Magyar Hírlap online

Képeslap a gabonafrontról

Ami a gazdák és a családi gazdaságok sorsát illeti, nyolcévnyi lemaradást kell pótolnia a kormánynak

Egyrészt a belvíz, másrészt az eső, harmadrészt a jég és végül a teljesíthetetlen szerződések. Ezekkel az elemekkel kell megbirkózniuk az idén a gabonát termelő magyar gazdáknak. Sokan szenvednek közülük a raktárak hiányától s terményeik leminősítésétől is. Lehet, hogy decemberre a csillagos égben jár majd a búza hazai és világpiaci ára, de a gazdák mégsem a mesés bevételekben, csupán a szerencsés túlélésben reménykednek. Nekik rosszul sikerült ez az év, a haszon pedig, mint általában, most is a kereskedők zsebében landol majd.

Mintha kifutott volna az időből az ország. Több területen is kint van még a búzatermés legalább húsz százaléka a földeken, s hiába várja, hogy learassák. Rendes körülmények között ilyenkor már vége a betakarításnak, csakhogy most nem rendes, hanem különleges körülmények vannak.

„Kifogott rajtunk az időjárás, most éppen az a baj, hogy a nagy esőzések után nem tudnak a kombájnok a földekre menni” – magyarázza Varga József szécsényi gazda.
Tudni kell ehhez, hogy körülbelül 12 tonna egy kombájn átlagos súlya, s ehhez jön még az a nagyjából öttonnányi mag, amelyet aratáskor a belsejében hordoz. Ha megül a gép egy vizesebb folton, szinte lehetetlen kimozdítani. Varga József nagy elővigyázatossággal három vaskötelet is hordoz az autójában. Merthogy ezek is képesek elszakadni a kombájn kivontatásánál. Másrészt viszont kérdés, elég-e a vontatáshoz egyetlen traktor. A minap történt Szécsény környékén, hogy csak négy vagy öt, sorban egymáshoz kapcsolt vontató volt képes kimozdítani a földön megsüllyedt kombájnt. Olyan látványt mutatott az egész, mint amikor a répát húzzák ki az orosz népmesében.
„Csak 1972-ben volt hasonló a helyzet – mondja Varga József. – Addig piszkálta a téeszt a pártbizottság, amíg gabonát látott a földeken. Még októberben is folyt az aratás.”

Nincs rend sehol

Több napot is kell várni egy nagy eső után, hogy újraindulhasson a betakarítás. Nemcsak a gépekkel van baj, meg azzal, hogy eldől a vizet magába szívó gabonaszár, de túl magasra ugrik ilyenkor a termés nedvességtartama is. Az pedig már komoly hiba az átvételkor. Szárítani kellene, de az igen költséges eljárás. Körülbelül húszmillió forint egy kisebb szárító, s ez már önmagában gondot jelent a hitelekkel amúgy is agyonterhelt, jelzálogokkal sújtott gazdáknak. De a szárításhoz energia kell, nem is kevés!

Van más gond is, nemcsak a lehullott csapadék. Például a nagy belvíz meg a Szécsény környéki patakok zabolázatlansága. Sümegi Ferenc földjét például kétszer is átmosta az idén az egyébként ártalmatlannak tűnő Ménes. Van olyan gazdálkodó, aki 150 ezer forintot is fizet évente a helyi víztársulásnak, de segítséget onnan nem kapott. Mondják, itt valami összeesküvésnek kell lennie. Az elmúlt években a kormány fokozatosan csökkentette a víztársulások központi támogatását, majdhogynem a minimumig, miközben egyre csapadékosabb lett az időjárás. Esztendőről esztendőre.
„Az idén májusban és júniusban összesen 360-370 milliméter eső esett a mi régiónkban, volt olyan nap, hogy 58 milliméter eső áztatta meg a földeket fél óra alatt” – mondja Sümegi Ferenc.

A nagy csapadéknak különös paradoxon lett a következménye Varga Jószef esetében. Gyengébb terüle­tein 35 mázsa búza termett, a jobb minőségűeken viszont csak 15-30. Mert a gyengébb földjei mind hegy-, illetve domboldalon vannak, ahonnan lefolyt az esővíz, a jobb földjei viszont völgyekben és lapályokon, ahonnan nem tudott hová menni a víz. A gazda egyébként 300 hektáron gazdálkodik. Ebből most 170 hektáron kellett volna aratnia, de csak 120 hektáron sikerült a betakarítás. Mindent összevetve Varga József búza tekintetében ötvenszázalékos, árpa tekintetében pedig hetvenszázalékos veszteséggel számol. Azt mondja, általában 35 millió forintnyi árbevétele volt eddig, de nagyon örül majd, ha ez megközelíti most a húszmilliót.

