Magyar Hírlap online

A globalizmus csapdájában

Megjelent a Magyar Élet 2009. április 23-i számában

Míg a budapesti ringben zajlik a politikai pankráció arról, hogy kik váltottak kiket a bársonyszékekben, addig nem érdemes odafigyelni – majd cselekedeteikről ismerjük meg őket –, figyelmünket inkább néhány érdemes, érdekes írásműre fordítjuk.

Az Adelaide-i Sunday Mail két oldalon foglalkozik egy közelmúltban megjelent könyvvel, aminek témája az emberi világ jövője a következő száz évben. A könyv címe: The Next 100 Years. Szerzője George Friedman, akit kisgyermekként hoztak el szülei Magyarországról a bolsevista uralom kezdeti éveiben. A beszámoló mint az amerikai hírszerzés szakértőjét mutatja be a könyv szerzőjét. Nem szokványos könyvismertetés, egyszerűen sűrítve idézi a könyvben megjelent megállapításokat, mintha a szerző mondaná el ajánlásként. Mi is csak ezt követhetjük.

A XXI. században, csakúgy mit a korábbiakban, lesznek háborúk, lesz-nek éhezők, diadalok és bukások. Lesz tragédia, lesz jószerencse. Mindez emberi állandó. Két szempontból azonban különleges lesz a XXI. század: új korszak kezdődik, és egy új globális erő terpeszkedik szét. Jelenleg egy Amerika-központú korszakban élünk. Nemcsak azért, mert Amerika erős, hanem azért is mert kultúrája szétterjed a világban, és meghatározza azt. Tanulmányozni a XXI. századot annyi, mint tanulmányozni az Egyesült Államokat.

Sokan azt hiszik, Amerika a végét járja. A valóság az, hogy Amerika elképesztően (stunningly) erős. Oroszország századunk húszas éveinek elején összeomlik, a Kárpátoktól keletre, egészen a Csendes Óceánig, beleértve Kínát, mindenütt a szétesés lesz a jellemző. Az erőegyensúly önakaratú lesz, nem kell, hogy Amerika fáradozzon vele. Eurasia [Európa és Ázsia] a zsákmányolók (poachers) paradicsoma lesz. Ez a hatalmas térség gazdag, erő és anyag tartalékaival, munkaerővel, szakértelemmel. Nagy alkalom a közép kiaknázására a szélek részéről. Japán ragyogó helyzetben van kiaknázni az orosz tengerpartvidéket és a kelet-kínai térséget. Törökországnak esélye nyílik benyomulni a Kaukázusba, és még tovább. Végül egy kelet-európai szövetség, Lengyelország vezetésével, benne Magyarország és Románia, nemcsak hogy visszatérhetnek a régi határokig, de biztonságos jövőt nyernek Oroszország ellenében. További előnyként, felerősödvén védettek lesznek tradicionális nyugati ellenségükkel, Németországgal szemben.

India, nagy terjedelme ellenére nem vesz részt ebben a játékban. Elszigetelve a Himalája által, nem tud komoly előnyt szerezni a helyzetből. Amerika ehhez a húszas évek adta lehetőséghez támogatást nyújt Törökországnak, Kelet-Európának és Japánnak, szövetségre lép velük. Szembenállásuk Oroszországgal az amerikai akarat megvalósulása lesz.

Kína szétesése a tízes években, és Oroszország szétdarabolása a húszas években óriási vákumot eredményez a Kárpátoktól a Csendes óceánig. Köröskörül a széleken lehetőségre találnak a kis országok csipegetni, harapdálni, majd egész teleszájjal falatozni.

Ám a harmincas évek közepére Lengyelország, Törökország és Japán oly mértékben megerősödnek, hogy Amerika kezdi kényelmetlenül érezni magát. És akkor Amerika lépni fog.

A szerző tehát újabb világméretű háborút jósol századunk második felére. Az eddig elmondottak valószínűsíthetőségét meghaladóan a majdani nagy háborút felfokozott fantáziával írja le, az űrháborúzás lehetőségének kizárólagos amerikai birtoklási jogával. Ezt már nem követjük, helyette a világot irányító mai hatalomszerkezet elemzésére fordítjuk figyelmünket.

Amíg az amerikai Friedman professzor a következő háborút a század második felére várja, egy magyar professzor, Vass Csaba, a háború fogalmát szélesebb sávban értelmezve, a véres öldöklés nélküli háborús állapottal foglalkozik. Magyarországon elsőként írt (1989-ben) a globalizáció kérdéseiről, ezzel kapcsolatban megalkotta a "puha háború" elméletét. Megváltozott a hatalom természete, a hatalom legitimitása elenyészett, helyét a "nem legitim hatalmi rendszer" vette át. Arról van szó, hogy a hatalom gyakorlására rendelt államhatalmi szervek (államfő, kormány, bíróság, törvényhozás) a törvény és a közvélekedés ellenére nem birtokolják a hatalom teljességét. Vannak olyan erővonalak a mai társadalmakban, amelyekre a legitim hatalom nem tud hatni. Amelyek ma már nagyobb mértékben határozzák meg a társadalom létminőségét, az azt benépesítő karaktereket, a cselekvési lehetőségeket.
"A kiválasztó hatalom főként a képzetes, szimbolikus pénz, a hatalompénz révén érvényesíti akaratát... megtermeli a kiválasztó hatalom által kijelölt szociális valóságot, amelyben élhetünk. Mindezekhez megteremti a globális hatalomgazdaságot, amelyben nem gazdasági, s nem is politkai profit, hanem hatalomtöbblettermelés folyik."

