Magyar Hírlap online

Kicsi falvak öregekkel, betegekkel

Zala legfőbb célja, megtartani a fiatalokat

Az elmúlt négy évben 1,3 milliárd forinttal csökkent Zala megye központi támogatása. A 2006. esztendőhöz képest pedig 3,7 milliárd forint Zala bevételkiesése. Mindez a kormány megszorító politikájának s a fideszes vezetésű megyei önkormányzatok ellen viselt politikai hadjáratának a következménye. Zala nehéz helyzetéről beszélgettünk a megyei közgyűlés elnökével, Manninger Jenővel.

– Zala megye egyik legnagyobb gondja, hogy a mezőgazdaság nem tud elegendő munkát adni az itt élő embereknek. Elsősorban a családi gazdaságok támogatása jelenthetne erre gyógyírt, és persze az elkótyavetyélt élelmiszeripar talpra állítása. Ennek azonban az ellenkezője történik. Elegendő, ha csak az egykor oly híres Zalahús vagy a Hunnia cég bezárására utalok. Mindez oda vezetett, hogy ma csupán két vágóhíd működik a megyében, ennek következtében pedig szinte teljesen megszűnt az állattartás Zalában.

– Mit lehetne itt tenni?

– Amint mondtam, államilag támogatni kellene a családi gazdaságokat, valamint a kis- és középvállalkozásokat. Különösen azokat, amelyek a feldolgozásban, az élelmiszeriparban működnek, illetve működhetnének. Ez nem is gazdasági, hanem inkább társadalmi és szociális kérdés. Pölöskén például felszámolás alatt áll egy szörpüzem, amely nemcsak az ország egyik leghíresebb ilyen jellegű cége volt, de több mint 130 embernek adott munkát. Elképzelhető, hogy mit jelent ez a felszámolás a 930 lelkes falu életében.

– Miben tud segíteni nekik a megyei közgyűlés?

– Erre nincsenek meg az anyagi kereteik, ez az állam feladata lenne.

– Igaza lenne az MSZP-nek: életképtelenek a kis falvak?

– Minden erőnkkel tiltakozunk a kisfalvak elsorvasztása ellen. Létrehoztunk egy pályázati rendszert a számukra, amelyen önerő-támogatásért folyamodhatnak. Önerő nélkül szinte minden esélyük megszűnne a fejlesztésekre. Eddig harminchárom kistelepülésnek segítettünk.

– Mi a véleménye Molnár Csaba parlamenti beszédéről, szerinte az önkormányzatok felelőtlen gazdálkodása miatt adósodott el az ország…

– Megdöbbentő volt, Zalát még külön ki is emelte. Azt akarta sugallni, hogy az önkormányzatok megszüntetésével kiverekedné magát az ország a válságból. Ez nem igaz, kiszámoltuk, hogy csupán húszmilliárd forintot takarítana meg így az állam. Viszont szétverné a demokrácia alapjait.

– Minden önkormányzattal ilyen szigorú az MSZP-kormány?

- Két éve történt, hogy a tizennyolc fideszes megyei önkormányzat összesen százmillió forint állami támogatást kapott, s ugyancsak százmilliót kapott az egyetlen szocialista megye, Heves. Amikor felháborodtunk, Gyenesei István akkori önkormányzati miniszter azt vágta a képünkbe: mi a baj, fiúk? Fifti-fifti volt! Száz a fidesznek, száz az MSZP-nek. Aztán 2009-ben már csak két megye kapott önhikis támogatást. Zala és a szocialista Heves. Zala 15 milliót, Heves 150 milliót.

- Milyen a zalaiak egészsége?

- A Dunántúlon Zala megyében a legkedvezőtlenebbek a népegészségügyi adatok. A kormányt viszont egyáltalán nem érdekelte ez, amikor belefogott az ellátási rendszer átalakításába. A 2008. évet már csak tízszázalékos létszámleépítéssel tudta kigazdálkodni a megyei kórház, ami 160 dolgozó elbocsátását jelentette. Tavaly viszont már 927 millió forint hiánnyal küszködött az intézmény, az idén pedig elvileg csak áprilisig képes működni, de csak úgy, hogy a beszállítók hiteleznek neki. Már ma is többhetes, adott esetben több hónapos várólisták vannak a kórház egyes osztályain. Az MSZP és az SZDSZ által diktált egészségügyi reform körülbelül húsz százaléka valóban takarékossági intézkedés volt, nyolcvan százaléka viszont visszalépés a korábbi ellátási szintről. Nem véletlen, hogy Orbán Viktor az egészségügy rendbetételét nevezte az új kormány első számú feladatának.

- Már csak negyvenhárom nap, de az még mindig ellenszélben.

- Azt kibírjuk. Végig azon voltunk, hogy bármi történik, ne tegyük fel a kezünket. Ez egy elöregedő megye, fontos tehát, hogy sikerült felújítanunk négy idősotthont, s a bajok ellenére uniós pénzekből próbáltuk fejleszteni a megyei kórházat is. Építettünk egy új pavilont meg egy helikopter-leszálló pályát, s már megnyertük az uniós pályázati pénzt egy sürgősségi részlegre is. Ám kísért Gyurcsány híres szlogenje, az a hetyke „el lehet menni”. Közel a Nyugat, nincs nőgyógyász főorvosunk, alig találtunk szájsebészt, kevés a nővér. A szétzilált egészségügy nemcsak a betegeknek jelentett negatív fordulatot, de az orvosoknak, ápolóknak sem tudott semmilyen perspektívát adni. Sok szakemberben már csak a tavasz tartja a lelket.