Magyar Hírlap online

Amikor még igazán önmaga az ember

Pszichológusok szerint az ember még alig kétéves, amikor rájön, hogy a tükörből visszanéző arc az övé. Hároméves korunkig kialakulnak egyedi gondolataink és érzelmeink, s bár születésünk óta igazítanak minket a társadalmi normákhoz, egészen nyolc-tíz éves korunkig az eredeti önmagunk maradunk. Aztán jönnek az iskolai gubancok, majd a felnőttkor elvárásai, míg végül csak egy váz marad belőlünk, aki már nem ismeri valódi énjét. Ennek számos kedvezőtlen hatása van a pszichológiai jóllétre, az életerőre, az önbecsülésre és a tömegből való kitűnés képességére.

Tanuljunk nyolcéves kori énünktől! Akkoriban még hittünk az álmok erejében. Most is terveznünk kell a jövőt, azért is, mert egy új kutatás szerint a jövőbe néző embereknél ötven százalékkal csökken az időskori elbutulás kockázata. A gyerekek ösztönösen azt csinálják, amit szeretnek, s ez a felnőtteknek sem ártana. Régi igazság, hogy csak abban a munkában vagyunk igazán jók, amit szívesen végzünk – egyszóval ne féljünk változtatni. Gyermekkorunkban sokszor hallottuk, hogy „menj ki, ott játssz!” Most is kellene időt találni a szabadban való tevékenységre. Kutatások azt is alátámasztják, hogy már egy kis séta is milyen jó hatással van az egészségre. Kicsiként természetes volt, hogy a délutánt a házi feladat elkészítésével kezdjük, és utána lelkiismeret-furdalás nélkül foghattunk máshoz. Felnőttként a vizsga előtti éjszakán szeretnénk megérteni a féléves tananyagot, s még a barátainkra is alig jut időnk. Változtassunk ezen is!

Bátorság kell, hogy önmagunk legyünk. De mindenképpen megéri.