Vass Csaba puha világháborúk elméletével egy most megjelent könyvből tudunk megismerkedni. A könyv címe: Magyar nemzetpolitika, kiadta a Magyar Konzervatív Alapítvány. A 775 oldalas könyv 36 neves tudós, történész, közgazdász, politikus tanulmányát teszi közkinccsé, és útmutató lehet az ország sorsát irányítók számára. Sokszor fogunk idézni belőle.

Az első globalizációs puha világháború című fejezetében a szerző visszatekint a történelmi előzményekre:

"A véres világháborúk közül az elsőt az amerikai típusú liberális modernitás erői vezették a szakrális fejlődési pálya császárságai és királyságai ellen, s szinte teljes sikert értek el. A második véres világháborúban még mindig a modernitás két fő változata: a western és az eastern modernitás között folyt a harc, a modern világ, a Pax Britannica főhatalmának megszerzéséért, s itt az USA liberális modernizációs rendszere bebiztosította vezető helyét a világban."

Amerika új stílust vezetett be a nagyhatalmi hódítás műfajában. Eladdig minden hadviselő ellenséges területekkel növelte birodalmát. Amerika a felszabadítás jelszavával avatkozott be mások háborújába, diplomáciájával eleve szövetségesek sokaságát gyűjtötte maga köré, akiket érdekei fordultával cserbenhagyott, vagy megtámadott. Európa első világháborús szövetségesei, a gyarmattartó nyugat-európai államok a század közepére elveszítették gyarmataikat, Amerika nyílt gyarmatellenes (felszabadító) politikája következtében.

Amerika nem területi birtoklásra törekedett, hanem befolyásra, üzleti jellegű hatalomra, annak megfelelően, hogy az amerikai államhatalom minden demokratikus színezete ellenére üzleti vállalkozások érdekvédelmi szerve.

Amerikai vállalatok érdekeinek védelmére gyakran megjelentek US fegyveres alakulatok a történelem folyamán. Jelenkori háborúit is üzleti érdekek határozzák meg. A globalizmus nyomulása – a Vass Csaba elnevezte puha világháború – a nemzetközi pénzintézetek nyomulása világszerte.

A pénzhálózati hatalom gazdaságba való beavatkozása nyomán eltorzult a nyarsanyagok és a késztermékek cserearánya a késztermék gyártói javára. Vass Csaba megállapítja: "A torzítás olyan mértékű volt, hogy azt egyetlen nyersanyagtermelő ország sem ellensúlyozhatta. Ennek következtében a világpiacon – s »begyűrűző« hatására a belső piacokon is – mesterségesen kiváltott hiteligényt generáltak. E generált hiteligény elől csak egyféleképpen lehetett kitérni: vállalni kellett azokat a megszorításokat, amelyek az adott országot – mint Ceausescu Romániáját – a szegénységi küszöb alá szorították vissza. Ha egy ország ennél magasabb életszínvonalat kívánt vinni, akkor a mesterségesen felkeltett és felfokozott hiteligénynek engedelmeskedni kellett: el kellett adósodni."

Hogy mennyire nem túlzás, inkább enyhe kifejezés a "puha háború", az kitűnik a további fejlemények leírásából, amelyek már az intézményesített kifosztás tényéről szólnak:

"Az eladósodáshoz kedvező feltételeket is kialakítottak: az olajár mesterséges robbantásaival számolatlanul szerzett pertodollárok zárt amerikai bankközi piacára terelése révén kettős célt lehetett elérni: finanszírozni lehetett az amerikai veszteségeket, illetve a kamatot igen alacsonyan lehetett tartani – negatív reálkamatot alakítottak ki, ahol kifejezetten megérte eladósodni, mert általa gazdagodni lehetett. Az olcsó hitelt követően azonban jött a fekete leves: egyoldalúan sokszorosára emelték a kamatokat, minek következtében magas, pozitív reálkamattal lehetett csak tovább létezni. Ez az első csapdák közül a hitelcsapda. Ezen a ponton kezdte kifejteni hatását a liberalizálást, deregulálást és a privatizációt kötelezővé tévő washingtoni konszenzus, amelyet a csapdák rendszere hozott működésbe."

