradalmat eláruló kommunista vezér nem szerette „azt a gyereket, aki a nagymama köténye mögül bátor”. Kádár végül is nem élhette meg azt a pillanatot, amikor éppen húsz évvel ezelőtt, 1990. március 10-én Horn Gyula külügyminiszter, későbbi MSZP-s kormányfő és szovjet kollégája, Eduard Sevardnadze Moszkvában aláírta a szovjet csapatok Magyarországról történő kivonulásáról szóló egyezményt. Ebben rögzítették: 1991. június 30-ig kivonják a teljes személyi állományt, beleértve a szovjet állampolgárságú polgári személyeket, valamint a fegyverzetet, a harci technikát és az anyagi eszközöket. Ezen időszak alatt korlátozták az idegen csapatok kiképzési-harci tevékenységével kapcsolatos mozgásokat, beleértve a repüléseket is.

A második világháború elvesztését követően hazánk szovjet katonai megszállásához a hivatalos érv az volt, hogy Ausztriában állomásozó csapataik utánpótlási útját Magyarország területén is biztosítani kell. Az 1955-ös osztrák államszerződés után azonban ez az érvelés okafogyottá vált. Formálisan tehát újra kellett rendezni a kérdést: a szovjetek magyarországi tartózkodását végül is az önállónak tekintett magyar állammal kötött szovjet–magyar megállapodás rögzítette 1957 májusában. Fontos momentum volt George Bush amerikai és Mihail Gorbacsov szovjet elnök máltai találkozója 1989 végén, amelynek keretében a felek megfogalmazták „Európa békés és demokratikus átalakulásának” programját. A részletekről azonban a Szovjetunió – máig tisztázatlan okokból – nem informálta tagállamait. Ennek kapcsán mondhatta a csapatkivonásokról Kádár János a fentebb idézett interjúban, hogy az „nemzetközi”, s nem „belső” döntés volt. A Szovjetunió egyébként már az 1989-es esztendő áprilisában részleges kivonulást kezdett Magyarországról, akkor még csak tizennyolcezer katona távozásáról volt szó. A további tárgyalások eredményeként jöhetett létre a március 10-i megállapodás.

1990. március 12-én a hajmáskéri harckocsizó alakulatok útnak indulásával kezdődött meg az „ideiglenesen hazánkban állomásozó” szovjet déli hadseregcsoport katonáinak, polgári alkalmazottainak, fegyvereinek, harci technikai eszközeinek, anyagai­nak kivonása, amely végül a megszabott 1991-es nyári határidő előtt két héttel befejeződött. Összesen csaknem harmincötezer vasúti kocsi szállította el a százezer katonát és polgári személyt, valamint a mintegy huszonhétezer harci technikai eszközt és a több százezer tonna anyagot. Mándokon és Tornyospálcán katonai rakodóbázist létesítettek, ahol a normál nyomtávú magyar szerelvényekből a széles nyomtávú szovjet vagonokba pakolták át a harcászati eszközöket, szállítójárműveket, valamint a lebontott laktanyák épületelemeit. Érdemes közbevetni: mindez a MÁV-nak csaknem egymilliárd forintos bevételt hozott.

Az utolsó katonavonat 1991. június 16-án hagyta el hazánkat a záhonyi határállomáson, az utolsó szovjet katona, Viktor Silov altábornagy, a déli hadseregcsoport parancsnoka pedig június 19-én, délután három óra után egy perccel ugyancsak itt távozott Magyarország területéről, civilben, diplomata-útlevéllel. Az Orbán-kormány idején az Országgyűlés június 19-ét nemzeti emléknappá, június utolsó szombatját pedig a Magyar Szabadság Napjává nyilvánította.

 

---

A messziről jött katona csodálatos meséi

 

Érdekes, ugyanakkor csekély valóságtartalommal bíró anekdotákkal örvendeztette meg néhány évvel ezelőtt a Vlaszt című orosz újság olvasóit Matvej Burlakov vezérezredes, aki 1988-tól a szovjet Déli Hadseregcsoport vezetőjeként felügyelte a Magyarországon állomásozó három hadosztályt. Az MDF híres 1990-es választási plakátjára, a Tovarisi, konyecre nyugati szovjetellenes propagandatevékenységként emlékezett, majd azt mondta: „Csináltunk hát mi is egy plakátot, egy daliás szovjet katona mosolygott egy tankról, a felirat pedig azt mondta: Barátok maradunk.” Emlékei szerint ettől a magyarok igencsak elszégyellték magukat. Burlakov azt is mondta, hogy a távozó szovjet csapatok nem okoztak környezeti károkat. A valóságban ezzel szemben a romos szovjet laktanyák helyén évekig gondot okozott az egyszerűen a földbe eresztett gázolaj eltávolítása. Nem mellékes körülmény az sem, hogy a kivonulásért a szovjet csapatok vagyonokat követeltek a megszállt országoktól.