Magyar Hírlap online

A ló különleges gyógyító ereje

Az állatok érzik, ki ül rajtuk, ha egy sérült gyerek, máshogy viselkednek, nyugodtabbak, sokkal türelmesebbek

Forog a film, amelyben egy kislány lovas balesetben maradandó sérülést szenved. Ápolásra és lelki segítségre szorul egy „suttogó” közreműködésével, aki ért a lovak nyelvén is, s a lehetőségekhez mérten ismét teljes életet élhetne. A felejthetetlen felvételek csak a filmvásznon képesek elhitetni, vannak még csodák, vagy a hétköznapokban is történhetnek hasonló esetek? Történnek…

Lovas nemzet lévén a Kárpát-medencébe is lovon érkeztünk, mégis, ezekről a négylábúakról nem mindig úgy teszünk említést, ahogyan kellene, pedig nagyon fontos szerepet tölthetnek be életünkben.

A Kapaszkodó Alapítvány 1991-ben alakult, hogy a fogyatékos gyermekeknek és fiataloknak lovas terápiás lehetőséget biztosítson, s két éve a pákozdi Capitol Lovarda területén működik. Az alapítvány jelenleg öt különösen nyugodt lóval dolgozik, amelyek rendkívül jól reagálnak a gyerekek hangjára, esetleges hirtelen mozdulataira.

„A terápián részt vevő gyerekek orvosi javaslat alapján és szakorvosi vizsgálat után érkeznek az alapítványhoz. Itt a gyógypedagógus vagy gyógytornász felméri az állapotukat, a mozgásfejlettség, az önkiszolgálás és a beszéd szintjét, illetve a viselkedési szokásaikat. A gyógypedagógus az orvossal és a gyógytornásszal rendszeresen konzultál az eredményekről, problémákról, hogy a kitűzött célok eléréséhez tudják módosítani a személyre szabott fejlesztési tervet” – mondja Fábián Károly, az alapítvány kuratóriumának elnöke.

A lovas terápiával az enyhe vagy középsúlyos fogyatékossággal élő, a magatartás- és részképesség-zavarral küzdő, a hiperaktív gyerekeknél nagyon jó eredmények érhetők el, de a tanulási problémáikkal küzdők vagy mozgássérültek esetében is hasznos az állatok közelében eltöltött idő.

„A foglalkozásokon a gyerekkel gyógypedagógus, lovas szakemberek és segítők dolgoznak, s gyógytornászok, gyermekneurológusok és gyermekorvosok is segítenek fejlesztésükben – hangsúlyozza Fá­bián Ká­roly. – Lovas terápián jelenleg ötven fiatal vesz részt heti több alkalommal. A szülőkre ez igen nagy terhet ró, mivel a lovaglás alapjában véve nem tartozik az olcsó időtöltések közé, és sajnos Magyarországon az állam nem támogatja a lovas terá­piás kezelést.”

A lovas terápia három területből áll: hippoterápia, gyógypedagó­giai lovaglás és lovas torna, parasport. A hippoterápián a mozgásszervi problémák, különböző testi fogyatékosságú egyének terápiás kezelését a gyógytornász lovas terapeuta végzi. A gyógypedagógiai lovaglás és lovas torna keretében a gyógypedagógus lovas terapeuta a főleg értelmileg, a tanulásban akadályozott, autista, hiperaktív, valamint a látás- és hallássérült, illetve a magatartási problémával küzdő gyerekekkel foglalkozik. A parasport célja, hogy a sérült lovasok be tudjanak kapcsolódni a versenysportba és a szabadidős lovaglásba.

Poczik Vera gyógypedagógus lovas terapeuta a pákozdi lovardában foglalkozik a gyerekek fejlesztésével. „A lovasterapeuta-képzés főiskolai gyógypedagógusi vagy gyógytornász végzettségre épül, nagyon kemény a kétéves oktatás, s a végén a szakmai képzés mellett egy nehéz lovas vizsgát kell letenni. Ennek részeként egy száztíz centiméter magas akadályokból álló pályán kell végigmenni, s egy díjlovas programot is le kell lovagolni. A bírók Németországból érkeznek, és szigorú rendszer alapján pontozzák a gyakorlatokat. A vizsgán nekem volt egy kis előnyöm – mondja a tera­peuta –, mivel én már gyerekkoromban közel kerültem a lovakhoz, amikor öttusáztam.”

A lovas terápia a ló, a lovaglás és a lóval való foglalkozás hatásait használja fel gyógyításra, a különböző képességek, készségek fejlesztésére. A lovas foglalkozások hatására fejlődik a gyerek érzékelése, észlelése, emlékezete, figyelme, gondolkodása és nem utolsósorban a mozgása is.

