Magyar Hírlap online

Iskolatrükk Berhidán

Szabálytalanságok gyanúja az uniós pályázaton

Minden bizonnyal trükközéssel nyert Berhida uniós támogatást. A berhida-peremartoni II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola átépítése 238 millió forintba került, amihez 214 millió forint uniós támogatást nyert a település a XXI. század iskolája elnevezésű pályázaton. Csakhogy a pályázati kiírásban olyan célkitűzések, illetve kritériumok szerepeltek, amelyeket az adott intézmény nem tudott teljesíteni.



A lapunk által megismert dokumentumok szerint nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy a Berhidához tartozó peremartoni általános iskola komplex felújításához szükséges pályázat benyújtásakor több szabálytalanság is történhetett. Berhida pályázata azért nyerhetett, mert az önkormányzat kihasználta a város negatív sajátosságait, miszerint a településen élők többsége hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű. Csak éppen azt felejtették el megemlíteni a pályázatban, hogy Berhidán két általános iskola van, s a hátrányos helyzetű gyermekek jelentős része nem az uniós támogatásért induló Rákóczi Ferencbe, hanem az Ady Endre nevét viselő másik intézménybe jár. A hírek alapján szakértővel elemeztük a pályázatot (Közép-dunántúli operatív program, KDOP – 5.1.1/2/F-2008). Összehasonlítottuk a két iskola alapító okiratát és pedagógiai programját, valamint beszereztük a képviselő-testületi ülések és közmeghallgatások jegyzőkönyveit, amelyek az iskolafelújítási pályázatra vonatkoznak.

A pályázati útmutató szerint a XXI. század iskolája – a Gyurcsány-kormány-féle zászlóshajó – programban, oktatási intézmények infrastrukturális fejlesztésére, valamint eszközbeszerzésre olyan intézményekkel lehetett pályázni, amelyek demográfiailag növekvő vagy stagnáló állapotot mutatnak, illetve ahol magas létszámban oktatnak hátrányos helyzetű gyermekeket. Kimondottan kizáró ok volt a szegregáló (elválasztó, elkülönítő) oktatásszervezés. Történetünkben ez a probléma gócpontja. Tudvalevő ugyanis, hogy Berhidán minden negyedik ember cigány származású. Ők többségében hátrányos, illetve halmozottan hátrányos helyzetűek, hátrányos helyzetű gyermek is akad tehát éppen elég. Csakhogy ők a statisztikai adatok alapján nem a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolába járnak, hanem az Ady Endrébe, amelyben mindössze karbantartást végeztek hétmillió forintból.

Pergő Margit, Berhida magát függetlennek valló, ugyanakkor köztudottan szocialista kötődésű polgármestere 2008. október 30-án felhatalmazást kért a testülettől, hogy a pályázati anyagok előkészítésének megrendeléséről a testület összehívása nélkül, a jegyzővel és az alpolgármesterrel dönthessen. Ezt a képviselők kilencven százaléka meg is szavazta. Helyiek szerint sokat nyomott a latba a szavazáskor, hogy az önkormányzati dolgozók függőségi viszonyban állnak a polgármesterrel. Nem sokkal ezután egy újabb testületi ülésen Pergő Margit megszavaztatta, hogy az önkormányzat benyújthassa a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola felújítására akkor már előkészített pályázatot, anélkül, hogy erről a képviselők bármilyen anyagot kaptak volna. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint voltak, akik már akkor felvetették, miért nem a másik iskolával pályáznak, hiszen az sokkal rosszabb állapotban van. Birtokunkban van továbbá egy közmeghallgatási jegyzőkönyv, amelyben több berhidai nehezményezi, hogy minden pályázati forrás a peremartoni városrészbe érkezik, Berhidának pedig csak az ígéretek maradnak. Ott hangzott el először, hogy azért is baj lehet a pályázattal, mert a fejlesztési forrást a hátrányos helyzetű gyermekek magas számához, illetve integrációs törekvésekhez kötötték, s ennek a Rákóczi általános iskola nem felel meg.

A 2005/2006-os tanév tanulói adatairól szóló táblázat szerint két évvel a pályázat benyújtását megelőzően az Adyba járó 290 gyermek 56 százaléka volt roma származású, míg a Rákócziba járó 249-nek mindössze négy százaléka. Az Adyban a tanulók 62 százaléka hátrányos, 21 százalékuk halmozottan hátrányos helyzetű, a Rákócziban ezek az adatok egy, illetve nulla százalékot mutatnak. Mindezt az Oktatási Hivatal állapította meg egy vizsgálatban. Pontos kimutatás a tanulói arányokról e tekintetben azóta tudomásunk szerint nem készült. Vagy ha igen, nem hozzáférhető.