Közbevetően említhetjük az elszivattyúzás hálózatának leírását, ezúttal Drábik János fogalmazásában:

"A globális erők alapvető intézményei előszöris a kényszerítő hatalomként működő multinacionális cégek, a nemzetközi korporációk. A globális erők második alapvető intézményét alkotják a fegyelmező hatalomként működő Nemzetközi Valutaalap, Világbank, az auditáló és konzultáns cégek, a hitelminősítők, a befektetési alapok, és a központi bankok rezidensei. A globális erők harmadik nagy csoportját a véleményhatalmat gyakorló intézmények alkotják. Ide tartoznak az értelmező és tematizációs hatalomként működő tömegtájékoztatási intézmények, a globális korporációs médiumok és hazai képviselőik. Ez a három intézményrendszer felelős azért, hogy a globális hatalomgazdaság helyi kifosztó elitje a magyar társadalom erőforrásait kiszivattyúzó pénzügyi hidraulikát rendeltetésszerűen működtesse."

Ismét Vass Csaba kényszerpályáról szóló leírását követjük:

"Az IMF [Nemzetközi Valutaalap] közreműködésével a következő mechanizmust építették ki a forrásszivattyúk kialakítására, és a források nemzeti költségvetésből való kiszívására: kötelezővé tették az ország fizetési mérlegének egyensúlyára törekvést, amelyet azonban a hatalmi eszközökkel eltorzított cserearányok miatt nem lehetett elérni, azaz a fizetési mérleg javítására szánt hitelfelvételből csak megnövekedett veszteségeket lehetett termelni. Ezt a második csapdát nevezem »kereskedelmi csapdának«. A kamatcsapda volt a következő a csapdák sorozatában – nem állt rendelkezésre elegendő forrás a magas reálkamat finanszírozására, a kínált megoldás: újabb visszafizethetetlen hitelek felvétele immár az exponenciálisan növekvő kamatok finanszírozására, s ezzel a visszafizethetetlen hitelek növelése. A csapdák rendszerében a következő a privatizációs csapda volt, az IMF tanácsa alapján: a vagyon eladásával szerzett dollárokból finanszírozni a hiteleket, kamatokat és a kamatos kamatait. A privatizáció ennek következtében ugyancsak csapdának bizonyult: a nemzeti vagyon feláldozása az adósságállomány növekedéséhez vezetett."

A szovjet összeomlás ellenére nem volt felszabadulás a gyarmati sorból. Még egy idézet ide illik Vass Csaba professzortól, az, hogy "a rendszerváltás lényegi szakasza, a gyarmattartóváltás 1982-ben lényegében eldőlt, befejeződött, s hogy az 1990-es választásokig történő időszakot mindössze »tereprendezésnek« tekinti a győztes western és ázsiai globalizáció globalokráciája".

Hogyan is állunk a globalizmus magyarországi hatásaival? Miután a Rákosi és a Kádár rezsim kipusztította, elzavarta, lehetetlenné tette a magyar felsőosztályt illetve arisztokráciát és nagypolgárságot, de még a középosztály sem úszta meg a 45 éves bolsevizmust, a szovjet hatalmat kiszolgáló, főleg nemzetellenes érzelmű, védett és gazdagon javadalmazott pártelit rétege foglalta el az eltakarított elit helyét. Ez a réteg jelentkezett nyugati, korábban titkos kapcsolatai révén, kollaboráns szerepre már a 80-as évek elején a nemzetközi pénz- és korporációs oligarchia páholyaiban, és válhatott ezek szolgáltában elsőszámú magyarországi képviselőikké. Számukra ideális állapot a kormányon látni az egypártrendszer utódpártjait, és mindent beleadnak a nemzeti ellenzék lehetetlenné tételébe.

A csapdahelyzet abban áll, hogy az országra rátelepített elszívóberendezést addig nem lehet eltávolítani, amíg az ország hitelgyámság alatt áll, vagyis amíg adóssága van, ugyanakkor az adósságtól megszabadító összeget nem tudja kitermelni, csak saját népe, gazdasága kizsákmányolása árán, amibe viszont minden kormány belebukik. Nyilvánvaló, hogy ilyen terepről kiindulva a szabadság kivívása csak nagy áldozatokat követelő önerőből történhet. Kérdés, felkelthető-e mégegyszer olyan országos akaratú áldozatkészség, mint amivel talpraállt Magyarország a trianoni, és azt követő gazdasági összeomlás sírgödréből?

Halvány remény mutatkozik olyan lehetőségben, hogy széleskörű nemzetközi szemléletváltás pontot tesz a neoliberális irányzat garázda korszakára, felértékelődik az állam szerepe, törvényes korlátok és ellenőrzés alá kerül a banki tevékenység. A jelenlegi válsággal kapcsolatban igény van a változásra, ami szerint az amerikai típusú korlátlan pénzuralmat felváltja a nyugat-európai gyakorlatban kiérlelődött, szociális felelősségre fogott kapitalizmus. Van ilyen európai áramlat, Orbán Viktor utalt rá. Kell is hogy véget vessen a világ a pénzhatalom garázdálkodásának.