„Mivel minden gyermek más-más problémával kerül hozzánk, egyénenként eltérő a fejlődés is. Nagyon fontos, hogy a gyerekek szeretnek lovagolni, a különböző feladatokat szívesen végzik, és a ló motivá­ciós hatására végrehajtják. A ló egy elfogadó kedves élőlény, megtanít az együttműködésre, kommuniká­ció­ra és a szocializációra. Megfigyeltem, hogy a lovak érzik, ki ül rajtuk, ha egy sérült gyerek, akkor máshogy viselkednek, nyugodtabbak, sokkal türelmesebbek, eltűrik, ha lovasuk ütögeti őket, vagy sikoltozik a hátukon. A lovak békésen dolgoznak a sérült gyerekek alatt, amikor pedig egészséges lovasuk van, gyakran virgoncodnak” – mesélte a terapeuta.

Természetesen az állatok hosszú időn át tartó, különleges kiképzést kapnak, megismertetik őket a foglalkozásokon használt eszközökkel, és különböző hanghatásokhoz, zajokhoz, hirtelen mozdulatokhoz szoktatják őket. Az egyedi vagy csoportos kezelésen a sérült gyerekek hetente egyszer-kétszer vesznek részt, ez alkalmaként harminc percig tart. Náluk ez az az időintervallum, ameddig figyelni és összpontosítani tudnak, ha hosszabb lenne, nagyon elfáradnának.

„Az autista gyerekek egyéni foglalkozáson vesznek részt, náluk nagyon fontos, hogy minden a megszokott rendben, ütemben történjen, a változásokat lassan, kis lépésenként vezetjük be. Más esetekben előfordul, hogy egyszerre két vagy több lovassal történik a foglalkozás, de természetesen minden gyereknek egyéni fejlesztési terve van, kitűzött célokkal, amelyeket el szeretnénk érni” – mondja Poczik Vera.

Nagy Viktor az érdi nevelési tanácsadó ajánlásával talált a Kapaszkodó Alapítványra. Hetente két alkalommal Diósdról érkeznek Pákozdra, és vesznek részt a fejlesztésen. Kisfia négy és fél éves volt, amikor az iskolaérettségi vizsgálaton kiderült, hogy a gyermek súlyos egyensúlyzavarral küszködik, például nem tud fél lábon állni karba tett kézzel. Amióta lovas terá­pián vesznek részt, a a most tizenegy éves Viktor rengeteget fejlődött, azóta akár a ló hátán feltérdelve is tud a lóval körbe menni. „Azért vállaljuk a többletköltségeket, az utazással töltött időt, a fejlesztő terápiát, mert ez mind a gyerek érdekét szolgálja. A testnevelés órákon ügyetlenebb, de közel sem annyira, mint a kezdetekkor, már közelíti az egészségesek szintjét, de azért még gyakran megmosolyogják mozgásáért, bár a versenyek eredményei után vágyakozva nézik az érmeket, kupákat. A fiam nagyon szereti a lovat, s azt, hogy ezt a hatalmas állatot ő irányítja. Van olyan foglalkozás, amikor a kis Viktor önállóan lovagol, és már tanulja az ügetést, de a távlati cél az, hogy ő is úgy lovagoljon, mint egészséges társai” – mondja az édesapa. A rendezvényeken a csoportban van néhány ép gyerek is, ők kimondottan lovagolni tanulnak, de segítenek többek között az eszközök előkészítésében, a lovak felszerelésében, valamint ápolásában fogyatékos társaiknak.

Lendvai Anita fia, Gyuszi a póni­klubba jár, ahol az egészséges gyerekek lovas képzése történik. A póniklub a saját szabályaival, értékeivel megmutatja, hogyan kell egy közösségben viselkedni, a lovaglás fejleszti a figyelmet, koncentrációt, továbbá kialakul a gyerekeknél az állatszeretet. „A fővárosból költöztünk Székesfehérvárra, és a vidéki élet választása a gyerek szempontjából nézve kiváló döntés volt, hiszen egy kisvárosban sokkal hasznosabban lehet a szabadidőt eltölteni. Külön szerencse, hogy elsőre sikerült megtalálni a gyereknek ezt a megfelelő sportágat, amelyben jól érzi magát. A magánórákkal szemben nagy előny – teszi hozzá Lendvai Anita –, hogy nemcsak magára figyelve, egyedül lovagol a gyerek, hanem közösségben, osztályban, mert ekkor egymásra is figyelnek, és úgy gondolom, pozitívan hat a viselkedésükre.”

---

Sötétből a fénybe

A magyar nyelv felettébb találékony a szavak formálásában, ezek gyakran többjelentésűk is, például a lóerő is többet rejt magában, mint azt először gondolnánk. Mennyivel másképpen hangzik például így: ló, erő, mert valójában ezeknek a négylábúaknak önmagában a látványuk is az erőt sugározza, velük és a szakemberek segítségével pedig a sérült, valamint zárkózott gyerekek kihozhatók a sötétségből a fény világába.