Áttekintve a két intézmény alapító okiratát és pedagógiai programját, a lai­kus előtt is egyértelmű, hogy míg az Adyban kimondottan a sajátos nevelési igényű (SNI) és hátrányos helyzetű gyermekek nevelésére rendezkedtek be, addig a Rákóczi szinte elit iskola, külön képességfejlesztő foglalkozásokkal, nyelvi fakultációkkal, szakkörökkel. A két tanintézmény pontosan annyiban különbözik egymástól, mint a két városrész, Berhida és Peremarton. Berhidán megelégelték az emberek, hogy a település ezen részének speciális adottságai miatt nekik hátrányokat kell elszenved­niük. Több önkormányzati képviselővel, szülőkkel és pedagógussal is beszélgettünk, akik kérték, nevüket ne írjuk le, mert félnek. Berhidán ugyanis könnyen megütheti a bokáját az, aki szembe mer menni a városvezetéssel. Akikkel beszéltünk, azt gondolják, valószínűleg úgy játszhatták ki a pályázati kiírásokat, hogy nem a Rákóczira, hanem a településre vonatkozó adatokat tüntették fel. Azt is többen megerősítették, szegregálás folyik Berhidán, s úgy alakították ki a körzethatárokat, hogy az összes hátrányos helyzetű, cigány gyermek az Ady iskolára jusson.

Megkerestük Pergő Margitot, Berhida polgármesterét. Felháborodva csak annyit mondott, egyesek ahelyett, hogy örülnének a fejlődésnek, irigységből támadnak. Pergő Margit szerint – aki korábban saját maga érvelt, majd szavazott a körzethatárok módosítása ellen – értelmét veszti az egész kérdés azáltal, hogy náluk szabad iskolaválasztás van. Csakhogy hiá­ba választ szabadon iskolát a szülő, mondjuk a Rákóczit, ha oda csak azt kötelesek felvenni, aki ahhoz a körzethez tartozik. E mellett maguk is azt állítják, szinte telt ház van a Rákócziban. A polgármester, miként az iskolaigazgató is, biztos abban, semmiféle szabálytalanság nem történt. Amikor a konkrét számokat kérdeztük, pontosan hány SNI-s, hátrányos, illetve halmozottan hátrányos helyzetű gyermek tanul a Rákócziban, Csibra Ferencné igazgató azt válaszolta, sok. Majd konkretizálta: körülbelül 15 speciális nevelési igényű és hatvan hátrányos helyzetű. De dokumentumot erről nem tudott bemutatni. A térség országgyűlési képviselőjének, Talabér Mártának a véleményét is kikértük.
A képviselő, egyben a parlament szociális bizottságának alelnöke, azt mondta, ő is a közelmúltban értesült arról, hogy az ügyben több vizsgálat is folyik. Ha a jelzett szabálytalanságok megtörténtek, akkor könnyen meglehet, hogy Berhidának vissza kell fizetnie a pályázati forrásként kapott 214 millió forintot, ami nagyon nehéz helyzet elé állítaná a települést. Hozzátette, a szegregáció kérdésével is foglalkozni kell, ugyanis az elmúlt nyolc év oktatási integrációs törekvés csődje Berhida, hiszen ott nem integráció, hanem ennek az ellenkezője valósult meg.

Szerettünk volna válaszokat kapni arra is, milyen oktatási, esélyegyenlőségi szakértői véleményeket csatolt az önkormányzat a pályázathoz, hogyan fogadhatták be, illetve az ellenőrzésekkor az általunk feltárt problémákra miért nem derült fény.

A Közép-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács elnökének, Pál Bélának a sajtósa közölte, az elnökséget már visszahívták, ők már nem kompetensek. Ezért a Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Nonprofit Kft.-hez irányított bennünket. Ott Kajdi Ákos irodavezetőtől telefonon annyit sikerült megtudnunk, ők is hallottak a problémáról, de a tartalmi ellenőrzés csak ezután következik, s abban erre a kérdésre is kitérnek majd. Nyilatkozni viszont nem kívánt, helyette a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztőhöz küldött tájékoztatásért, ahonnan a mai napig várjuk az egyébként többször megígért visszahívást.