Sümegi Ferenc sem bizakodó. Ő is 300 hektáron gazdálkodik, de a területeinek 80 százaléka mélyen fekszik. Ennek következtében földjeinek 15 százaléka víz alatt áll most is, további 15 százaléka pedig annyira átnedvesedett, hogy nem megy el rajta a kombájn. Szerinte nagy baj az is, hogy felborult a gazdálkodás rendje. Nem lehet vetésforgót alkalmazni, mert ahová augusztus végén már el kellene szórni a repce magvait, ott még búza áll. Aztán: kukoricával már nem foglalkozik, pedig az jól illene a vetésforgóba. Csakhogy a nyomott árak, a gyanús külföldi import miatt megszűnt a környéken az állattartás, nincs kinek eladni a tengerit. Régen helyi libatenyésztők vették meg tőle a kukoricát, de belebuktak szegények a hírhedt Hajdú-Bét-ügybe.

A gazda ebben az évben negyvenszázalékos bevételkieséssel számol. Szerinte még két ilyen esztendő, s mindent elveszít, de nem tud kiszállni sem. Hitelei vannak, amelyeket fizetni kell. Különben pillanatokon belül jön a végrehajtás.

Kevés a búza, hallani mindenfelől. A szécsényi gazdák csak legyintenek, mondván a múltkor még sok volt. A múltkor, vagyis a télen, amikor arról szóltak a híradások, hogy másfél millió tonnányi gabona ragadt a hazai raktárakban. Aztán ahogy közeledett az aratás ideje, súlyos fuzáriumfertőzésről, most meg különféle toxinokról beszélnek. Ilyen a piac, folytatják a gazdák, a felvásárlók és a malmok is ilyen furmányosan akarták lenyomni az árakat.

„Nem is nagyon tudunk mit tenni – magyarázza Sümegi Ferenc. – A termény bevizsgálásánál nem lehetünk jelen, az eredmények ellen pedig nem fellebbezhetünk. A vizsgálatot viszont nekünk kell kifizetni!”

Most háromezer forinttól ötezer forintig ível a búza ára. Az előbbi csak takarmányozásra jó, az utóbbi pedig az úgynevezett javító minőségű gabona. A termés zömét persze 3000-3500 forintos mázsánkénti áron igyekeznek átvenni a kereskedők, ilyen a piac. Pontosabban a piac farkastörvénye. Aki nem tud raktározni, az nem is tud mihez kezdeni, annak végképp a felvásárlók dirigálnak. A szécsényi termelők kiszámolták, jelenleg 4000-4500 forintba kerül egy mázsa búza megtermelése. Vagyis ennyi az önköltségi ára.

Tündöklő holdudvar

„Én 3400 forintért adtam el a búzát – magyarázza Borzák Albert, az autószerelőből lett gazdálkodó. – A tarlóról vittem a malomba. Persze nagyon mérges leszek, ha azt látom majd, hogy októberben már 5000 forint fölött jár a termény mázsája, de hát mit tegyek, nekem sincs raktáram.”

Különösen a kisebb gazdák járnak ebben a cipőben. Borzák Albert is harminc hektáron dolgozik, ebből 15 hektár a búza. Nincs ideje és nincs módja bevárni a gabonaárak későbbi alakulását, s ez komoly gondot jelent neki is. Érvényesül a felvásárlók ereje és előnye, mint a mezőgazdaság minden területén. Szakember szerint ma is érvényes az a képlet, amely szerint a terményből származó nyereség nyolcvan százaléka kerül a kereskedőkhöz, felvásárlókhoz, s csak a húsz százaléka marad az egyébként értéket teremtő gazdánál. Ebből kellene megélnie, és fejlesztenie is a gazdaságát. Súlyos és bántó arányeltolódás, amely a magyar agrárium egyik legkínzóbb betegségévé vált napjainkra.
Természetesen nem alakulhatott volna ez így a politika támogatása nélkül. A felvásárlók döntő többsége az MSZP holdudvarába tartozik, s ők azok, akik az elmúlt nyolc évben bérbe vehették az állami raktárkapacitásokat is. Márpedig a raktározás az árak alakításának egyik legfőbb eszköze. Persze vannak más módszerek is. Még Horn Gyula kormányzásának elején esett meg, hogy a szaktárca, illetve a kabinet egy teljes hónapig titokban tartotta a chicagói gabonatőzsde árainak alakulását a hozzá kötődő felvásárlói réteg érdekében. Nehogy a hazai gazdák felbátorodjanak, s többet kérjenek a terményért. Akkor még nem terjedt el az internet…
Most, ebben a különleges évben sok gazda szenved attól is, hogy előzetes felvásárlási szerződést kötött egy adott gabonamennyiségre. Csakhogy épp a csökkent terméseredmények miatt ezt most nem tudja teljesíteni.

