Magyar Hírlap online

Kivéreztetett somogyi kultúra

Nincs pénze a megyének a somogyi konvent királyhoz írt 510 éves levelére. A pénzhiány miatt csodának számít a levéltár működése

Történészi és antikváriusi szenzáció volt az év végi budapesti Pastinszky-árverésen kalapács alá került középkori somogyországi okirat, nevezetesen az 1499-es somogyi konvent II. Ulászló királyhoz írt válaszlevele. Annak eredtünk nyomába, hogy ez a jelentős értéket képviselő, 15. századi levél, amelyet végül félmillió forintért vettek meg, miért nem a megyei levéltárat vagy a somogyi önkormányzatot gazdagítja.



A megyei önkormányzat költségvetését 918 millió forinttal kurtította meg a kormány, így még csoda, hogy a közművelődési intézményeket, így a levéltárat is, egyáltalán működtetni tudják – mondta Báthori Zsolt, a Somogy Megyei Önkormányzat humánszolgáltatási főosztályának vezetője.

Az ott dolgozó szakemberek a finanszírozás szempontjából lehetetlen helyzetben is fontos szakmai munkát végeznek. A főosztályvezető, maga is történész, elképesztőnek tartja, hogy a megyei könyvtár állománybővítésére éppen úgy nincs pénz, mint ahogy ennek a fontos, a somogyi múlt írásbeliségét híven igazoló okirat megvásárlására sem jutott egy árva fillér sem, csak a Somogy Megyei Levéltár dolgozóit tudják kifizetni, és az ingatlanok, bérlemények fenntartását tudják megoldani. Bármennyire is szeretnék, nem tudják a forrásanyagot értékes darabokkal bővíteni. A szakember véleménye szerint szükség lenne egy olyan pénzügyi forrásra, amely az ilyen jelentős helytörténeti dokumentumok megszerzését lehetővé tenné, ezt azonban nem bonyolult pályáztatással, hanem a megyei költségvetésbe ágyazva kellene megoldani.

Báthori Zsolt rámutatott: a fenntartásukban lévő képtárak, múzeumok is ugyanígy ki vannak véreztetve, pedig rendszeresen kerülnek elő értékes festmények vagy éppen több száz éves fegyverek, de ezeknek a megvásárlására sincs pénzük.

„Mintegy száz 1526 előtti oklevéllel vagy jelentős családi irattal büszkélkedhet a Somogy Megyei Levéltár, ám erről a válaszlevélről sajnos nem tudtak” – mondta lapunknak Polgár Tamás, a levéltár igazgatóhelyettese. Nem tudnak mit tenni, a levéltár költségvetésében ugyanis nincs erre pénz. Van jóval korábbi konventlevelük, például 1398-ból, de a Mátyást megelőző korból például a Bosnyák család által adományozott iratokból is került ilyen a levéltárba. A levéltár egyik büszkesége az az 1498. január 6-án dátumozott, II. Ulászló király által adományozott oklevél, amely Somogyország címerhasználatát engedélyezi.

Az igazgatóhelyettes megerősítette: egyedüli út az adományozás, mert a gazdag bibliofil gyűjtőkkel úgysem tudják felvenni a versenyt. Volt ugyan olyan eset, amikor hatszázezer forintért vásárolt jelentős írásbeli hagyatékot a levéltár, de akkor a tulajdonossal közölték, várjon, amíg a pályázatuk nyomán beérkezik majd a pénz. Polgár Tamás most is tud olyan somogyi kötődésű budapesti adományozóról, aki jelentős értéket képviselő családi levéltárral kereste meg őket, de most ilyennel biztatni sem merik. Vannak ugyan a Nemzeti Kulturális Alapnak (NKA) pályázatai, de azokon a körülményes adminisztráció és tárgykör miatt sok esetben elbuknak.

Az adományozás tette lehetővé az egyetlen tavalyi sikert Somogyban. A Párizsi Nemzeti Levéltár átadta a Magyar Országos Levéltárnak a somogyvári bencés apátság alapítólevelét, ennek egy szép másolata pedig a településre került. Móring József Attila polgármesternek szívügye a településtörténet, és a Szent László-i örökség ápolása. Még egy alapítványt is létrehoztak a híres apátság támogatására. Ám az alapítvány pénze mindössze két hét feltárásra volt csak elegendő, utána kénytelenek voltak „felmondani” Bakay Kornél professzornak és a vele dolgozó munkatársaknak, mert az ásatást segítő gépek díjára tovább már nem futotta.

A Műemlékek Nemzeti Gondnoksága beemelte ugyan a kupavári nemzeti emlékhelyet az országbemutató programba, de aztán pénzhiány miatt végül csak papíron létezett az uniós támogatás. Az 1091-ben Szent László király által alapított Szent Egyed-apátság, ahol valamikor az István királlyal harcban álló Koppány vezér központi birtokhelye is volt (emiatt is a legismertebb és legnevezetesebb somogyi történelmi helyszín), tavaly mindössze egy mély, félig kihasznált kutatóárokkal gyarapodott. Tavalyelőtt még kaptak ötmillió forintot, tavaly már egyetlen fillért sem az ásatásra. Így végleg elmaradt az alapítvány és a település támogatása. A feltárás 38 évéből mindössze 18-ban kaptak támogatást, húsz évig állt a munka. Somogyváron egyébként ma bárkinek szívesen megmutatják a díszes relikviát, amely a három hiteles monostoralapító okirat egyike – a másik kettő a tihanyi és a veszprém-völgyi alapítólevél. A feltárások hátteréhez az is hozzátartozik, hogy az Akadémia ásatási bizottsága pont a nem megfelelő körülményekre hivatkozva akarta többször is leállítani az ásatásokat.

---

A támogatás felét elvette az állam

A Somogy Megyei Önkormányzat 2010-ben 918 millió forinttal kevesebb állami forrást kap, mint 2009-ben (a normatíva csökkentése és a személyi jövedelemadó átadott részének megnyirbálása miatt). A 2009-es költségvetési évben a somogyi közművelődési intézmények összesített költségvetése 360 millió forint. Ezen belül a levéltár 86 millióból gazdálkodhatott. Az állami támogatás 205 millió forint volt, de az önkormányzatnak a normatíva feletti finanszírozásra 155 millió forintot kellett fordítania. A 2010-es költségvetési év még kedvezőtlenebbül alakul: az állami támogatás ugyanis ötmillióval kevesebb lett (ez kétszázalékos csökkenés ugyan nominálisan, de közben harmincmillió forinttal növelni kell a finanszírozást a biztonságos működés fenntartásáért). Az önkormányzati többlettámogatás 190 millióra rúg, vagyis 2010-ben a magyar állam a közművelődési kötelező feladatok ellátását már mindössze ötven százalékban finanszírozza, a hiányzó forrást a fenntartók kénytelenek állni. Vagy lehúzhatják a rolót.