„Az egyik felvásárlóval ötven tonna repcére szerződtem, de csak negyvenkét tonnát tudnék neki adni - mondja Varga József. – Hivatalosan igazoltam én is egy vis maior dokumentumban, hogy az időjárási károk miatt nem tudom teljes mértékben teljesíteni a szerződést, de ezt nem fogadja el.”

Újra forog a régi lemez

Mi következik ilyenkor? Általában az, hogy a kötelezettséget vállaló gazdának ki kell pótolnia valahonnan a hiányzó mennyiséget. Például a piacról. Vagy kipótolja azt a felvásárló, s a szerződésben levő ár, valamint a piaci ár közötti különbséget pedig kifizetteti a gazdával. Könnyen lehet, hogy így és ezért kell majd a pénztárcába nyúlnia Sümegi Ferencnek is. Összesen 110 hektáron termel repcét. Ebből 45 hektáron nem termett semmi sem, 55 hektáron pedig negyven és nyolcvan százalék között mozog a terméskiesése a jégkár miatt. No már most, ő száz tonna repcére szerződött előzetesen egy felvásárlóval. És a felvásárló most kéri a terményt.

Országszerte elmérgesedett a helyzet, hiszen a vártnál alacsonyabb lett a gabonatermés, a búzából pél­dául a megszokott ötmillió tonna helyett csak 3,8 millió lesz az idén, a szerződések viszont ott vannak. A kormány egyeztetéseket kezdeményezett az ügyben, bevonva ebbe a Gazdasági Versenyhivatalt is. Obreczán Ferenc, a Magosz főtitkára, parlamenti képviselő szerint 2007-ben is hasonló helyzet keletkezett a termelők és a gazdák között született szerződések körül. Csak akkor nem a víz és a jég, hanem az aszály miatt akadtak gondok a teljesítésben. Obreczán Ferenc szerint ezt a viszonyt mindenképpen rendezni kell, mert így végletesen kiszolgáltatottak a gazdák. A szaktárca nemrég közleményben szólt a felvásárlókhoz, mondván, legyenek tekintettel a kialakult helyzetre, s tanúsítsanak mérsékletet. Mindenekelőtt fogadják el a gazdák hivatalos vis maior igazolá­sait, és a pia­ci farkastörvények érvényesítése és a profitmaximalizálás helyett inkább működjenek együtt a bajban lévő termelőkkel. Persze a minisztérium vezetése is tisztában van vele, hogy nem lehet minden felvásárlót egy kalap alá venni. Hiszen vannak, akik együttműködnek, elfogadják a kompromisszumokat. De sokakat csak a rendkívüli haszon hajt. Olyan hírek érkeznek a chicagói gabonatőzsdéről, hogy késő ősszel robbanni fog a búza ára. Krízis lesz? Moszkva és Kijev már leállította az exportját.
Ami a hazai gazdákat illeti, az Orbán-kormány most úgy döntött, előbb, azaz már októberben kifizeti a földalapú támogatásokat. Megindultak a kárbejelentésekkel, bevételkiesésekkel kapcsolatos központi felmérések is és az ehhez kötődő tervezgetések egy kompenzá­ciós juttatásról.

„Jól jön az előre hozott kifizetés, bár tőlem augusztus végén mindenképpen pénzt akar látni a bank – mondja Sümegi Ferenc. – Ha meg is ússzuk ezt évet, legalább két-három esztendő kell ahhoz, hogy úgy-ahogy egyenesbe kerüljünk.”

A szécsényi gazdák megint a régi lemezt forgatják, azaz ha a termelőknél maradna a haszon nyolcvan százaléka, s nem a kereskedőké lenne, akkor mindenki rendelkezne akkora tartalékkal, hogy gond nélkül átvészeljen egy-egy nehéz esztendőt.